Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.02 . 14 foglalkozásuknak megfelelően sokan az állattenyésztésben, kertészetben, vagy éppen gabonatermesztésben bővítették ismereteiket. Sch oltz Béla, a megyei mezőgazdasági tanácsadó központ igazgatójának tájékoztatása szerint érezhetően megnőtt az érdeklődés a szőlészetborászat, a zöldségtermesztés, a méhészet, vagy a mezőgazdasághoz kapcsolódó olyan ágazatok iránt is, mint a falu- és agrot urizmus, a malomés sütőipar, vagy újabban a halászat. A szakember szerint a szakismeret felértékelésében alapvetően fontos szerepet játszik az ország Európai Uniós tagsága, s ezen belül is az, hogy az uniós támogatásokat csak azok élvezhetik, illetve azo k pályázhatnak erre, akik hivatalos okmánnyal bizonyítható szaktudással rendelkeznek. A támogatások megszerzésére azoknak van nagyobb esélyük, akik jogi személyként – társulás, vállalkozás, vagy farmergazdaként – nyújtják be pályázataikat. vissza Megint jönnek ÚMSZ Ágoston Hugó | 20090302 07:21:10 A Băsescu kormány újabb miniszterei mentek el mélyeket szippantani a Székelyföld éles levegőjéből. Kicsiben olyan ez a megtervezett akció, mint valami honfoglalás... A Băsescu kormány újabb miniszterei mentek el mélyeket szippantani a Székelyföld éles lev egőjéből. Kicsiben olyan ez a megtervezett akció, mint valami honfoglalás – és akkor már eszünkbe juthat, hogy a két világháború között már volt román politikus, aki bemerészkedett ígéreteivel, látszatempátiájával az akkor jóval zártabb közösségbe; utána pedig meg is jelent a Brassói Lapokban a tudósítás az immár legendás címmel: „Apát faszoltak a székelyek”. Most is van apa, noha persze más, de a történet jelzi közéletünk végzetes vidéki karikatúraszerűségét. Hogy a rajzásnak mi a végeredménye a helyiek számára, sejthető, hiszen amit a miniszterek ígérnek, az eleve kevés része annak, amit elvettek központilag, másrészt csak a legvégén látszik meg, hogy mi teljesül belőle. Viszont az akció politikai hatásában kétszeresen is veszélyes lehet a közösségünk s zámára. A legnagyobb veszély, amelyet jeleztünk már: lehetnek jóhiszemű magyar emberek, akik a kellő diverzióval megtámogatott ígéretözön hatására úgy vélik, közösségünk gondjainak megoldásához már nem szükséges érdekvédelmi szervezetünk munkája, harca eszmei, törvényhozási és adminisztratív szinten: gondoskodnak rólunk és képviselnek minket a bukaresti román politikusok (meg esetleg Tőkés László). Ilyen értelemben az RMDSZnek nem szabad beérnie azzal a tudattal, hogy az emberek úgyis belátják majd, h ogy ezek csak áltatások – addig ugyanis, amíg belátják, még az idén kétszer is szavaznak. Magyarázatra, felvilágosításra van szükség, annak tudatosítására, hogy ami jár nekünk, az nem adományként jár, hanem mert jogunk van rá. A másik veszély az, hogy ez a politikai indíttatású lefutás, az RMDSZ tudatos megkerülése belesodorja szervezetünket egy passzív, sérelmi – egyszersmind etnicista – magatartá sba, amelynek áldozatul eshet eddigi pozitív megítélésünk, befolyásolási és kapcsolatteremtő potenciálunk. Mindezekre pedig már a közeljövőben szükségünk lehet, tekintve a kormánynak, minisztereinek szervi alkalmatlanságát. A román politikai vezetés a he veny instabilitástól való félelmében a krónikus instabilitás állapotában vergődik. Másodrendű, provinciális alakok éltetik a fanarióta stílust, gondoljunk a mindenféle nepotizmusra, amelyektől a múlt héten is hangos volt a sajtó. Romániának akkor lesz ava tott, európai kormánya, amikor nem adakozni fog, hanem biztosítani a jogot az önrendelkezéshez. Addig a legcselesebb és akár a legjóindulatúbb minisztereit is hiába küldi az államfő a Székelyföldre – magukon sem tudnak segíteni, nemhogy a magyarokon. Ugyan is ha egyebet nem, a diktatúra és utána a demokrácia megtanított minket arra, hogy nem szerethetjük azt, aki minket nem szeret. Még ha színleli is. vissza
