Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.16 . 45 Más körülmények között akár jó poénként is fel lehetne fogni mindezt . A klasszikus viccet juttatja eszembe a magyar és román kifejezések „tükörfordításáról”: a táblán, azt írja, GARA, amit mi úgy olvasunk, hogy ÁLLOMÁS… Most meg valahogy fordítva áll a dolog: írunk autoguvernaret, amit Bukarestben reflexszerűen területi a utonómiának olvasnak. A levél szerzői a Hargita megyei, illetve a csíkkozmási helyi tanácsot tüntették ki az önkormányzat/autoguvernare jelzővel, Bukarest számára azonban ez így idegen, fura, gyanús. (Ezeknek a testületeknek, amelyeket mi magyarul – vallj uk be – nagyképűen és alaptalanul önkormányzatoknak hívunk, jelen pillanatban még tényleg alig van köze a szószerinti önkormányzathoz. Ezért azonban nem Budapest a hibás). Nem tudom, elhangzotte már valahol igazolásképpen, de például a magyarországi román kisebbségi önkormányzat is autoguvernareként határozza meg magát: Autoguvernarea Românilor din Ungaria. Nem kizárt, tehát hogy a román hatóságok valóban nincsenek tisztában az autoguvernare, az önkormányzatiság fogalmával, sőt! A román köztudatban továb bra is a Bukarestcentrikus, egy és oszthatatlan állam modellje él, amely az egyetlen létjogosult közigazgatási forma, az ország egységének, irányíthatóságának garanciája. Abban az országban, ahol a különböző állami hatásköröknek a helyi közigazgatási szer vekre való átruházásáról beszélni sokáig hazaárulással ért fel, az „önkormányzat” képlékeny fogalom, amelynek tartalommal való feltöltése azon múlik, hogy a Bockormány mennyire gondolja komolyan decentralizációs törekvéseinek megvalósítását. Derűlátó ele mzők abban reménykednek, hogy a miniszterelnök szándékai igenis komolyak, hiszen mind Boc, mind Băsescu polgármesterként megtapasztalhatta az önkormányzatok lehetetlen helyzetét. (Ez pedig mind Csíkkozmásra, mint Calafatra érvényes.) Most azonban nincs he lye a viccelődésnek. 2009 Romániájában, március 15e előestéjén Bukarest gesztusa, az az ellenséges magatartás, ahogyan az esetre a román illetékes hatóságok reagáltak nem csak elkeserítő, megalázó, de akár veszélyesnek is tekinthető. Lásd a kolozsvári ünn epi „készültséget”. (Ördög vigye, hogy húsz évvel 1989 után is feltevődik a kérdés: okos dolog elvinni a gyermeket a koszorúzásra?!) A magyar – román viszonyban hirtelen fellépő „kognitív disszonancia” azonban sokkal inkább lelkipolitikai, mint szemantikai eredetű. Újabb epizódja Traian Băsescu több mint négy éve tartó választási kampányának, aki most épp a NagyRománia Párt gazdátlanul maradt szavazótáborára startol a magyarok megleckéztetésével. Tegnap Ukrajna, most mi, holnap ki tudja … Kijev is azt rót ta fel a minap, hogy a különben 2005től megfigyelt román altiszt és bolgár bűntársa körül kibomló kémbotrány – ez utóbbi állítólag Kijevnek szolgáltatott titkosított információkat – , majd az ukrán diplomaták kiutasítása Bukarestből szintén kampányfogás, a z elnök saját népszerűségét akarta növeli ez ügy kapcsán. „A környező országok közül Ukrajna a legalkalmasabb ellenségnek, hiszen Magyarország és Bulgária mégiscsak NATO- és EUtagtárs, nem lehet túlfeszíteni velük a húrt. Moszkvától jön a gáz, marad tehát Ukrajna” – írta egy kijevi lap. (Lám, azóta már ez sem szempont…) Băsescu március 15i ünneprontása – azontúl, hogy sértő, és rosszul esik – helyzetbe hozza az RMDSZt. Az ellenzékben rendszerint sokkal meggyőzőbben politizáló szövetséget olyan fellépésr e kötelezi, amellyel azokat a magyar szavazókat is visszaszerezheti, akik a radikálisabb hangot kérték számon Markóéktól. A sors úgy hozta, hogy jelen pillanatban a barikád ugyanazon oldalán „szolgálnak” az egykoron kirekesztettfelszámolt tiszteletbeli el nökkel, Tőkés Lászlóval. A hétvégi gyergyószentmiklósi MPPválasztás további bónusz. A tudósítások szerint Szász Jenő megtartotta elnöki pozícióját, de a polgári párt színejava, belső ellenzéke ünnepélyesen kivonult, ami az MPP további elszigetelődéséhez , ellehetetlenüléséhez vezethet. Reménykedhetünk abban, hogy a külső kényszer hatására megköttetett RMDSZ – EMNT megállapodás megerősödik, túlmutat az európai parlamenti választásokon, és nem csak közös érdekekről, hanem a közös fellépésről is lehet előbbu tóbb beszélni. Például az autonómia, az önrendelkezés ügyében. vissza
