Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.10 . 20 szabadságjogait. S hogy kicsit más vizekre evezzünk, a ködös európai szuperállam rémével szemben a nemzeti ideát olyan alakok is védelmez ik, mint Ján Slota vagy Corneliu Vadim Tudor, hogy a felvidéki és az erdélyi magyar közösséggel kényükkedvük szerint bánhassanak a szlovák és a román nacionalisták – mint ahogy ez mostanában Szlovákia esetében így is történik, Európa szeme láttára. Kétsé gtelen, hogy az európai integrációs folyamatnak a kezdetektől volt egy nemzetek feletti jellege. Az integráció részben nemzetek feletti karakterét az európai építkezés lényegeként ragadták meg annak idején az alapító atyák. Ettől azonban még – amint a péld ák mutatják – a nemzetállam egyelőre köszöni szépen, él és virul. Lisszabon nem a Rubicon Az eddig elmondottakból egyértelműnek tűnik, hogy balgaság lenne a teljesen szuverén nemzetállamok Európájáért kardoskodnunk, mint ahogy nem érdekünk egy minden ter ületen központosított, szuperállami Európa sem. Ismétlem: ez utóbbi forgatókönyv egyelőre nem is reális. A manapság az ír népszavazás miatt oly sok vitát kiváltó lisszaboni szerződés korántsem jelenti valamiféle Rubicon átlépését ebbe az irányba. A sors fi ntora, hogy elődjéhez, a szerencsétlenül elnevezett alkotmányszerződéshez hasonlóan épp a sokszor számon kért hatékonyság és átláthatóság érdekében született. Pontosította a hatásköröket – világosabban elhatárolva a nemzetállami és az uniós feladatokat – , megerősítette a szubszidiaritás elvét, vagyis azt, hogy az Európai Unió csakis ott és akkor jár el, ha az közösségi szinten hatékonyabb, mint tagállami szinten. Bővítette azon területek számát, ahol többségi döntéssel lehet döntést hozni, aminek következté ben a Magyarországhoz hasonló közepes méretű tagállamok sokkal inkább tudják hallatni a hangjukat, mint az eddigi konszenzusos rendszerben, ahol sokszor addig győzködik az „ellenállókat”, amíg azok meg nem hajolnak. Emellett az európai polgárok által közve tlenül választott – tehát a brüsszeli bürokrácia demokratikus elszámoltathatóságát biztosítani hivatott – Európai Parlament hatáskörét is jelentősen megnövelte a lisszaboni szerződés, a nemzeti parlamentek jogosítványait pedig szintén megerősítette azzal, hogy komolyabban bevonta őket az uniós jogalkotás ellenőrzésébe. Brüsszel tehát nem Moszkva, még ha a Varsói Szerződésből és a KGSTből épp csak szűk két évtizede szabadult nemzetként érzékeny fülünk is van az ehhez hasonló tetszetős áthallásokra. Ha nem szuperállami Európát és nem is a homogén nemzetállamok Európáját, akkor valójában milyen Európát szeretnénk mi, magyarok? Erre a válasz az, hogy erős Magyarországot akarunk egy erős Európában. Mit is jelent ez? Elsősorban azt, hogy az Európáról vallott elk épzeléseink nem választhatóak el attól, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. Négy és fél éves uniós tagságunk megerősíti annak az alaptézisnek az igazságát, hogy a gyenge országok az EUban könnyen hátrányba kerülhetnek, míg az erősek az integrációtól mé g erősebbek lesznek és még több előnyhöz jutnak. Az Európai Unió nem szociális intézmény, ahol a magatehetetlen kormányok vénájába infúzióval csöpögtetik az éltető támogatásokat a gazdaság vérkeringésének fenntartása érdekében. Magyarországnak folyamatosan és következetesen kell képviselnie álláspontját. Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy hazánk határozott és kimunkált jövőképpel rendelkezzen először önmagáról, majd Európáról, az ott betöltött magyar feladatokról és küldetésről. Sajnálatos módon Magyaro rszág érdekérvényesítő képessége a csatlakozás óta messze elmarad a korábbiakban várt mértéktől. Kitűnő képviselőink számos alkalommal érnek el komoly eredményeket az Európai Parlamentben, amely eredményeket előbb a szocialista – szabad demokrata, majd a kis ebbségi kormány egyáltalán nem tud érvényesíteni a kormányokat tömörítő Tanácsban. A mostanra kisebbségi szocialistává olvadt MSZP – SZDSZkabinet európai teljesítményét két szóval lehet leírni: hiteltelenség és koncepciótlanság. Sokszor aztán olyan kudarcok ért is Európát szidjuk – akaratlanul is a kormányzat érdekeinek megfelelően – , amelyekért pedig nem az EU, hanem a magyar kormány a felelős. Csak éppen a kormány kommunikációs gépezete a felelősséget ügyesen áthárítja Brüsszelre, ami azért is lehet sikeres , mert az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkor azt gondoltuk, hogy a legnagyobb problémát a szuverenitásunk feladása jelenti. Erősebb Európára van szükség Tapasztalataink alapján ma már tudjuk, hogy nem kell félnünk szuverenitásunk elvesztésétől. Az t hittük, hogy az Európai Unió erősebb és egységesebb. Ezzel szemben az élet szinte minden területén azt látjuk, hogy Európa valójában gyengébb, mint kellene. Az elmúlt hónapok válságai azonban minden eddiginél egyértelműbben mutatták meg, hogy Magyarorszá gnak érdeke egy erős, cselekvőképes és szolidáris Európa. A magyar érdekek is azt kívánják, hogy jó néhány kérdésben közös megoldások szülessenek az EUban.
