Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.27 . 22 A múlt heti megegyezés azonban nem az EMNT és nem az RMDSZ sikere, hanem Tőkésé: ő az, aki a hátán most elvihet (ha elvihet) néhány erdélyi magyar ellenzéki politikust Brüsszelbe. A több hónapos egyeztetés egyik tétje ugyanis az volt, hogy ki vezeti az EPlistát. Két évvel ezelőtt azon bukott a megállapod ás, hogy Tőkés csak a listavezető Markó után következhetett volna, ám a másodhegedűs szerepét az egykori püspök nem fogadta el. Ez presztízsveszteséget jelentett volna, annak jelzését, hogy elismeri alárendeltségét Markónak. Márpedig minden alternatív erdé lyi politikai kezdeményezés azért jött létre, hogy bizonyítsa: az RMDSZen kívül is van élet. Az elmúlt évek mérlege azonban azt mutatja, hogy a szervezetépítés és a szavazatvadászat is befuccsolt. Az erdélyi magyar jobboldalt - a Szász Jenő vezette Magya r Polgári Pártot és a Tőkés mögött álló EMNTt - egyre élesebb, nehezen titkolható konfliktusok osztják meg, a belső pártélet botrányos és kiszámíthatatlan, jól teljesítő politikusuk még mutatóba is alig akad. Ugyanakkor az RMDSZ - bár sikeres volt a parla menti választásokon - elbukta a kormányzati szerepvállalást. Önmagát gyengítve vérzett el így az erdélyi magyar politika. Mit nyer Markó? A hétvégi megállapodás a közös kudarc feldolgozásának első lépése. Markóék Tőkést kimentették az ellenzéki romok a lól. Magányos, hadsereg nélküli vezér ő, az erdélyi magyar ellenzéki politika egyetlen emblematikus arca. Most megfelelő hátszelet kaphat az RMDSZtől ahhoz, hogy EPképviselőként továbbra is bennmaradhasson a játékban. Markó kemény feltételek mellett, de esélyt ad Tőkésnek a politikai túlélésre - és ezáltal megmenti azokat a szavazatokat, amelyeket legrégebbi és legerősebb ellenfele meg tud szerezni. (Hogy ez mennyi, nem tudjuk - kérdés, hogy két év után újra elérnée Tőkés a 3 százalékos küszöböt.) Markó ezt nem jókedvéből teszi. A román kormánykoalícióból hoszszú idő után először kimaradt RMDSZnek most minden szövetségre szüksége van; a belmagyar konfliktusokat még akkor sem engedheti meg magának, ha ezek bukaresti parlamenti mandátumaiban eddig nem tet tek kárt. Most helyi szinten, az önkormányzatokban kell újraépíteni a szövetség és a választói közötti viszonyt. Ez az eddigi konfliktusokkal nem elképzelhető. Tőkést most maga mellett tudhatja az RMDSZ, miközben a szervezet átalakításának mikéntjéről tová bbra is Markó dönt. A megállapodással megcáfolja azokat a vádakat is, melyek szerint a Szövetség antidemokratikusan működne: elvégre most saját ellenzékének biztosít legitimitást és mozgásteret. A tét nem kevesebb, mint hogy sikerüle a teljes erdélyi mag yar összefogással a jövőben is mozgásban tartani az etnikai szavazógépet. Képes lesze az RMDSZ (vagy politikai utóda) 6 százalék fölötti szavazati arányt elérni, és újra közel kerülni a ma elérhetetlennek tűnő kormányzati pozícióhoz? A hétvégi megállapodá s vesztese egyértelműen a Magyar Polgári Párt és vezetője, Szász Jenő, akik elleneztek minden megállapodást az RMDSZszel, és akiket ellehetetlenít Tőkés új politikai szerepe, az EMNT megerősödése. Az RMDSZ ezzel a paktummal megnyerte magának a székelyföld i jobboldali szavazókat. De nem csak az EPválasztásokra gyúr most Markó és Tőkés. A kiegyezés a magyar belpolitikának is üzen. A közös listaállításhoz maga Orbán Viktor gratulált. Tőkés révén Markó különbékét köthet a magyarországi jobboldallal is - az e ddig kezelhetetlennek bizonyuló polgári pártos konfliktust nem kell tovább cipelniük magukkal. A lehetőségekhez képest elegáns jobbra át zajlik az erdélyi magyar politikában: hisz itt is 2010re készülnek az okosok. A válság pozitív hatása Világgazdasá g 20090227 Nehéz helyzetben a legtöbben hajlamosak vagyunk a dolgoknak csak a rossz oldalát látni, ez valamennyire természetes. A válság azonban lehetőséget is kínál, álljon itt erre egy történet. Az elmúlt tíz év gazdasági fellendülésének szelében sok hajó bontott vitorlát, ki kisebbet, ki nagyobbat, a legkülönbözőbb kategóriákban. Voltak hajók, amelyek a nyílt tengerre merészkedtek, és igazán nagy halakra vadásztak. Voltak, akik fordulékonyabb, kisebb méretű hajókon lavíroztak a szélcsatornákban, és kisebb kockázatot vállalva a part közeli vizeken vetettek hálót. Voltak olyanok is, akik mások figyelmetlenségét vagy hozzá nem értését kihasználva – a versenyszabályokat kijátszva – motort kapcsoltak, és sikerrel jutottak ki a tenger közepére. A flottá kat finanszírozó gazdasági érdekkörök mind nagyobb és szélesebb halrajokról szóló jelentéseket kommunikálva újabb és újabb, egyre grandiózusabb beruházásokra ösztönözték a hajótulajdonosokat. Tehették, hiszen a flották méretével nőtt a halászott áru menyny isége is. A tenger gyümölcsöskosara kimeríthetetlennek tűnt, miközben a szél ereje sem látszott csendesedni.
