Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.03 . 30 szomszédoktól. A szlovákok most főleg ruházati cikkeket, bútorokat, illetve autókat vásárolnak északi szomszéduknál. A lengyelországi kiskereskedelem számára korábban a január és február általában egyet jelentett a pangással, most azonban a Tátra északi előterében 2030 százalékos forgalomnövekedést is tapasztalnak a boltok tulajdonosai. A Reuters tudósítója a Zakopane üdülőhelytől nem messze fekvő – 35 ezer lakosú – Nowy Targ városka környékén tapasztalta, hogy a sáros szántóföldeken mintegy kétezer eladóstandot és sátrat állítottak fel. Az ott megforduló vevők mintegy 80 százaléka Szlová kiából érkezik. A gyermekholmi mintegy 40 százalékkal olcsóbb, mint a határtól délre, de a háztartási cikkek ára is jóval alacsonyabbak. Sokan autót vásárolnak, arra is van gyakori példa, hogy a szlovák és a cseh autósok kedvenc márkájának tekintett Skodát is a határtól északra veszik meg. Bár Szlovákiának csak 5,5 millió lakosa van, Lengyelországnak pedig 38 millió, Varsóban mégis arra számítanak, hogy a határ menti forgalom is ad némi impulzust a gazdaságnak. Annál is inkább, mert a bevásárlóturizmus a le ngyel – német határon is meglódult. A zloty tavaly nyár óta mintegy 30 százalékot veszített értékéből az euróval szemben, ezzel együtt a lengyel valutában kifejezett árak is vonzóbbá váltak. VG Drágulás Szlovákiának ezzel párhuzamosan az erős euró és a sta bilitás árát kell elszenvednie. A Tátra jelentősen megdrágult a magyar, a lengyel és a cseh vendégek számára, akik tömegesen kezdtek elmaradozni a hegyi üdülőhelyekről és síközpontokból. vissza Félreértett EUcsúcs Világgaz daság 20090303 KeletEurópa „cserbenhagyásától” Európa „kettészakadásáig” sokféle értelmezése született a hét végi EUcsúcsnak, egészen azon egyszerű megállapításig, hogy az „EU nem ad pénzt”. Mindezekhez képest próbáljuk meg kibogozni, mi is történt va lójában. Mindenekelőtt: a csúcsnak nem az volt a fő célja, hogy egyfajta keleteurópai donorkonferenciaként a térségnek folyósítandó segélyekről döntsön. Így aztán nem is fair azon lemérni az eredményét, hogy KeletEurópa vonatkozásában mit ért el. A találkozót a cseh EUelnökség – részben német – francia kezdeményezésre is – a gazdasági helyzet romlása, illetve az egyes tagállamok közötti szórványos nyilatkozatháborúk eszkalálódása miatt hívta össze. Az asztalon öt kiemelt témakör hevert, közülük csak a z egyik volt – úgy általában – a „szolidaritás” kérdése (merthogy bedőlni készülő gazdaság nem csupán a keleti térfélen akad, lásd a százezres tüntetést a napokban Írországban). Prágában a legfontosabb célnak a „protekcionizmus” és az unión belüli „gazdasá gi nacionalizmus” megfékezését tekintették, azon felismerésből kiindulva, hogy az rövid úton felrobbanthatja az egész egységes piacot és vele az uniót is. Rátérve az elhíresült magyar kezdeményezésre: a magyar miniszterelnök nem 180 milliárd euró „összedo bását” kérte a tagtársaktól, hanem a lehetséges intézkedések „számszerűsített hozadékait” bekalkulálva vélte úgy, hogy amennyiben mindez megvalósul, együttes hatásuk – bizonyos tőkésítésekkel és országsegélyekkel együtt – mintegy 180 milliárd eurót érhet m ajd. Tovább árnyalva a képet: a fogadtatás nem mindenben volt eleve elutasító. Merkelék nem azt mondták, hogy nincs egy fillér sem, hanem azt, hogy ne látványos „segélycsomagokkal” dobálózzanak, hanem a mindenkori konkrét szükség mérlegelése alapján szüle ssenek döntések, mint történt az a magyarországi támogatás tavalyi odaítélésekor. Az eurózónába való bekerülés könnyítésénél sem eleve „lerúgták” a magyar felvetést. Juncker, Merkel és Barroso csupán annyit mondott, az eurótagsági kritériumok lazításáról n em lehet szó, de például az árfolyammechanizmusban (az ERM IIben) való részvétel kérdését meg lehet beszélni, csak – tették hozzá – egy ennyire ideges piaci környezetben ne a nyilvánosság előtt, hanem szakmai keretek között. Az sem igaz, hogy ismét „kele ti és nyugati oldalra szakadt” Európa. Az egész csomagügyet ugyanis jó pár keleti ország sem szerette. Igazából, ha öszsze akarjuk foglalni, miért nem ért el látványos sikert a magyar nyomulás, az sok apró tényező együttesén múlott. Mindenekelőtt: sokakat tényleg irritált a téma sajtón keresztül történő tárgyalása. Ők azt vallják, a mai, túlérzékeny piaci közegben – ahogy Barroso fogalmazott egy hete – „felelős visszafogottságra” van most szükség. Emellett volt olyan vélemény is, hogy a magyar vagy a lett g azdaságot sem sújtotta volna ilyen súlyosan a válság, ha korábban jobb gazdaságpolitikát folytattak volna. Szerintük tehát nem reális, ha a mostanra kialakult nehéz helyzet költségeit a fegyelmezett országokkal akarják finanszíroztatni. És végül: éppen kel eti oldalon többeket is irritált, hogy öt évvel a bővítés után – ez alatt az idő alatt elvben az unióban való „feloldódás” lett volna a cél – újra „keleti táborként” definiálják magukat. „Sem észak – déli, sem kelet –
