Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.17 . 23 "A hazai véleményekből és a saját pártcsalád véleményéből kell sz intetizálni az igen vagy nem szavazatot, ez a képviselői munka lényege" - mondta, és megjegyezte, hogy az ő esetében az ipari érdekek sokszor ütköztek a zöld érdekekkel. vissza Euróalkunk kevés eséllyel Világgazdaság 20090317 Új frontot nyitott a magyar kormány, midőn kampányt kezdett az eurótaggá válás eljárásának lerövidítéséért. A jelek szerint nem sok sikerrel. Vajon miért? A magyar miniszterelnök február végén pendítette meg először, hogy – az eurózónába kerülés maastrichti kritériumainak a fenntartásával ugyan, de – az „előszobáztatás” időtartamát le kellene csökkenteni. Értve ezen az eurótagságnak azt a feltételét, miszerint valamely EUtagállam csak akkor válhat az eurózóna részévé, ha – a négy maastrichti krit érium teljesítése mellett – legalább két évet sikeresen eltölt az európai árfolyammechanizmusban (ERM II) is. (A „sikeren” az értendő, hogy az ERMbe bevezetett nemzeti valuta árfolyama a rögzített középárfolyamtól mindkét irányban 1515 százalékos sávon belül marad.) Gyurcsány szerint luxus két évet várakoztatni akkor, amikor bizonyított tény, hogy az eurózónán belül lévő országok sokkal kevésbé vannak kitéve a globális gazdaságipénzügyi válságnak, mint az azon kívüliek. Az elsőnek reagáló Barroso bizot tsági elnök beérte azzal, hogy emlékeztetett rá: a keleteurópai országok között is akadnak már olyanok, amelyek „valamennyi” feltételt teljesítve be tudtak kerülni az euróklubba. Nincs tehát szó a „régiek” valamiféle privilégiumáról. Maguk az eurótagok el őször a március 1jei EUcsúcson válaszoltak, midőn többen kiálltak a „kritériumok sérthetetlensége” mellett. Majd egy héttel később a pénzügyminiszterek vetették el immár konkrétan az ERM IIes időszak lerövidítésének a lehetőségét. A Gyurcsányötlet teh át látszólag elvérzett, ami persze nem zárja ki, hogy a magyar miniszterelnök a március 19 – 20i újabb EUcsúcson azt ismét felmelegítse. Teheti, mert a felvetés nem csak negatív visszhangot kapott. Mielőbbi eurótagságot szorgalmazó nyilatkozatot tett példá ul a Világbank elnöke. Az is kiderült, akadt már példa rá (Olaszország és Finnország esetében), hogy nem kellett két évet várakozni az „előszobában”. Mindez igaz lehet, de a mai körülmények között aligha játszik fontos szerepet. Az olasz – finn kivétel ráadá sul még azzal is védhető, hogy a két ország ugyan formai szempontból valóban nem töltött 24 hónapot az ERM II keretei között, de valutájuk már az azt mege lőző rövid időszakban is úgy viselkedett, mintha ezen belül lett volna. Ennél fontosabb ellenérv azon ban, hogy a rájuk vonatkozó döntést több mint tíz éve hozták, míg a mai válaszokat a mai körülmények determinálják. Ezek pedig elég brutálisak. Az eurótagság valóban nyújt bizonyos védelmet – tegyük hozzá: nem abszolút értelemben, ezt Írország példája mut atja – , főként azért, mert a piac elismeri a zóna relatív stabilitását. Ez viszont abból fakad, hogy valamennyi eurótag közel azonos – makrogazdasági szempontból relatíve egészségesnek tekinthető – alapokon áll. Az övezeten már belül lévők azért vonakodnak a fenntartható euróérettséget még nem igazoló országokat befogadni, mert úgy vélik, ezzel éppen ezt a közös stabil alapot sodornák veszélybe. És e tekintetben nincs különbség „régi és új”, „keleti és nyugati” uniós tag között. Szlovénia és Szlovákia, ha m ár egyszer kiérdemelte az eurózónatagságot, ugyanúgy abban érdekelt – és ennek hangot is adtak – , hogy annak egészséges alapjait megőrizzék. Arról a szintén aligha vonzó apróságról nem is szólva, hogy ha gyengébb gazdasági háttérrel lesz valaki eurótag, v iharosabb időkben nyilván könnyebben megbillen, márpedig ez esetben a kisiklás terheit a közös valután keresztül a gazdasági helyzetüket következetesebben óvó eurótagoknak is viselniük kellene. Egyszóval: a globális válság körülményei között az ostromlott vár nem érdekelt abban, hogy könnyítse a falakon belülre jutást. (Az ERM II két évének lerövidítése ezt jelentené, hiszen az érintett országoknak rövidebb ideig kellene bizonyítaniuk, hogy fenntartható a makrogazdasági stabilitásuk.) Ráadásul a magyar gazd aság – és belpolitika – jelenleg önmagában sincs olyan állapotban, hogy kívánatosnak tekintsék az ország euróövezeti tagságát. Ahhoz még bizonyítani kell – érvelni önmagában kevés. A szerző a BruxInfo EUszakértője Fóris György vissza
