Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.26 . 42 törvényszerű, hogy a tömeg, s főként a fiatalok úgy érzik, hogy ilyesmit szabad. A szélsőség sajnos nagyon ragadós dolog, s ha a fiatalok nem találnak megfelelő magyarázatokat, akkor elfogadják a magyarellenességet, s ez nagyon veszélyes, hisz ők lesznek a következő választásokon a meghatározók, s esetleg olyan pártokra adják le a szavazatukat, melyeknek szinte a programjában szerepel a magyargyűlölet. – Mennyire felelős mindezért a többségi ne mzet? – Szerintem egy nemzetet nem lehet felelőssé tenni. A nemzet a vezetőit, választott képviselőit követi. A legveszélyesebbnek azt tartom, hogy a szélsőségek kormányszintre emelkedtek. Főleg a Szlovák Nemzeti Párt ideológiájára, nacionalista megnyilvá nulásaira gondolok. Még nagyobb baj, hogy ezt a szlovák közéleti személyiségek tolerálják. Persze vannak ellenhangok, s tisztelet és becsület mindazoknak, akik meg mertek szólalni, ezzel együtt úgy érzem, hogy a szlovákság könnyen befolyásolható részében e rős és elfogadott a kisebbség iránti gyűlölet. – Tesznek, tehetneke mindezek ellen a magyarság vezetői? – Tehetnek és tesznek is, hisz kinek, ha nem nekik kell felvállalniuk a helyzet kezelését, a kiútkeresést, az iránymutatást. Megszólítottuk a köztárs asági elnököt, a kormányfőt. Kértük, üljünk le és tárgyaljuk meg ezeket a kérdéseket. A magyar és a szlovák kormányfő komáromi találkozója is a Magyar Koalíció Pártjának diplomáciai sikerei közé sorolható. Próbáljuk a szlovák kollégákat meggyőzni arról, ho gy mindez nemcsak nekünk árt, hanem az egész szlovák társadalomnak is. Tárgyalunk korábbi koalíciós partnereinkkel, akikkel most ugye az ellenzéket alkotjuk. Meg kell vallanom, nagyon nehéz a mi oldalunkra állítani bárkit is, mert minden szlovákiai párt ve rseng a szavazatokért, s mivel most szinte divat a magyarellenesség, nagyon nehezen vállal fel olyan nézeteket, amelyet a szlovák társadalom többsége vagy jelentős része elutasít. Az ellenzék is nagyon óvatos, s ha rokonszenveznek is velünk, ezt nagyon óva tosan nyilvánítják ki. – Létezik például szlovák – ruszin, vagy szlovák – roma feszültség? – Szlovák – ruszin feszültségről nem tudok. Az pedig, hogy a szlovákságban van bizonyos előítélet a cigányság vonatkozásában, nem nemzetiségi alapú. – Jelzés szintjén m ár érintettük az autonómia kérdését. Mennyi esélye van ennek Szlovákiában? – Ez nagyon összetett kérdés. A párt bizonyos értelemben napirenden tartja, de a direkt megfogalmazás helyett azt mondja, hogy az önkormányzatiság híve. Egyszerű lenne kimondani: a utonómiára törekszünk. Ám ez így csak üres szólam lenne. A mostani helyzet egy hosszabb folyamat eredménye, a kisebbségi létből adódó problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Az adott helyzetben a leghasznosabb, ha az önkormányzatiság elmély ítésére törekszünk. Egy jól működő demokráciában sok fontos kérdés helyben dől el. Tehát ott kell döntéshozó helyzetben lenni. A szlovák társadalom egyébként nincs felkészülve az autonómia elfogadására. Az ilyen törekvéseket gyanakvással kezeli, elutasítja . Mi arra törekszünk, hogy a saját ügyeinkben mi döntsünk, s hogy ez milyen formában biztosítható, azt az állandó fejlődés, az adott társadalmi légkör dönti el. – Szlovákiában teljes mértékben érvényesül az ilyen önkormányzatiság elve? – Ha nem mi dönthe tjük el, hogy például a tankönyvekben hogyan szerepeljenek a földrajzi nevek, akkor máris sérül ez az elv. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mondom, hogy nem valami territoriális képződményben kell most gondolkodnunk, hanem annak elérésében, hogy a minket é rintő kérdésekben – elsősorban a kultúra, az oktatás terén – jogilag megerősített, alátámasztott döntéshozó helyzetbe kerüljünk. Talán az lenne a legfontosabb, hogy e kérdések megoldása érdekében a többségi nemzet képviselői tárgyalóasztalhoz üljenek velün k. Legyen vita. De az a vita konstruktív legyen. – Említette, hogy szórványgondozással is foglalkozik. Amikor az elszigeteltségben élőkről beszélünk, óhatatlanul felmerül az asszimiláció veszélye. A szlovákiai magyarságot fenyegeti a beolvadás?
