Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.27 . 8 a jugoszláviai belháborúk Bazánth Ivola felvétel eidején átmenekült Magyarországra. Ez a lényegen persze nem változtat: a határon túli magyarok önállósodása nem a csodának, hanem természetes folyamatoknak köszönhető. Az ilyenek nem három napig tartanak? A Szerbiában helyzetbe került magyar szakemberekb en is van némi szorongás, hogy ott is bekövetkezhet az, ami Szlovákiában vagy Romániában. Utóbbi országokban már kezdik kiszorítani azokat a magyar értelmiségieket, akik az ottani magyar pártok korábbi, koalíciós szerepének köszönhetően kerültek állami poz íciókba. A helyzet felezőponthoz jutott: az elmúlt öttíz évet a fejlődés jellemezte. Nagy kérdés, mit hoz majd a következő évtized. Ha jól sejtem: ebben nem csupán a határon túli magyar pártok pillanatnyi befolyása, hanem az illető országok uniós csatlak ozása is meghatározó. Meggyőződésem: Szlovákia, Románia engedékenyebb magyarpolitikája kifejezetten az uniós csatlakozást szolgálta. Meg akarták mutatni Brüsszelnek, hogy demokratikus kisebbségi politikát folytatnak. S miután bekerültek az unióba, kezdik visszavonni az engedményeket. Van erre egyéb példa is. Szlovákia jelentős uniós támogatást kapott a középiskolák fejlesztésére, ám ebből a magyarokat kihagyták. Az EUnak ebbe nincs beleszólása? Nem tartozik a stratégiájához. Az unió kemény feltételeket szabott a felvételük előtt Romániának és Szlovákiának a kisebbségi politikájukat illetően. Románia esetében többször is elhalasztották a döntést, amíg nem teljesítette az összes uniós követelést. Mára mindkét ország tagja az EUnak, s már nem kérik számon rajtuk, hogy továbbra is betartjáke az ígéreteiket. Ez elég irracionális. Magánvéleményem szerint Brüsszelnek kisebb baja is nagyobb annál, hogy mi történik mondjuk Csíkszeredán vagy Rozsnyón. Hiszen némelyek már az unió széteséséről beszélnek. Az EU tö rzsgárdája – a Lajtától nyugatra eső országok – amúgy sem érdeklődnek a periféria, a keletközépeurópai tagtársak ügyei iránt. És ezt pontosan érzékeli a jobbra húzó romániai, szlovákiai elit. Tudják: Brüsszel háta mögött mindent viszsza lehet csinálni. Mindent? Csupán egy a személyes tapasztalataim közül: a madéfalvi veszedelem idei évfordulóján a rendőrök levetették az ablakokba kitett magyar zászlókat Madéfalván. Pedig az utóbbi években azokkal nem volt semmi gond. De az is igaz, hogy az ilyen és haso nló történésekre a magyar politika, illetve a közvélemény egy része is rosszul reagál. Az árpádsávos szlovákiai „kirándulókra” gondol? Ebben az ügyben mindkét felet hibáztatom. Dunaszerdahelyen a szlovák rendőrség brutálisan viselkedett, amit az igazol, hogy nem mernek bizonyítékokkal, filmfelvételekkel előállni. Másrészt az a gyanúm: meg lehetett volna akadályozni, hogy a magyar szurkolók árpádsávos zászlókat, provokatív feliratokat aggassanak ki a szlovákiai stadionban. Persze nem a nyitott határon, han em a stadion beléptetőrendszerénél. És az is az igazsághoz tartozik: a szélsőjobbos magyar hőzöngők nem a magyar kormányt képviselték, a szlovákiai rendőrök viszont hazájuk kormányának nevében intézkedtek. Márpedig a magánhülyeség nincs egyensúlyban az áll ami erőszakkal. Az államnak jobban kell ügyelnie magatartására. Ha viszont így megy tovább, akkor a határon túliaknak ismét az lesz érdekes: mit ígérnek az országaikban turnézó magyarországi politikusok. Így akár újraépülhetnek a klientúrák, kvázi birodal mak. Vagy ez túlzás? Az elmúlt évek reformeredményeinek jó része még megvan. Ezek leépítésére már történtek ugyan brutális lépések, ám átfogó, radikális visszavonásokról még nem beszélhetünk. A jelenlegi állapotot kellene nagyon erős kézzel megtartani. El sősorban a határon túli magyar szervezeteknek, értelmiségnek, a magyarországi politikai szereplők
