Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 9 perifériájára való kiszorítására, vagy - újabban egyre gyakrabban - a településről való elűzésére irányuló terv értendő. Ezután általában erősödik a konfliktus intenzitása. Tovább élezi a helyzetet a helyi és országos média megjelenése, jó szándékú, de túlnyomórészt bámulatosan tájékozatlan hozzáállása, gyakran szenzációhajhász, a "közönség" feltételezett rasszista beállítottságát kiszolgálni akaró törekvése, hogy a nyíltan rasszista média szerepéről ne is beszéljünk. A konfliktus eszkalálódásának to vábbi szakaszát jelenti a jogvédő szervezetek megjelenése, mert szinte teljesen függetlenül azok szándékától és taktikájától, a helyi elit azonnal hevesen támadni kezdi őket, arra hivatkozva, hogy ez miskolci, székesfehérvári, tiszavasvári stb. "belügy", a mibe a "Pestről jött" jogvédőknek nem lehet beleszólásuk. A helyi többségi vezetőket ebben általában támogatják a cigányoknak a többségi társadalom által kijelölt helyi megbízottai, a különböző rendű és rangú "cigányvajdák" is, akik a maguk részéről alázat osan megköszönik, hogy polgármesterük milyen szép gettót, konténertelepet vagy iskolát akar építeni a cigányok számára, és elítélik azokat, akik meg kívánják akadályozni ezeket a remek terveket. Az ismertté váló atrocitások számának hirtelen megugrásai, majd ugyanilyen hirtelen visszaesései tehát nagyon fontos összefüggést jeleznek: mindenekelőtt azt, hogy az elmélyülő társadalmi egyenlőtlenségek és az előítéletes társadalmi környezet az etnikai jellegű konfliktusok kialakulásának csak szükséges, de nem e légséges előfeltételeit jelentik. A konfliktusok kirobbanásában, illetve feloldásában hatalmas felelősség terheli a helyi és országos politikai eliteket, amelyek pillanatnyi érdekeiknek megfelelően adnak olyan jelzéseket, amelyekkel élezhetik vagy tompítha tják az etnikai konfrontáció élességét. Sopronyi Gyula Ma tehát ismét súlyos válság és súlyos etnikai konfliktus van Miskolcon. A húsz évvel ezelőttihez hasonló a helyzet abban is, hogy ismét megindult a nagy politikai helyezkedés: a helyi rendőri, önkorm ányzati és pártvezetők ezúttal a "több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltásra" készülnek. A konfliktus előszelei már legalább egy éve érezhetőek voltak. Mind gyakrabban érkezett az egyre fenyegetőbb elképzelések és megoldások híre a városból és a megyéből. A szociális segély folyósításának a közmunka végzéséhez való kötése, a miskolci városőrség létrehozása, a Magyar Gárda és a Goj Motorosok demonstrációi, a cigányok házai elleni Molotovkoktélos támadások, az embervadászatok rendszeressé válása , a miskolci rendőrkapitány "egyetlen szerencsétlen mondata" (ami több mint fél éve rendszeresen, igen változatos és hosszú eszmefuttatások formájában hangzik el), polgármesterek és helyi politikusok részvétele a gárdademonstrációkon, egyes helyi és ország os vezetők megkülönböztetett figyelme a monoki polgármester cigányellenes zagyvaságai iránt, és mindezek betetőzéseként: a miskolci politikai elit - pártállásra való tekintet nélkül - részt vesz egy előre tudhatóan nyíltan rasszista szimbólumokkal, szónokl atokkal és szervezetekkel terhes tüntetésen. A miskolci Gettóellenes Bizottságból alakult Roma Polgárjogi Alapítvány a helyzet tisztázása érdekében tényfeltáró bizottságot küldött Miskolcra. A bizottság áttekintette az üggyel kapcsolatban elérhető statisz tikákat és egyéb dokumentumokat, valamint a város vezetőinek az utóbbi hónapokban tett nyilatkozatait. Ezen túlmenően munkája elsősorban az érintett roma és nem roma lakosság helyzetének és véleményének megismerésére irányult. Mindezek alapján arra a köve tkeztetésre jutott, hogy - a város vezetői által említett adatokat is beszámítva - semmi jel sem mutat arra, hogy indokolt lenne az a hiszterizált, a miskolci roma és nem roma szegények elleni szélsőséges indulatok gerjesztésére alkalmas hangulatkeltés, am i az utóbbi időszakban nagymértékben felerősödött a városban. Az elmélyülő szociális krízis ellenére az azzal kapcsolatba hozható bűnesetek száma nem ugrott meg Miskolcon, a nyilatkozatokban gyakran emlegetett avasi lakótelepen pedig még valamelyest javult is a helyzet ebben a vonatkozásban. Az utcai rablásokat, lakástámogatásokkal kapcsolatos visszaéléseket elkövetők száma más, hasonló helyzetű településen megfigyelhetőnél számottevően nem magasabb, a probléma hagyományos bűnüldözési módszerekkel kezelhető és kezelendő. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a városban igen súlyos, pusztán rendőri módszerekkel nem kezelhető szociális problémák vannak. Miskolc egyes városrészeiben, mindenekelőtt a szegény és cigány népességet a legnagyobb mértékben koncent ráló telepeken, illetve azok máig megmaradt részein (Szondi- és József Attilatelep, Béke Szálló, Bábonyibérc, Számos utcák), valamint az újonnan létrejövő "vadtelepeken" (Lyukóvölgyi üdülőtelkek) - nem utolsósorban a város vezetői által az utóbbi évtizede kben követett szakszerűtlen és hanyag tevékenység következtében - mára igen súlyos válsághelyzet alakult ki. Az elmélyülő szociális problémák, különösen akkor, ha azokat hisztéria- és gyűlöletkeltésére alkalmas, felelőtlen megnyilatkozásokkal igyekeznek "k ezelni", könnyen olyan vagy ahhoz hasonló helyzetbe csaphatnak át, amellyel apokaliptikus képet festő, hamis helyzetértékeléseikben a város "felelős vezetői" gyakran riogatnak. Húsz évvel ezelőtt, az akkori válság kezdetén
