Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófók usz 200 9 . 02.05 . 47 Mircea Geoană pártelnök nyilatkozatában elismerte, hogy ez a többszöri túlságosan gyors személycsere a bizonytalanság látszatát keltette, de reményei szerint ezzel a mostani jelöléssel megszilárdul a belügyi tárca helyzete. Nica kinevezését tegnap délután írta alá Traian Băsescu államelnök. vissza Uniós igazságügyi biztos: nincs brüsszeli hatáskör a kisebbségvédelemre Szabadság 2009. február 05. Az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesí tsen a tagországok tekintetében, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni – hangsúlyozta Jacques Barrot, az EU igazságügyi biztosa kedden Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) késő esti vitájában. A vitát, amelyet az interneten figyelemm el lehetett követni, Tabajdi Csaba, az MSZP EPdelegációjának vezetője, az EPn belül működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke kezdeményezte. Barrot mind a vitanyitó felvetésre adott válaszában, mind a vita összefoglalásakor kiemelte: az EU tagállam ai nem adtak felhatalmazást, jogkört az unió végrehajtó testületének a kisebbségvédelem ügyeiben való eljárásra, ezért a kisebbségekről való gondoskodás minden tagállam saját teendője és felelőssége. Azt azonban megígérte az EB alelnöki rangú igazságügyi f őilletékese, hogy minden olyan esetben, amikor diszkriminációra derül fény, a Bizottság keményen fel fog lépni, mert erre uniós előírások adnak jogalapot. A diszkriminációs helyzetről jelentést készít az EU alapjogi ügynöksége is – tette hozzá. A nemzeti k isebbségek, a romák és a bevándorló közösségek európai szintű védelméről folytatott élénk eszmecsere több résztvevője sajnálattal állapította meg, hogy határozathozatalra ezúttal nem kerül sor, a problémákat nem állásfoglalástervezet, hanem csak az EBhez intézett kérdések sora veti fel. „Mikor számítanak a kisebbségi jogsértések belügynek, és mikor nem? A koppenhágai kisebbségvédelmi kritériumok csak a tagjelölt országokra vonatkoznak, vagy a tagállamokra is? Szükség vane egy átfogó, kötelező érvényű eu rópai uniós kisebbségvédelmi szabályozásra? A szubszidiaritás alapján az autonómia/önkormányzatiság segíthetie a többség és kisebbségek közötti feszültségek oldását? Az Alapjogi Ügynökség prioritásként fogjae kezelni a kisebbségi ügyeket munkája során? A z EB a regionális és kisebbségi nyelveket is beleértie az uniós többnyelvűségi politikába? Tervezie a Bizottság egységes uniós normák kidolgozását az új, bevándorló kisebbségek integrációja tekintetében? Minden tagállamnak ratifikálnia kellenee a Kisebb ségvédelmi Keretegyezményt és a Nyelvi Kartát?” – volt olvasható a kérdések közt. A témában pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő összefogás alakult ki a magyar EPképviselők között. A fideszes Gál Kinga, az SZDSZes SzentIványi István, a szlovákiai néppárti Bauer Edit, a néppárti Sógor Csaba, valamint Tőkés László egyaránt felszólalt a vitában. Csatlakozott hozzájuk többek közt Michl Ebner déltiroli, Ignasi Guardans Cambó katalán, Henrik Lax svédajkú finn, Tatjana Zdanoka lettországi orosz és Mikel Irujo baszk EPképviselő. Több román és néhány más országbeli EPképviselő ellenezte a területi autonómia gondolatának felvetését. A románok különösen nagy számban méltatták saját országuk kisebbségi politikáját. Egy szlovák képviselő arra utalt, hogy Sz lovákiában éppen ezen a napon fogadtak el törvényt a földrajzi neveknek a tankönyvekben kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről. Egy másik azt panaszolta fel, hogy a magyarországi szlovákoknak sokkal kevesebb a joguk, mint a szlovákiai magyaroknak. A v ita a jól ismert törésvonalak mentén zajlott: a kisebbségi jogok szorgalmazói úgy vélekedtek, hogy konszenzusos alapon, az úgynevezett szubszidiaritás elvét követve – vagyis a lakossághoz mindig a lehető legközelebb eső döntéshozatali szintre törekedve – mó d nyílhat az autonómiatörekvések teljesítésére. Mások ebben az állami egység felbomlásának veszélyét látták, elzárkóztak a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésétől, és arra szorítkoztak, hogy a kisebbséghez tartozó egyénnek is joga van a hátrányos megkü lönböztetéstől mentes életre. Több felszólaló úgy vélekedett, hogy egyes uniós előírások – Barrot álláspontjával szemben – igenis adnak jogalapot az EUszintű kisebbségvédelem kidolgozására. Volt, aki a még hatályba nem lépett lisszaboni szerződés azon pon tjára hívta fel a figyelmet, amely véleménye szerint hivatkozási alap lehet majd az uniós szintű fellépéshez. vissza
