Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.17 . 31 – A polgári oldalon nem fogadta egyönte tű lelkesedés az EMNT és az RMDSZ tárgyalásait. A Magyar Polgári Párt egyes tisztségviselői szerint az EMNT nem politikai tömörülés, következésképpen nem lenne joga párttal kötni választási egyezséget. Kiérződik ezekből a vélekedésekből az MPP csalódottság a, mivel nem jött létre RMDSZMPP koalíció. Jóvá lehete tenni ezeket a nézeteltéréseket? – Az RMDSZ és az EMNT közötti együttműködés formája a belső koalíció, tehát, mint mondottam, nem a választási jog szabályozza, így nem is tilthatja. Kétségtelen, hog y a két párt, az RMDSZ és az MPP közötti választási koalíció a magyar összefogásnak teljesebb keretet adhatott volna és ennek a jelenlegi választási törvény nem szabott akadályt. Az EMNT azonban nem rendelkezik elegendő eszközzel, hogy a két magyar pártot egy ilyen választási koalíció megkötésére rákényszerítse. A politikai akarat hiányát mi nem tudjuk pótolni, márpedig ebben az esetben az RMDSZ részéről ez teljesen hiányzott. Minden bizonnyal nagyobb lett volna részükről a koalíciós kedv, ha az MPP választ ási eredményei nemcsak a Székelyföldre szűkülnének, illetve a pártépítésnél is előrébb tartana. Jelenleg azonban eléggé ferdén áll a mérleg nyelve, ezt Tőkés László teljes politikai súlya sem tudta kiegyensúlyozni. Az összefogás elodázása azonban az autonó miaprogramot sodorhatja végveszélybe, ezért született ez a kompromisszum. Az MPP tagságának csalódottsága érthető, hiszen ebben a keretben közvetlenül nem választási szereplők. Véleményem szerint nehezen lehetett volna elképzelni olyan, a reálpolitika ta laján maradó helyzetet, amelyben az MPP választási szereplő lehet az EPválasztásokon, az előbbiekben kifejtett okok miatt, ez érezhető volt az MPP elnökének ellentmondásos nyilatkozataiból is. A csalódottság tehát főleg ennek a helyzetnek tudható be, bár ezt sokan az RMDSZEMNT megállapodásra vetítik rá. Ha sikerül ezen túltenni magukat, gyorsan beláthatják, hogy a látszólagos kudarcot eredményre is lehet váltani, ha felsorakoznak Tőkés László mellé, akinek hitelességét nem a lista választási jele adja, ha nem a töretlenül képviselt kereszténynemzeti értékrend és az autonómia ügyének következetes felvállalása. Erre pedig, az EMNT és az MPP közötti stratégiai partnerség keretében minden lehetőség megvan, nem csak az optimista becslések szerint befutónak szám ító negyedik hely közös kijelölésében, hanem a szoros együttműködésben a közös célok érdekében, akár ebben a választási kampányban is, hiszen feltételül szabtuk, hogy a felek a kampány során is megőrizhetik saját arcukat, a közös választási keretprogram me llett képviselhetik saját értékrendjüket és prioritásaikat. Én bízom benne, hogy az MPP keretén belül a „Tőkéspárt” győz és erre jó alkalom lehet a márciusi Országos Gyűlés. Különben az MPP „ideje” legközelebb a 2012es helyhatósági választásokon jön el, addig kell a pártot csúcsra járatni. Ebben viszont nem segít a többfrontos harc, segíthet viszont a helyreállított bizalom az EMNT és az MPP vezetői között. – A megállapodás egyik sarkallatos kérdése az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása. Milyen e sélyt lát arra, hogy ez a konzultációs keret valóban beváltsa a hozzá fűzött reményeket, ahol érdemi egyeztetések folynak majd, és nem válik amolyan Szövetségi Egyeztető Tanáccsá (SZET), ahol a párthoz lojális civil szervezetek a régi mederben folytatnának eszmecserét? – Az RMDSZ aradi kongresszusán hivatalosan is kimúlt, jobb sorsra érdemes SZET valóban kirakatintézmény volt, hiszen tagjainak többségét Markó Béla jelölte közvetlenül vagy közvetett módon, így nem is tölthette be azt a szerepet, amit kital álói – az akkori, de azóta rég szétszéledt belső ellenzék – szánt neki: a civil társadalmi kontrollt a politikum ténykedései felett. Az EMEF azonban megszületése pillanatában más: a paritás elvét követő egyeztető testület – felét Markó Béla, másik felét Tő kés László nevesíti szervezeteik belső rendje szerint, így ez a magyarmagyar párbeszéd olyan intézményes keretévé válhat, amely az erdélyi magyar társadalom politikai pluralizmusát tükrözi és lehetőséget teremt a vélt vagy valós nézetkülönbségek ütközteté sére, továbbá a közös álláspont kialakítására a közös fellépést igénylő kérdésekben. A létrejöttét szabályozó megállapodásban benne foglaltatnak azok a témák, amelyek a felek szerint közös álláspontot és fellépést igényelnek, de ezek sora közös megegyezéss el bővíthető. Gyengesége, hogy konszenzussal hoz döntést, amely nem kötelező érvényű a politikai és közéleti szereplők számára. Ha azonban kellő tekintélyt vív ki magának, gyengesége – a konszenzuális döntéshozatal – erejévé válhat: párt legyen a talpán, a mely szembe mer menni a közakarathoz legközelebb álló egyezséghez. – A romániai magyarság nagy kihívások előtt áll. Az alkotmányozó többséggel rendelkező kormánykoalíció gyakorlatilag bármit megtehet a magyarság ellenében. Ennek jelei már jól láthatóak a Székelyföldön, ahol szinte napi rendszerességgel adja valaki a magyarok tudomására, hogy önrendelkezésről, autonómiáról szó sem eshet. A mostani, európai parlamenti választásokra körvonalazódó összefogás bővíthetie a romániai magyar politizálás mozgásteré t?
