Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 19 megfogadták, hogy hasonló nagyságrendben vagy még inkább kiszélesítve a Székelyföld – szórvány egymásrauta ltságát, összefogását sugalló találkozókat évi rendszerességgel megtartják. Nem így történt. A Lármafatalálkozók ugyan megmaradtak, de nem a hétköznapi élet találkozott a hétköznapi élettel, hanem különböző történelmi jelképek jegyében Kárpátmedencei autóbuszos körutazás lett a vége. Ha jól emlékszem, a kilencvenes évek végén l eírtam néhány gondolatot, miszerint nagyon szép dolog a magyarországi testvérfalusi kapcsolatok sokasága, az elöljárók közpénzeken kirajzó, határon túli fesztiválturizmusa, de már ideje lenne, hogy itthon is felfedezzük egymást: egyegy székely falu egyeg y szórvány magyar közösséget, egy székelyföldi magyar iskola egy hasonló szórványbeli iskolát, sőt egyenesen jót tenne a tömbmagyarság olykor gőgös és alapjában véve senki által nem veszélyeztetett nemzeti tudatának, ha meglátja, hogy máshol mindenért menn yire meg kell küzdeni. Az elmúlt évtizedben sor került néhány közös rendezvényre. A népi együttesek – és főleg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – a lehető legtudatosabban foglalta programjába az évi mezőségi vendégjátékokat, a székelyföldi táncháza s fiatalok nagyon szívesen rajzottak ki szórványtelepüléseken megtartott nyári táborokba, és a kapcsolatoknak kialakult egy olyan láthatatlan szála is, amelyet az érettségi találkozók jelentenek a már ötveneshatvanas éveiket taposók számára: a múlt század közepén ugyanis az úgynevezett osztályidegen fiatalok nem saját otthonukban, hanem Erdély más és más városaiban járták a középiskolát, még akkor is, ha szülőföldjüket éppen Magyar Autonóm Tartománynak nevezték. A székelyföldi magyar középiskolások jelent ős része mind a mai napig keveset tud a szórványról, és szinte semmit arról, hogy léteznek olyan szórványkollégiumok, ahol hasonló életkorú magyar fiatalok tanulnak. Tartok tőle, ha megkérdeznének egy egész végzős osztályt, hogy nevezzen meg egyetlen szilá gysági vagy besztercenaszódi magyar falunevet, síri csend lenne a válasz, és alighanem Nagyenyed vagy éppen Nagybánya környékével sem járnánk jobban. Erdélyi színházi turnék gyakorlatilag nem léteznek (perszepersze pénzszűke van), a képzőművészek és ki állításaik legfeljebb egykét megye határai között közlekednek, a felsőoktatásban pedig a helyi önkiszolgálás – anyanyelvi előnyeivel és internetlehetőségeivel egyetemben – megfosztja a diákokat a világlátás kialakulásának sokszínűségétől, amit a hagyomány os egyetemi központok légköre jelent. Több érvet nem is sorolok fel. Éppen ideje volt, hogy a négyévente egész Erdélyen átszáguldó politikai karavánok után Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, partners éget kezdeményezve a Székelyföldön és a szórványban, valamint az interetnikus környezetben élők között, újra felfedezzék a spanyolviaszt: itthon, Erdélyben valóban szolidárisaknak kell lennünk egymással. A két RMDSZes tisztségviselő – és többen mások – ezúttal nem csupán politikai, hanem művelődési, oktatási, civil szervezetek közötti együttműködésben gondolkodnak, de talán nem ártana valamiképpen szorgalmazni és felépíteni a települések, sőt a közemberek közötti kapcsolatokat sem, hiszen minél sűrűbb sz övésű a háló, annál tartósabb. És kisebb az esélye, hogy mindössze a politika spanyolfala vagy, ne adj’ Isten, spanyol csizmája maradjon. vissza Perelni fog az RMDSZ Nyugati Jelen 2009. február 01., 22.00 Valószínűleg pe rekhez vezet majd a decentralizált intézmények vezetőinek leváltása, és eddig mintegy 80 százaléka nyert azoknak, akik ilyen jellegű pert indítottak, nyilatkozta Borbély László képviselő, volt fejlesztési miniszter. Borbély kijelentette, aggasztja az a „h evesség”, amellyel a PSD és a PDL osztja egymás között ezen intézmények tisztségeit.
