Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.16 . 19 interjújában Kál lai Ernő, a kisebbségi jogok biztosa. A kérdés csak az, mi lesz a sorsuk azoknak a milliárdoknak, amelyeket minden évben a cigányok felemelkedésére szánnak. Útonútfélen hallani, hogy a romák jövőjének záloga az oktatásban rejlik. Kaltenbach Jenő volt kis ebbségi ombudsman már az ezredfordulón felhívta a figyelmet, hogy sokfelé csupán az ezért járó kiegészítő normatíva megszerzése érdekében szervezik meg a cigány kisebbségi oktatást. Ráadásul a kisebbségi oktatás címén létrehozott osztályok és tanulócsoport ok azt a célt is szolgálhatják, hogy a romákat a többiektől külön kezeljék. A költségvetési pénzek így a fordított hatást érik el – az elkülönítést erősítik. Havas Gábor és Liskó Ilona 2004ben azokat az iskolákat vizsgálta, ahová az átlagosnál több roma jár. Az igazgatók nagy része úgy vélte, hogy a cigány tanulók iskolai problémái a családjukban gyökereznek. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az iskola akkor sem lenne képes javítani a helyzeten, ha jobb felkészültségű pedagógusokkal, jobb feltét elekkel és több pénzzel rendelkezne. A kutatók szerint az igazgatók többsége nincs tudatában annak, hogy az iskolában alkalmazott pedagógiai eljárások milyen nagy mértékben befolyásolják a romák tanulmányi sikerét. De az is lehet, hogy csak a lelkiismeret üket próbálták megnyugtatni. Kiderült, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek utáni állami támogatásokat az iskolák több mint négyötödében beolvasztják a fenntartási költségekbe. Így semmilyen garancia nincs rá, hogy a pénzt valóban arra költik, amire kapták. Az oktatási tárca becsületére legyen mondva: a korábbi elhibázott intézkedések, beváltatlan ígéretek sora után nekilátott, hogy rendet tegyen a saját portáján. A minisztérium – hallgatva a „terepen mozgó” szakértők javaslataira – integrációs programot dol gozott ki, átalakította a támogatások rendszerét, igyekezett szakmai és módszertani segítséget nyújtani a pedagógusoknak. A lelkesedés azonban túlzott optimizmussal párosult. Mohácsi Viktória miniszteri biztos – ma az Európai parlament SZDSZes képviselője – öt évvel ezelőtt kilátásba helyezte, hogy 2009re megszűnnek a szegregált, kizárólag roma gyerekeket tanító osztályok az iskolákban. Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnökének egyik tavalyi nyilatkozata szerint a sze gregáció alig csökkent, napjainkban mintegy hétszáz cigány osztály van az országban. Az is biztos, hogy – idézve Forray R. Katalin nevelésszociológust – pedagógiai eszközökkel nem lehet megoldani a gazdasági és a társadalmi problémákat. A gond az, hogy m ásutt sem jobb a helyzet. A munkanélküliségi mutatók nem javultak, a romák túlnyomó többsége számára szerencsés esetben is csak az esetlegesen és rosszul fizető közmunka elérhető. Volt olyan év, amikor a hivatalos kimutatás szerint 8,5 milliárd forintot kö ltött a kormány a romák foglalkoztatására. Viszont arra a kérdésre, hogy hány embert sikerült kiképezni és tartós munkahelyhez juttatni, Teleki László szocialista képviselő nem tudott válaszolni. Csupán annyit mondott: nagyon keveset. Valószínűleg nem áll unk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a munkaügyi programok milliárdjait sem mindig a romák boldogulására fordítják. Böjte József dokumentumfilmjében egy keletmagyarországi város cigányságának vezetői panaszolják, hogy hiába nyertek pályázati p énzt a romák lakta településrész rendbehozatalára, az ebből fizetett közmunkásokat az önkormányzat inkább a központ felújítására vezényelte. Jókora késéssel, a tervezettnél lényegesen kevesebb pénzből, de beindult a telepfelszámolási program. A kis eredmé nyeket is meg kell becsülni, de látható, hogy a jelenlegi ütemben haladva még az újabb és újabb nyomortanyák kialakulásával sem lehet felvenni a versenyt, nemhogy érdemben csökkenteni a "szegregált lakókörnyezetek" számát. Nem kedvez ennek az állami telep üléspolitika sem. Ladányi János szociológus régóta óv az aprófalvak elsorvasztásától. A hetvenes évek elején elrendelt körzetesítés bizonyította, hogy a magukra hagyott szegény falvak egy része nem elhal, hanem gettósodik, lélekszáma növekszik. Ladányi elő re vetítette: ha tovább romlik a helyzet, akkor ezekből a térségekből a lakosság visszaáramlik a városokba, ami az eddiginél is nagyobb társadalmi és etnikai konfliktusokat okoz majd. A cigány közösségek jelentős része tragikusan rossz pszichésmentális áll apotba került. A mind nehezebben visszafordítható folyamatok szükségszerűen megágyaztak a bűnözésnek,
