Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.16 . 35 A szavazatok összesítésekor derült ki, bizony nemcsak 32en távoztak a teremből, az eredetileg 425 fős testület a voksolásra 289re apadt, a küldöttek majd egyharmada (134en) nem várta meg a tisztújítást. S zász Jenőnek 256an szavaztak bizalmat, így négy évig ő lesz az MPP elnöke, ellenjelöltje 29 szavazatot kapott. A kibővített elnökségben kilenc alelnök lesz: három Kovászna megyei — Bálint József, Fazakas Tibor és Fekete Károly — , két Hargita, két Maros, e gy Kolozs és egy Szatmár megyei. Minden rendben, vagy mégsem? Az OT végén Szász Jenő igyekezett optimista hangot megütni, immár legitim és megkérdőjelezhetetlen a párt vezetősége, elindulnak a normalitás és az építkezés útján, 2012ben olyan választási e redményeket kell elérniük, amelyek megkerülhetetlenné teszik a pártot — mondotta. Derűlátásában azonban nem osztozott mindenki, a kongresszus utáni beszélgetésekben a teremben maradt küldöttek közül többen úgy fogalmaztak: nagy hibát követett el az elnök, és kérdéses a párt jövője. Farkas Réka, Háromszék vissza Közös felelősségünk a csángómagyarok ügye Erdélyma [ 2009. március 15., 23:53 ] Interjú Hegyeli Attilával, a Csángómagyar Szövetség oktatási felelősével – Nagyv áradon tartottak legutóbb csángókonferenciát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében. Magyar nyelvterületen gyakoriak az ilyen rendezvények. Mennyire eredményesek ezek a találkozók? A közvélemény mennyire ismeri a moldvai csángómagyarok sajátos gon djait? – Olyan tanácskozásokra, amely konkrét ügyekről, konkrét feladatokról szól, mindig szükség van, hiszen az EMNT nem csak „kíváncsiskodni” szeretett volna, hanem segítséget ajánlott, gyűjtést hirdetett meg a moldvai oktatás javára, és ami ennél is fon tosabb: Tőkés László EPképviselőként felvállalta az ügy képviseletét mind a Kárpátmedencei, mind az európai politikai és kulturális színtereken. Ez számunkra nagyon fontos, hiszen Európában gyakorlatilag semmit sem tudnak a moldvai csángók helyzetéről, s magyar nyelvterületen is néha vérlázító a közöny és a tudatlanság. Az erdélyiek ebben élen járnak: sokszor tapasztaljuk Erdélyben, hogy előítélettel viseltetnek a moldvai csángóság iránt. Az EMNTvel közösen ezen is szeretnénk változtatni, hiszen az nincs rendjén, hogy a csángók történelmét, valós helyzetét nem ismerve lenéző, néha sértő véleménnyel vagyunk a Kárpátoktól keletre élő magyar népcsoportról. Nem állnak olyan jól a magyarság különböző vidékeken élő népcsoportjai, hogy megengedjük magunknak a lu xust, hogy lemondjunk, vagy ami még rosszabb: elmarjuk egyik testvérünket, a moldvai csángóságot. Az erdélyieknek azt kell megérteni, hogy jórészt mi vagyunk felelősök azért, hogy az elmúlt évszázadokban elhanyagoltan élő moldvai magyarság mára ilyen sorsr a jutott: 240 000 katolikusból alig 60 000 beszél még magyarul és bizony nem ragaszkodnak úgy a magyarsághoz, ahogyan egy székely ember teszi azt. De kérdezzük meg a székelyeket: ha valamely falujukat magyar pap, magyar tanító, magyar orvos, magyar értelmi ségiek nélkül hagyjuk 300 évre, és román vezetőket hozunk, 300 év után visszatérve vajon milyen nyelven köszönnek a székely atyafiak? Mert ez történt a moldvai csángókkal: szülőföldjüket elhagyva Moldvában telepedtek le, vezetők nélkül. Megőrizték vallásuk at, római katolikusok maradtak szemben a többségi románokkal, vagy oláhokkal, ahogyan ők a mai napig is nevezik az ordodox vallásúakat, akikkel nem keveredtek a legutóbbi időkig, s még ma is ritka a vegyes házasság. – A rendszerváltás óta téma a csángóföl di magyar mise ügye, az elmúlt húsz évben azonban tapodtat sem haladt előre ebben az ügyben a rómaikatolikus egyház. Vannak, akik ezt az egyházi vezetés bűneként róják fel, mert úgy vélik, hogy a katolikus egyház számára nincs különösebb jelentősége a mag yar ügynek. Mások szerint azonban éppenséggel a csángó magyarokkal van gond, akik demokráciában sem képesek tenni és összefogni érdekeik képviselete ügyében... – Nagyon messzire vezet az a kérdés, hogy a moldvai csángók miért nem szerveztek 1989 után tünt etéseket és miért nem fogtak össze saját papjaik, polgármestereik, tanáraik, rendőreik ellen. Ennek oka jórészt jellegzetes identitásukban keresendő. Számunkra nagyon nehéz elképzelni, hogy valaki nem nemzetiségekben gondolkodik, hogy a csángók számára nem az a legfontosabb, hogy ki a magyar és ki a román, hanem sokkal inkább az érdekli őket még ma is, hogy ki katolikus és ki nem, vagy esetleg, hogy ki született Romániában és ki nem.
