Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.03 . 30 feltérképezéséhez. Az ilyen piacfeltáró munka igen nagy – és kockázatos – r áfordítást igényel a cégektől, hiszen távoli országok jelenthetnek elsősorban új lehetőségeket a magyar exportőröknek. Olyan – a rendszerváltás óta elhanyagolt – államok, amilyenek például egyes latinamerikai vagy afrikai országok, de még Ausztrália is. E hhez a tevékenységhez pedig szükség lenne valamilyen előfinanszírozásra, mert a cégeknek nincs forrásuk erre. Elvben az ITD Hungary segíthetne, de ahhoz számukra is át kellene csoportosítani forrásokat – mondta Fekete, aki szerint minimum jó pár száz milli ó forintra lenne szükség e célra. Egyetért az új exportpiacok felkutatásának szükségességével Dávid Imre, a Magyar Külgazdasági Szövetség elnöke is, aki a potenciális célpontok közé sorolja Kínát, az arab országokat, egyes FÁKállamokat és a Balkánt is. Eb ben segíthet az is, hogy több említett ország, régió korábban jó felvevőpiaca volt a magyar áruknak, ám a rendszerváltás óta elhanyagoltuk őket. Ugyanakkor ma sok helyütt vezető pozíciókban vannak olyan szakemberek, akik jól ismerik a magyar árukat, hazánk at. Mint mondja: egyrészt a jelenleginél hatékonyabb gazdaságdiplomáciára lenne szükség, s arra, hogy némiképp átszabják a magyar külgazdasági képviseleti rendszert. Ha másként nem megy, az említett piacokon a hagyományos uniósok rovására kellene irodákat nyitni. Fekete ehhez hozzátette, akár az is ésszerű lehetne, hogy ideiglenesen nyissanak külpiaci képviseleti irodákat. Egyenesen gazdaságdiplomáciai offenzívát sürget Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke. Lapunk informác iói szerint egyébként tárt kapukat dönget: a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériummal együttműködve márciustól a főbb magyar exportpiacokon és tőkebefektető országokban szakmai előadássorozatot terveznek. A szervezésbe bevonják a külképviseleteket , az előadásokra pedig meghívják az adott ország vezető üzletembereit, gazdasági szakértőit, véleményformálóit. Emellett Bajnai Gordon gazdasági miniszter az elkövetkező hetekbenhónapokban több külföldi látogatást is tervez, több helyre üzletemberek is e lkísérik majd. A gazdaságdiplomácia számára egy további sürgető feladatot lát Dávid Imre. Nevezetesen: miharabb érjék el, hogy Brüsszel – Franciaország és Portugália után – Magyarországnak is engedélyezze, hogy a bajba került cégek válságmenedzselésre is f elhasználhassák az uniós támogatások egy részét. Javaslatok (az exportőrök támogatására) külpiaci diverzifikáció új exportpiacok feltárása (ehhez pluszforrás) gazdaságdiplomáciai offenzíva a külpiaci hálózat átszabása n hatékonyabb gazdaságdiplomácia (pé ldául Brüsszelben) N. Vadász Zsuzsa vissza EUelnökségi vajúdás Világgazdaság 20090203 Tizenhárom évben egyszer bekövetkező lehetőséget nyújt majd a 2011es magyar EUelnökség az ország számára. Annál inkább sajnálatos, hogy miközben a közigazgatás láthatóan készül rá, a társadalom nagy része aligha áll készen majdani bekövetkeztére – vélték előadók azon a konferencián, amelyet a múlt pénteken tartottak Budapesten. Az ülés egy másfél éves konferenciasorozat nyitánya volt, amelyet az MTA Politikatudományi Intézete a majdani magyar EUelnökség szakpolitikai kérdéseinek áttekintésére szentel. A pénteki megnyitón felszólalt neves előadók – kutatók, politikusok, közéleti személyiségek – mindenekelőtt arra mutattak rá, hogy a leendő magyar elnökség kapcsán egy sor kérdés ma még nagyon is nyitott. A legkevésbé még az tűnik problematikusnak, vajon az intézményi apparátus készüle – készen lesze – 2011re a közismerten hatalmas terhet jelentő elnökségi feladatok ellátására. An nál fajsúlyosabb kérdés, hogy vajon a társadalom, az ország egésze mennyit tud minderről, és képes lesze másfél év múlva élni az alkalommal. Ami aztán rögtön további kérdésként vetette fel: voltaképpen mit is kínál ez az „alkalom”, mire is lehet kihasznál ni egy elnökségi fél évet – hol húzódik a tényszerű lehetőségek és a tévhitek határa? Mennyiben tényleg „össztársadalmi esemény”, és mennyiben az intézményi, politikai, apparátusi elit projektje elsősorban? Mennyiben a nemzet „megmutatása” és – még inkább – a nemzeti érdekek érvényesítése ilyenkor a tét?
