Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.29 . 24 De ha a Fides z azt akarná mondani, hogy amióta tagjai vagyunk az EUnak, Magyarországnak nem volt fideszes kormánya, s innen fakad minden bajunk, akkor rendben van. Ez belefér a dramaturgiába. Csakhogy. Torz igyekezet ehhez a sugalmazáshoz a mai állapotokat érvként fel hozni, mint Na vracsics tette. A magyar EUs tagságnak s a Gyurcsánykormányoknak az égadta világon semmi közük ahhoz, hogy egész Európában gazdaságipénzügyi válság van, zsugorodik a nemzeti jövedelem és nő a munkanélküliség. Szinte egyetlen uniós tagország sincs, amely ikben ne ugyanezek a tünetek volnának fellelhetők, akár szocialisták, akár konzervatívok kormányozzák őket. Ha pedig nincs, akkor a Fidesz vezetői is tartoznak híveiknek meg az egész magyar közvéleménynek azzal, hogy elmondják: az unió se NagyBritanniát, se Németországot, se Franciaországot, se Spanyolországot nem óvta meg semmitől. Azzal viszont, hogy "beszállt" Magyarország pénzügyi mentőcsomagjába, éppenséggel tett valami keveset értünk, egyik tagországáért. Ha a Fidesz most ennek az alkotmány- és törvé nyellenes voltát firtatja (lásd. Balsai István kezdeményezését), azzal valami egészen fura dolgot árul el magáról: az uniót, mint valami tőlünk különböző, önálló entitást kezeli, holott az unió mi vagyunk. Tagok, egyenrangúak a többiekkel, ha úgy tetszik s írnevet alapon. Ám az EUnak (Brüsszelnek) kétségkívül van egy korszakos bűne - ha nem is Magyarországgal, de - a Fidesszel szemben. Megtehette volna, hogy 2006 tavaszán, még a választások előtt kicsikarja a takarékossági (konvergencia) program nyilváno sságra hozatalát Gyurcsányékból, de nem tette. Adott félévnyi "lauf"ot neki, s ezzel lehetőséget arra, hogy a választások előtt a szociálliberális kormánynak ne kelljen a nyilvánosság elé állnia a megszorításokkal. Jöhetett tehát egy olyan kampány, ahol í gérni lehetett, igen, ha akarom hazudni. S az ok? Brüsszel (Európa) nem akarta, hogy Orbán nyerjen. Ezt a soha ki nem beszélt, tapintatosan elhallgatott felismerést tükrözi vissza a Fidesz mai euroszkepszise is, csak épp a párt óvakodik ezt a "magyar ember ek" orrára kötni. Még azt hinnék a végén, hogy Orbán nem Európa egyik legbefolyásosabb politikusa. vissza R ECESSZIÓ ÉS VÁLSÁGKEZELÉS EURÓPÁBAN – Mások terápiái HVG 2009. január 28. 00:00 | Utolsó módosítás:2009. január 28. 17:56 Európa szerencsésebb országaiban nemcsak a gazdaságélénkítő csomagok sora, hanem politikai és társadalmi egyetértés is segíti a krízisből való kilábalást. A végeken viszont a megszorítások mellett tiltakozó akciók és politikai viszályok is nehezíti k a válságkezelést. Ha az idén akarná bevezetni az eurót, a közös valutaövezet két legnagyobb gazdasága, Németország és Franciaország kosarat kapna, s ugyanígy járna többek között az unió néhai mintaországa, a kelta tigris becenévre egyre érdemtelenebb Ír ország: nem tudnák ugyanis teljesíteni a maastrichti kritériumokat. A költségvetés hiánya 2009ben Németországban a GDP 4,2 százaléka körül alakul, Franciaországban 4,4 százalékos deficittel kalkulálnak, a néhány éve még államháztartási többletet produkáló Írországban pedig a 3 százalékos ma astrichti limit több mint háromszorosát kitevő, 9,9 százalékos hiánnyal számolnak. A megengedettnél jobban túlköltekezik az állam Spanyolországban és Portugáliában is, az eurózónán kívüli tagországok közül pedig NagyBritannia viszi a prímet a tavalyi dupl ájára rúgó, 8,8 százalékos GDParányos hiánnyal. A keletközépeurópai tagállamok többsége viszont e tekintetben bezzegországgá vált, Románia és Lettország kivételével valamenynyien a hiánykorláton belül vagy annak a környékén maradnak az idén, legalábbis a legutóbbi előrejelzések szerint. A kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó becsvágyó célokat az érintett országokban először a válság, majd nyomában a válságkezelés temette maga alá. Az unió egészére átlagosan 2 százalékosra prognosztizált gazdasági v isszaeséstől fenyegetett kormányok sorra jelentik be élénkítő programjaikat, amelyek a pénzügyi mentőcsomagokkal együtt számos országban betesznek az államháztartási egyensúlynak. A legtöbb pénzt még mindig a tűzoltás, azaz a bankmentő akciók viszik el. Na gyBritanniában a Gordon Brown vezette munkáspárti kormány újabb nagyszabású, 100 milliárd fontos bankmentő csomagot jelentett be a napokban, megfejelve a pénzügyi szektornak tavaly októberben juttatott 400 milliárd fontot. A summa feléből a pénzintézetek biztosítást köthetnének a különösen kockázatos hiteleikre és az azokból származó veszteségekre. A pénz másik fele egy alapba kerülne, amely a bankoktól vállalati kötvényeket, váltókat, szindikált hiteleket vásárolna meg. Hasonló ötletet mérlegel az ír korm ány is, a tervek szerint a pénzintézetek a rossz hitelállományukat bizonyos díj ellenében meghatározott időre egy állami biztosítási alapba helyezhetnék el. Németországban is egyre több szó esik egy, a veszteségeket tömörítő bad bank (rossz bank) létrehozá sáról közgazdászok, bankárok és politikusok között. Utóbbiak, élükön Angela Merkel kancellárral, egyelőre még ellenállnak, de egy biztos, míg az elmúlt években a
