Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.27 . 19 Emelt fővel távoz hat Marossy Zoltán Pataki Zoltán Nyugati Jelen 2009. január 27., 09.00 Négy évvel ezelőtt foglalta el hivatalát Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa és bár mindenki elismeri, hogy a megye egyik legfelkészültebb közigazgatási vezetőjeként kifogást alanul látta el feladatait, most mégis csomagolnia kell, mert az új kormány a jelek szerint nem tart igényt a szolgálataira. Marossy Zoltán azzal az elképzeléssel lépett hivatalba 2005 elején, hogy a prefektusi intézményt le kell építeni. – Mi a vélemé nye erről a kérdésről a prefektúrán eltöltött négy év után? – 2004ben a választási kampány során az RMDSZ azt az álláspontot képviselte, hogy a prefektusi intézményt le kell építeni, mert akkor kiszélesedik a decentralizáció, a választott tisztségviselő k hatásköre nő. Amikor a prefektúrára becsöppentem, viccesen mondtam is az új kollégáknak: olyan ember jött ide közétek, aki leépíteni szeretné az intézményt! Alapvetően nem változott meg a véleményem erről a kérdésről: ha Romániában lesz valódi helyi auto nómia, a prefektusi intézménynek ebben a formában nincs létjogosultsága. Négyéves tapasztalattal a tarsolyomban viszont azt látom, hogy a decentralizáláshoz és a helyi autonómiához vezető úton ezt az intézményt nagyon hatékonyan fel lehetne használni. A pr efektusi intézmény az a kapocs, amely a még nem egyértelműen körvonalazódott tevékenységi területeket összehangolja. Erre példát is mondok: az utóbbi években a Temes Megyei Önkormányzat úgy viselkedett, mint a megye századik önkormányzata, pedig az lett v olna a feladata, hogy a 99 helyi önkormányzat megyei ernyője legyen. Ha így viselkedik a megyei önkormányzat, akkor nincs rá szükség, mert van az államnak kinevezett emberei, a prefektus és a csapata, akik mindent elintéznek, ami nem helyi autonómia kérdés e. Ez is mutatja, milyen távol állunk attól, hogy helyi autonómiáról beszélgessünk! – Milyen volt a kapcsolata az önkormányzatokkal és az állami intézményekkel? – Önkormányzati szinten Temes megyében hagyományosan feszült a kapcsolat a prefektusi intézmé ny, a megyei tanács, illetve a megyeszékhely vezetősége között. Nekem az volt a szerencsém, hogy 12 évig voltam tagja a megyei önkormányzatnak és jók a személyes kapcsolataim az intézmény vezetőivel, de az egész intézményre ezt nem lehet kivetíteni. A dece ntralizálási folyamat elindult, ezt nem lehet tagadni, de amíg le nem zárul, addig átfedések, illetve hézagok vannak a tevékenységi hatáskörök között, ami a médiában sokat szereplő, hiú emberek között feszültségeket okoz. Erre konkrét példa a környezetbará t hulladéktároló kérdése, amely örök vitatéma volt és a mai napig nem valósult meg. Az alárendelt intézményekkel a kapcsolatunk nem volt egyértelmű, előbb koordinátori szerep jutott a prefektúrának, utána két évig a törvény szerint mi vezettük őket, most pedig megint csak koordinátori szerep jut nekünk. – Úgy hírlett, hogy Marossy Zoltán alprefektus hatékony összekötő kapocs volt az RMDSZes polgármesterek és önkormányzatok, illetve a magyar miniszterek, államtitkárok között. – Engem vádoltak is azzal, h ogy kivételezek a magyar polgármesterekkel, amit határozottan visszautasítok, mert az én ajtóm nyitva volt bárki előtt! Nem volt olyan polgármester vagy alpolgármester, aki ne léphetett volna be az irodámba. Arról viszont nem tehetek, hogy az RMDSZes polg ármesterek kétnaponként, az alpolgármesterek tíznaponként jöttek el hozzám a problémáikkal, mert a hozzájuk fűződő személyes kapcsolataim megmaradtak, és szerintem ez így természetes. Bukarest felé is jól működtek a személyes kapcsolatok, mert a magyar ál lamtitkárokat, minisztereket bármikor hívtam, azonnal válaszoltak. A nem magyar kormánytagok esetében olyan is volt, hogy maga az iroda sem válaszolt a megkeresésünkre. Ilyen esetben természetes, hogy az ember oda fordul, ahol meghallgatásra talál. Az RMDS Z kimondottan jó csapatot nevezett ki Bukarestbe, ez arra serkentett bennünket, hogy kihasználjuk a
