Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.18 . 39 Hogy milyen következményei lettek a szinte kizárólagos profitorientáltságnak az egész ségügy, a kultúra, a tanügy terén, arról hadd ne szóljunk, de például számba vettee valaki, hogy hány tehetséges gyerek nem tanulhat tovább, mert a szülők jövedelméből nem futja? Szükség van csoport tulajdonra is szövetkezetek formájában, mert a szövetke zet a „szegények részvénytársasága”, amelyeken keresztül kevés megtakarításaikat összeadva termelő eszközökhöz és így jövedelemhez juthatnak. Egyáltalán a programalkotók elgondolkodnake azon, mi történjék a most tömegesen utcára kerülő alkalmazottakkal? Menjenek falura gépek, sőt igásállatok és szakértelem nélkül „részibe” megművelni a parlagon maradt nadrágszíj parcellákat? Nem általában piacgazdaságra van tehát szükség, hanem különböző tulajdonformák versenyére épülő „szociális piacgazdaságra”! Olyan piacgazdaságra, amelyben a fizikai és szellemi munka megszűnik áru lenni, amelyben a bérek fedezik az alapvető emberi szükségleteket, amelyben a bér a megtermelt érték növekedésének arányában növekszik, és amelyben a profit „tisztességes haszon” határai kö zött mozog, amelyben a tanuláshoz és az egészségvédelemhez a rászorultság mértékében mindenki alanyi jogon hozzájut. Úgy például, mint Svédországban. Mit mondjunk ezek után a program preambulumában szereplő másik neoliberális elvárásról „Törekedni kell az állam központi és helyi gazdasági szerepvállalásának további csökkentésére”. Egy ilyen előírás talán hasznos lehetne a klasszikus, tehát a versenykapitalizmus körülményei között. De hol vagyunk már ettől? Ma a monopolkapitalizmus, a trösztök, a titkolt va gy nem is annyira titkolt árkartellek világát éljük! A piaci folyamatokba való be nem avatkozás, a magántulajdon kizárólagossága, egyes országokat már az államcsőd szélére sodort. (Lásd például Izlandot, Litvániát). Hogy egyeztethető ez össze azzal, ami pé ldául ma az Egyesült Államokban történik, ahol a nagybankok részvénytöbbségének átvételén és az autóipar hasonló kezelésén keresztül lényegileg államosítanak? Vagy a gazdasági szférába való beavatkozás csak a nagytőke érdekében megengedett? A már idézett program Ágazati politika című fejezetében a következőket találjuk: „Teljes szerkezetváltás az energetikai iparban, az energiapiac teljes liberalizálása, az energiatermelő és elosztó egységek privatizálása”. Aki ezt az előírást megfogalmazta, vagy nem tudta , vagy nagyon is tudta, hogy mit csinál. Aki az energiaszektor birtokába jut, az rendelkezési jogot kap az egész gazdasági szféra felett. Ráadásul a villamossági hálózat egységes rendszere révén monopolhelyzetbe kerül az ármegállapítás tekintetében is. Az ugyanúgy, vagy még inkább fosztogathatja a lakosságot, mint a gázellátásban az Eon! Kinek az érdeke ez? Egyértelműen a nagy multinacionális cégeké! A korlátlan privatizálás lovagjainak adhatunk még egy ilyen, sőt még „ilyenebb” jó ötletet. Vissza kell vo natni azt a törvényt, amely a vízszolgáltatást állami, illetve köztulajdonban tartja, meg kell szüntetni az ármegállapítással foglalkozó hivatalt (SIEG) és privatizálni kell az ivóvízszolgáltatást! Úgy, ahogy Boliviában történt a 80as években. Garantálju k, hogy ugyanolyan jók lesznek az eredmények. Jönni fognak a vérhas és a kolera járványok. Nosza, privatizáljunk! Ha kell, ha nem. Végül, de nem utolsó sorban még egy kiváló modernizálási javaslat ezúttal az Egészségügy című fejezetből: „Szövetségünk támo gatja az egészségügy decentralizálását és privatizálását”. Bravó! Ettől már végképp el vagyunk ragadtatva. A lakosság elöregedett. Az állami szakorvosi rendelőket és korházakat főképp az öregek veszik igénybe. Rájuk költi az állam a soksok pénzt. A magánr endelők magas árait a nyugdíjasok, de általában a kisjövedelműek nem fogják tudni megfizetni, hanem békésen felfordulnak. Nem baj. Hulljon a férgese. Elvégre eugenetika is van a világon! Ha a közelgő RMDSZkongresszus nem változtat ezeken a programelőírá sokon és politizálásának gyakorlatán, legalább most ellenzékben ne csodálkozzunk majd, ha szövetségünk támogatottsága tovább csökken. Ez viszont a sajátos nemzeti érdekek érvényesítését is lehetetlenné teszi. vissza