Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.25 . 35 Kétfordulós egyeztetést tartottunk: az egyikre nem jött el a Magyar Polgári Pár t... Nem mentem volna bele a megegyezésbe, ha a támogató szervezetek elzárkóznak ettől. – Nem merül fel a függetlenként való indulás lehetősége? – Ez a lehetőség adva van, de megítélésem szerint a 2007es eset, amikor egyéni indulásommal alternatívát ny újtottam, olyan egyedi eset volt, amely nem ismételhető meg, másrészt nem rendezkedhetünk be a külön utas politizálásra. Az autonómia, a nemzeti önrendelkezés ügye föltétlen összefogást igényel. Az Európai Parlamentben magam győződhettem meg arról, amit dé ltiroli vagy a katalán barátaink mindig hangoztattak: az autonómia ügyének hatékony képviseletére semmi esélyünk nincs, ha nem fogunk össze. Ha az RMDSZképviselők mást mondanak, mint amit képviselőként én mondok, már nem vesznek komolyan bennünket az Eur ópai Parlamentben. Azt mondják, előbb tisztázzuk egymás között, hogy mit akarunk. A legfontosabb nemzeti létérdekeink teszik szükségessé az összefogást. – Önt és az egész polgári oldalt többször megbántotta és megalázta az RMDSZ. Aki ellenzi ezt az össze fogást, az éppenséggel az RMDSZ őszinteségében nem hisz... – Érdekesnek tartom, hogy helyettem mások még mindig meg akarnak sértődni amiatt, hogy a tiszteletbeli elnökségből kidobtak, hogy ügynökséggel rágalmaztak meg. Nekem felül kellett emelkednem az RM DSZszel szembeni jogos ellenérzéseimen. Nem változott meg a véleményem az RMDSZről, de ebből nem lehet megélni. Most új politikai helyzet teremtődött: megnyílt a lehetőség arra, hogy jól meghatározott formában és keretekben összefogjunk. Ez nyitott helyz et: miért félnek attól, hogy veszítünk a megegyezésen? Az EPlistán lévő arány jó: ha bejutunk hárman, akkor 2:1, ha bejutunk négyen, akkor 2:2 az arány az RMDSZ és a polgári oldal között. Nem lenne közömbös a Magyar Polgári Párt számára sem, ha elmondhatn á, hogy van egy képviselője az Európai Parlamentben. Pályára kerül! Én azt a célt követtem, hogy hozzam helyzetbe a nemzeti oldalt, akiket kiszorított az RMDSZ. Nem elég mindig a pálya széléről bekiabálni, és szidni az RMDSZ csapatának a játékát. Be kell k erülni a közszereplők sorába: csak így rúghatunk labdába, csak így rúghatunk gólt. Ha adott helyzetben a legoptimálisabb lehetőséget kihasználom, miért volna bűn ezt elfogadni? Miért mérnek kettős mércével? Miért jó az, ha Sepsiszentgyörgyön együtt tiltako zik RMDSZ, MPP, mindenki, sőt négy éves szerződést kötnek önkormányzati szinten, és ugyanazt, ha mi csináljuk, az hiba, és megbotránkozást kelt? Amúgy a megegyezéstől való viszolygás azt az esetet juttatja eszembe, amikor egy édesanya féltve óvja gyermekét a vízbe fulladástól, és azt mondja, nem menj vízbe. A helyes megoldás az, hogy meg kell tanulni úszni, ahhoz pedig be kell menni a vízbe. Azt nem vitatja senki, hogy amiatt nem tudunk felmenni a pályára, mert az RMDSZ kiszorít, most azonban felenged a pál yára. – Meg tudná győzni az MPPét, hogy elfogadja az EPlista negyedik helyét? – Nemcsak a negyedik helyet, hanem a rendelkezésünkre álló mintegy tucatnyi helyet úgy osztanánk fel, hogy az tükrözze a nemzeti oldal összetételét. Egyedül a Magyar Polgári Párt pártérdeke sérül, azonban azáltal, hogy az MPP helyzetbe kerül, sokkal több lehetősége van arra, hogy pártérdekeit érvényesítse. Ha a PDL nem akar szövetkezni a PNLvel, akkor azt tudomásul kell venni. Most álljon meg a világ, mert egyik párt nem aka r szövetségre lépni a másikkal? Ha nem tudott bejönni a főbejáraton, ebben a helyzetben bejön a hátsó ajtón a Magyar Polgári Párt. Amúgy nagymértékben felelősség terheli az MPPét ennek a helyzetnek a kialakulásában: nem lehet minden felelősséget az RMDSZre hárítani. A Magyar Polgári Párt is követett el olyan hibákat, amelyek miatt olyan helyet foglal el a magyar politikai életben, amilyent elfoglal. – Közel másfél éves mandátum áll ön mögött az Európai Parlamentben. Megvonta már ennek az időszaknak a mér legét? – Egyfelől tudomásul kell venni, hogy az Európai Parlament egy gyenge jogosítvánnyal rendelkező testület, amelynek ugyan egyre növekszik a szerepe, súlya, és ezzel együtt az európai képviseleti rendszer is egyre erősödik, mindazonáltal csupán egy v agyok a nyolcszáz képviselő közül, ráadásul egy kicsiny frakcióban. A formális demokratikus szabályoknak megfelelő érdekérvényesítő erőm ennek következtében gyenge. Ebben nem én vagyok az egyedüli. Ezt általában elmondhatjuk valamennyi képviselőről. Van az onban egy másik megközelítése a dolognak: az Európai Parlament által megvalósuló erdélyi magyar nemzetközi képviselet tág teret biztosít arra, hogy erdélyi ügyeinket nemzetköziesítsük. Páratlan lehetőség, hogy egy európai fórumon megnyilatkozhatunk. Hogy e zt mennyire használta ki az Európa Tanács közgyűlésén egyik vagy másik magyar politikus, azt hadd ne elemezzem. Ez a lehetőségek világa. Bekerül az ember a kisebbségi ügyek iránt érzéketlen, a nemzetállami eszme előítéleteitől terhelt európai, nemzetközi p olitikai életbe – azt is mondhatnánk, hogy egy bozótba – , meg kell keresni az utat, a megnyilatkozási lehetőségeket, meg kell próbálni nemzeti érdekeink artikulálását, hogy eljusson