Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosz tálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.10 . 35 – Minden politikus azt mondja választóinak, hogy minden voksolás f ontos, én sem tudok mást tenni, mert meggyőződésem szerint nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Gondolkodjunk együtt — javaslom az olvasóknak. Ivan Gašparovič 2006ban igen sokat tett azért, hogy az MKP ne legyen az új kormány tagja, s tudjuk, menny ire közel áll hozzá a jelenlegi kormánykoalíció. A társadalmi közhangulathoz – benne a szlovákmagyar kapcsolatokhoz is – ennek függvényében járul hozzá. Őszintén mondom tehát, hogy amennyiben a szlovákiai magyarok azt szeretnék, hogy ez a társadalmi közha ngulat javuljon, s nyugodtabb légkörben végezhessünk önépítő munkát, akkor az urnákhoz járulnak, hogy Iveta Radičová legyen az ország új „első embere”. Az európai parlamenti választások során az eddigi 14 helyett csak 13 képviselőt választhat az ország, va laki tehát elveszt minimum egy helyet az eddigi képviseletéből, jó lenne, ha ez nem a szlovákiai magyar közösség lenne. Tudatosítani kell, hogy amennyiben kisebbségi jogaink tekintetében hazai körökben nem tudunk előbbre jutni, utolsó mentsvárunk Európa, a zaz az európai intézmények, de igazán hatékonyak csak akkor lehetünk, ha erős EPképviseletünk is lesz. Sajnálatos módon a kerületi önkormányzatokról még mindig viszonylag keveset tudnak az emberek, pedig öt megyében vagyunk érdekeltek, s a döntéshozói és fiskális decentralizációnak köszönhetően sok minden éppen ezen a szinten dől el. Én konkrétan a Nagyszombati kerületet tudom felhozni példának, ahol tavaly hatalmas beruházással a közutakat újítottuk fel, s az MKP képviselőinek köszönhető, hogy a munkálato k a Galántai és a Dunaszerdahelyi járást sem kerülték meg, de rengeteg támogatást kaptak az iskolák, a kulturális rendezvények is. Meggyőződésem, hogy ha nem vagyunk ott a döntéshozatalnál, ezek a pénzek a kerület északi részében maradtak volna. Vagyis: minden választás fontos lesz. (K.A.) vissza Giziékét féltem Szabadság 20090210 Tibori Szabó Zoltán – Milyen az élet, Gizi? – kérdeztem nem olyan régen Gizitől. – Nem jó... – válaszolta az asszony bizonytalanul, arcomon a kérdésem okát fürkészve. – És mikor volt jó? – folytattam a kérdezősködést. – Régen volt jó, de az már suhán nem jön vissza – válaszolta immár magabiztosan Gizi. Gizit nehéz leírni, képességeit, tulajdonságait még nehezebb meghatározni. Elsősorban filoz ófus, mondanám, hiszen mindig azonnal megtalálja a dolgok lényegének szavakba öntési módját, s remekül tudja fűzni a szavakat egymáshoz. Vág az esze, ahogyan ő maga mondaná. Nagy kár, hogy iskolába soha nem járhatott, analfabéta maradt, csak a nevének a ke zdőbetűjét tanulta meg leírni, hogy ha muszáj, aláírhasson. Gizi székelyföldi. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, hiszen ízesen beszél „székelyül”, és gyönyörű emlékeket ápol szülőföldjéről, ahonnan az élet és a megélhetés nyomorai szakították el é s terelték Kolozsvárra. Ó, igen, Gizi ma már kolozsvári, ismeri a város minden zegétzúgát, így a szerkesztőségünket is, ahova évtizedek óta menetrendszerűen bejár. Nem újságot olvasni jön, mert azt ő nem tud, hanem portékáit eladni: régi bokály, hollóház i tányér, rézmozsár, száz kis bóvli, ami a szatyraiból kikerül, s amelyeknek a potenciális vásárlóra történő rásózásáért úgy érvel, mint egy igazi sok generációs kereskedőcsalád akadémiát végzett sarja. Imádom Gizit. Hogy is ne tenném? Részévé vált az éle temnek. Izgultam érte, amikor agyműtétet kellett rajta végrehajtani, vele együtt gyászoltam, amikor a férjét időnap előtt el kellett temetnie, együtt örültünk, amikor jóképű unokáit elhozta bemutatni, s együtt oktattak ki bennünket több kolozsvári hivatalb an, amikor a nyugdíjkort már régen betöltött Gizinek szociális segélyt próbáltam kérni. – Mondtam magának, hogy ne menjünk oda... A ruhámról azonnal látják, hogy cigány asszony vagyok... – mondta Gizi félig hálája, félig pedig dorgálása jeléül. De aztán valahogyan csak elintéztük a segélyt, mert Gizi soha egyetlen napot sem dolgozott, neki nem jár tehát a nyugdíj. Pedig Gizi végigdolgozta az életét, csakhogy amikor ő több mint hatvan évvel ezelőtt megszületett, akkor sem az iskolák, sem a munkahelyek nem kapkodtak a sok színes szoknyába öltözött szovátai cigánylányok után.
