Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.10 . 22 elsején megemlékezést tart az 1944 végén, 1945 elején ártatlanul kivégzett magyarokra. Azért esett a választás erre a helyre, mert a kivégzettek t ömegsírjai fellelhetetlenek. Részint azért, mert hivatalosan sosem hozták nyilvánosságra, hol vannak, részint pedig azért, mert, amely helyekről tudjuk, hogy ott voltak, azokon olyan nagyarányú talajmunkálatokat végeztek az eltelt évtizedek során, hogy a t ömegsíroknak még a nyoma sem lelhető már föl. A katonatemető 1990re lényegében már teljesen meg volt semmisítve, helyén városi szeméttelep, sportpálya és zöldségeskert jött létre. (...) A szervezők éveken át kereszteket állítottak a helyszínen. A leggyak rabban száz kiskeresztet a katonatemetőt szimbolizálva, és egy nagyobbat az ártatlan magyar áldozatok emlékére. A hatóság a kereszteket tizenkét éven át titokban eltakarította. A tizenharmadik nagykereszt a helyén maradt. Az idén, szokatlan napon, február elsején, aváros napján ismét felállítottunk száz kiskeresztet, s a hatóság ezt is eltakarította a korábbi, titokzatos módon. Időközben Makovecz Imre magyar műépítész elkészítette egy a '4445ös áldozatok emlékére tervezett méltó emléktorony tervét. A sze rvezők szeretnék elérni, hogy a hatóság engedélyezze ennek kivitelezését. A megkeresésre azonban sem a városi, sem a tartományi, sem pedig a belgrádi hatóság nem reagált, hacsak a keresztek folytonos eltüntetését nem tekintjük annak. Az újvidéki megemléke zés ügyét, de egyben az egész megtorlásét is rendkívül időszerűvé tette néhány körülmény. Az első az volt, hogy a Magyar Koalíciót képező politikai pártjaink elnökei levéllel fordultak Boris Tadić államfőhöz, Mirko Cvetković kormányelnökhöz és Slavica Đuki ćDejanovićhoz, a Szerbiai Képviselőház elnökéhez, amelyben kérték az 1944 végén, 1945 elején a Délvidéken lezajlott vérengzés ügyének tisztázását. A másik fontos esemény az volt, hogy Sólyom László magyar államfő magánemberként vidékünkre szándékozott lát ogatni és tervében volt többek között koszorúzni az újvidéki temető emlegetett részében is. A harmadik esemény az volt, hogy a szerb államfő kabinetjéből jelezték, hogy ezt a szándékot határozottan ellenzik. Ezt követően a VMSZ lemondta Sólyom László meghí vását. A fenti eseménysorból egyértelműen leszögezhető, hogy 1944 októbere óta első ízben történt meg, hogy a háború végén lezajlott magyar tragédia Belgrád és Budapest közötti nyilvános üggyé vált. Sőt, Becsey Zsolt európai parlamenti képviselőnek köszön hetően nemzetközivé is. Mindezen tények ismeretében az Újvidéken megtartott tanácskozás résztvevői az alábbi álláspontra helyezkedtek. A vérengzés ügyének tisztázásához nélkülözhetetlen Belgrád politikai döntése. A politikai döntés meghozásához szükségü nk van Budapest segítségére. Ez a segítség végső fokon addig is elmehet, hogy az EUtagállam Magyarország vétót mondhat Szerbia csatlakozására. Folytatni kell a megemlékezések szervezését ugyanazon a helyen, ahol eddig is tartottuk, s keresni a módját, ho gy ott megfelelő emlékmű álljon a kivégzett ártatlan magyarok emlékére. Továbbra is állítani kell kereszteket a katonatemető szimbolizálására. Az újvidéki katonatemetőt a szerb államnak olyan állapotba kell hoznia, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződ és meghagyásainak megfeleljen, amint a belgrádi első világháborús osztrák – magyar és német katonatemető is megfelel. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vérengzés kutatható legyen a levéltárakban. Az ügy befejezéséhez meg kell teremteni a belgr ádi és a budapesti hatóság együttműködését. Helyesnek tartjuk az általunk nagyra becsült Sólyom László magyar államfő koszorúzási szándékát, majd ennek megakadályozása láttán a VMSZ döntését, hogy visszavonta a meghívást. Annak ellenére helyeseljük a hely zet ilyetén alakulását, hogy ezúttal nélkülöznünk kell őt, de bízunk benne, közös kívánalmunk szerint fogadhatjuk majd hamarosan. Úgyszintén helyeseljük Becsey Zsolt vállalását, hogy a vérengzés ügyét felvetette az Európai Unió parlamentjében.
