Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófók usz 200 9 . 02.05 . 37 rendezhetők – ennél többre van szükség. SzentIványi István (SZDSZ) azt javasolta, hogy az alakulófélben lévő bécsi Alapjogi Ügynökség keretében egy tisztségviselő kifejezetten a kisebbségi kérdések intézésére nyerjen megbízatást. Har angozó Csaba (MSZP) szintén az autonómia mellett állott ki, azt hangsúlyozva, hogy „az önrendelkezés joga megilleti a nemzeti kisebbségeket”. Winkler Gyula (RMDSZ) „a többségi és kisebbségi konszenzuson alapuló autonómiaformákat” nevezte a legjobb útnak a kisebbségi kérdés megoldása irányába. A román felszólalások egészükben véve szakszerűtlenségről, többségi értetlenségről és előítéletes elfogultságról, nem egy esetben pedig kifejezetten rosszindulatról árulkodtak. Dragoş Florin David brassói képviselő a zzal érvelt a magyar autonómia ellen, hogy: „hova jutnánk, hogyha az egy milliónyi román munkavállaló autonómiát igényelne magának Spanyolországban?” (sic!). A baptista Nicodin Bulzesc azt kifogásolta, hogy „a kisebbségek nagy zajt csapnak maguk körül” („f ac mult zgomot”); márpedig: „a zaj nem tesz jót, a jó pedig nem csap zajt”. Adrian Severin volt román külügyminiszter meghökkentő kijelentése szerint „az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének megkettőzése káros volna, és kon fúziót okozna” (sic!). Egyenesen visszataszítóan hatott a román képviselők többségének arról való ömlengése, hogy Románia „példa- és modellértékű módon” megoldotta a kisebbségi kérdést, és ezen a téren túlszárnyalta Európát. Az egykét szlovák felszólaló ö ndicsérete messze elmaradt a románoké mellett… Összefoglalójában Tabajdi Csaba aláhúzta, hogy „az egyenlő bánásmód elve, illetve a diszkrimináció általános tilalma nem képes ellensúlyozni a kisebbségek által elszenvedett hátrányokat”. A felszólalásokra a dott válaszában Jacques Barrot jogi főbiztos mintegy mentegetőzve ismételgette, hogy az EU kizárólag a diszkrimináció ellenében léphet fel, és nincsenek jogi eszközei a kisebbségi nemzeti közösségek védelmére – „mivel erre nézve a tagállamok nem adtak felh atalmazást”. Mindent egybevetve, csak remélni lehet, hogy ez az európai parlamenti közvita nem lesz csupán „sok hűhó semmiért”, hanem felkavarja az európai kisebbségpolitika langyos állóvizeit, és elő fogja segíteni az Unió 57 kisebbségi közösséghez tarto zó, a tagországok lakosságának kb. 10%át kitevő, mintegy 50 milliónyi európai polgár – köztük mintegy három millió kisebbségben élő magyar – helyzetének rendezését. Tőkés László felszólalását az alábbiakban közöljük. F E L SZ Ó L A L Á S a hagyományos nemzeti és etnikai, valamint a bevándorló európai kisebbségek védelme tárgyában Elismeréssel és köszönettel üdvözlöm a hagyományos nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az európai bevándorlók védelmének napirendre tűzését. Fájdalmasnak tartom, hogy ke llő frakciótámogatás hiányában mai közvitánk határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EUkisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. A volt szovjet kommunista tábor országaiban az elnyomott kisebbségek ügyeinek nemzetközi rendezését az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elve alapján utasították el. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ehhez hasonló módon, az Európai Unió is az egyes tagországok önálló hatáskörébe utalja kisebbségeik helyzetének megoldását. A nacionálkommuni sta időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokráciaellenes megnyilatkozásnak tartom Traian Băsescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentései t. Az Európai Unió a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeknek is közös „hazája” – éppen ezért intézményes és törvény által szabályozott védelmüket tovább nem halogathatja. Strasbourg, 2009. február 4. vissza
