Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.05 . 15 az nem vásárol mondjuk mobiltelefont; vagy nem lesz email címe, neadjisten bankszámlaszáma. Esetleg ügyel arra, hogy sehol, egyetlen adatbázisban se legyenek meg a személyes adatai, és a térfigyelő kamerák látókörébe sose kerüljön be. Retrónak lenni mondjuk annyit tesz majd, mint Windows XPt használni, és lehet hogy most érdemes félretenni mondjuk egy iPodot vagy egy Nintendo Wiit: gyerekeink ugyanúgy imádni fognak ezzel villantani, mint szüleink a nagyapa Doxa karórájával, vagy annak idején mi a szüleink trapéznadrágjával és bőrkabátjával. Nem tudom viszont elképzelni, vajon mi számít majd státusszimból umnak: egyáltalán, lesze a 18 éves korban megkapott első autónak még valami egyetemes jelentése, vagy pedig bizonyos tárgyak az egyes szubkultúrák értelmezési terében válnak státusszimbólummá? Arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen idegen nyelvek lesznek divatosak 2029ben. Én az angolra tippelnék, de szerintem az a szülő, aki biztos jövőt akar a gyerekének, orosz, spanyol, arab vagy éppen mandarin nyelvleckére is beíratja majd a csemetéjét. A mandarin nem véletlen: én arra fogadok, hogy két évtized le forgása alatt a legmenőbb egyetemek nem Európában és az Egyesült Államokban lesznek, hanem Kínában. Könnyen meglehet, hogy a család nem az Oxfordban, hanem a Sanghajban tanuló csemetére lesz büszke. Hozzá kell majd szokni, hogy a gyerekünk baráti köre ne m a székelyekből és partiumiakból, románokból és magyarországiakból, hanem mondjuk kenyaiakból és kanadaiakból áll. Vajon mit szólunk majd, ha gyerekünk bejelenti, felvette a muzulmán hitet, és hamarosan Mekkába indul zarándokútra? Vagy – a világi nevelé sünk ellenére – bejelenti, hogy apácának áll? Vagy vajon leszneke még olyan terek, melyekre egyik vagy másik nemzetiség kizárólagos igényt formál? Például mi lesz vajon Székelyfölddel, ha az ottani vállalkozók rájönnek, a pakisztáni munkaerő olcsó és jó, ennek következtében betelepítenek néhány tízezernyit belőlük? Vagy mi lesz, ha 2029re Sepsiszentgyörgyön a román lakosság kerül többségbe? Arra is kíváncsi lennék, hogy ha Kolozsváron népszavazást rendeznének egy kínai negyed létrehozásáról, akkor a m agyar lakosság pro vagy kontra szavaz majd? Vajon lesze még olyan fiatal 20 év múlva, aki számára jelent valamit az erdélyi magyar társadalom projektje, úgy, ahogy azt 1918, 1945 és 1989 után megfogalmazták? Egyáltalán, egy szatmári vállalkozónak, koloz svári egyetemi tanárnak és egy sepsiszentgyörgyi gazdának leszneke még olyan közös élményei, melyek alapul szolgálnának valamiféle közösségi életérzéshez? Azért fontos ez, mert szerintem az utolsó ilyen közös élmény a '89es forradalom és '90 márciusa v olt. Az akkor feltűnt értelmiségiek jelenleg a magyar közösség vezetői, ők azok, akik jelenleg megfogalmazzák a közösségi célokat, melyek (talán) megoldást kínálnak a közösségi mindennapok gondjaira. Csakhogy az az eseménysor, mely a '90es évek elején m egalapozta ennek a vezető rétegnek a legitimitását, és mely egyfajta konszenzust hozott létre a célok tekintetében, 2029ben már a történelem egy fejezetének számít majd, nem pedig az erdélyi magyar közösség többsége által átélt közös élménynek. Így a sokezer közlemény, beszéd, interjú és hírecske legfennebb néhány jelenkortörténész számára mond valamit húsz év múlva. És be kell lássuk, hogy az olcsó mobiltelefon, kábeltelevízió és internet ellenére már most is igen kevés közös témájuk van az Erdély különböző településein élő magyaroknak. Nagyvárad és Gyergyószentmiklós között már
