Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófó kusz 200 9 . 01.08 . 33 – Az otthoni tevékenykedéseid mennyiben jel entettek egyfajta predesztinációt arra, hogy, amikor bejutsz egyetemre, s felkerülsz Kolozsvárra, ezt mindenképp folytatnod kell? – 1999ben Kolozsvárra kerültem, egyetemi tanulmányaim folytán. Itt teljesen természetesen alakult az, hogy bekapcsolódtam az országos ifjúsági tevékenységbe. Fontos kiemelnem, hogy mindebben Szabó Lacinak nagy szerepe volt, hiszen az ő közösségi elkötelezettsége, önzetlen viszonyulása mindvégig példamutató volt számomra, ugyanakkor kitartóan próbált bevonni mindenféle egyleti, m ajd közéleti tevékenységbe. Nagyon sokat tanultam tőle, és jelenlegi szerepkörömben is mindvégig ő volt a legközelebbi személyes támogatóm. Szóval, valahol természetes volt, hogy folytatódik az, ami otthon elkezdődött. Az országos ifjúsági munka egészen má s távlatokat nyitott, sokkal több gyakorlati tapasztalatot nyújtott, mint a párhuzamosan végzett egyetemi tanulmányok. Ebben az időszakban ismerkedtem meg a MITtel is. Lacival és Nagy Rékával, illetve néha más képviselőkkel együtt eljártunk a küldöttgyűlé sekre. Nem emlékszem túl sok mindenre, ami ezeken a gyűléseken zajlott, csupán úgy tűnt, nagyon tudják ezek a fiatalok, hogy mit akarnak. Emlékszem, amikor a cserkészeket felvette a MIT a tagszervezetei sorába. Ezenkívül különösebb hatást nem gyakoroltak r ám ezek a MITes alkalmak. – Előbb az ODFIEben tevékenykedtél, majd 2003ban téged választottak meg a MIT elnökének. Mit találtál a MITben, amikor átvetted a vezetést? – 2003 júliusában volt egy küldöttgyűlés Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktábor keretében. Ekkor választottak meg elnöknek. Erre egyáltalán nem számítottam, csak annyiról volt tudomásom, hogy Jakab István nem folytatja tovább elnöki minőségben, s hogy utánpótlás szempontjából gondok vannak. Arra a küldöttgyűlésre a megelőző esti buli után, alvás nélkül érkeztem. Bevallom őszintén, hogy csak rábeszélésre vállaltam, és majdnem teljesen elképzelések nélkül. Váratlanul ért, bár utána rögtön tervezgetni kezdtünk az új elnökséggel. Mindannyian újak voltunk: Kali Istvánnal, Tarr Ma rgittal és Bardócz Csabával együtt. Csabát látásból ismertem korábbi küldöttgyűlésekről, a többieket egyáltalán nem. A nyári időszakban sokat nem haladtunk. Szükség volt az átvételre, melyet aztán ősszel megejtettünk a korábbi elnökkel és titkárral, Jakab Istvánnal és Rékával. Meglepődtem, hogy milyen kevés iratot adnak át, mondván, hogy ennyi van. Egyébként azóta tudom, hogy egykét régi MITesnél vannak elfekvőben régi iratok, de ezek még mindig nem kerültek elő. Amikor az új elnökséggel átvettük a MITet , nem volt valami fényes az anyagi helyzete, de sajnos, ma sem az. Úgy tűnt akkor, hogy a humán erőforrás szempontjából sem áll elég jól a MIT. Anyagi szempontból ma sem áll elég stabil lábakon a szervezet. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a hazai RMDSZszűrőn keresztül osztott pénzeket még mindig többnyire a politikai lojalitás alapján osztják. – Mondanál konkrét példát? – Elnökségünk idején sokat viaskodtunk a hazai támogatási rendszerek visszásságaival. A Communitas Alapítvány RMDSZ általi működtetés ét elleneztük. Aláírásgyűjtésbe kezdtünk 2004 tavaszán, és a közel száz civil szervezeti aláírást eljutattuk Takács Csabának, aki a mai napig nem adott választ a beadványunkra. Immár a hazai civil szférának is teljesen világos, hogy mind a Communitas Alapí tvány, mind pedig az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma jelentős politikai befolyás alatt áll – és talán ezt még enyhén fogalmaztam. Bár többféle irányú kezdeményezés volt mind a Civil Fórumok keretében, mind pedig a MCSESZ keretében, mindeddig át ütő erejű megoldást, avagy lehetőséget a változásra nem sikerült megvalósítani. Ez jelentős kudarc a hazai magyar civil szféra szempontjából. Az aláírásgyűjtések során az egyik elnökségi tagunk mesélte, hogy az egyik jóhiszemű civil szervezeti vezető aláír ta ugyan a beadványunkat, de sokatmondóan egyet legyintett utána, s azt mondta: „majd, ha elérnek vele valamit, közöljék az unokámmal”, utalva arra, hogy egyhamar e téren nem lesz gyökeres változás. – A kisebbnagyobb kudarcélmények ellenére, hogy ítéled meg, mit tudtál tenni? Mit érzel a legnagyobb megvalósításodnak? – Az elmúlt időszakban úgy érzem, hangsúlyosan civil pályára állítottuk a MITet. Ez szükségszerű volt, ugyanakkor inkább a belső építkezésre fordítottuk a hangsúlyt, ahol még mindig akad el ég tennivaló. A legnagyobb megvalósításnak az önálló kolozsvári iroda létrehozását és fenntartását tartom, hiszen korábban mindig az éppen soron levő elnöknek a tagszervezete biztosította az úgynevezett MITiroda helyszínét és egyéb kellékeket. Ugyancsak ú j programként indítottuk el a MITtábort, melyet évente egyszer, nyáron szervezünk, és célja, hogy minél szélesebb körben találkozhassanak a MITesek. Ugyanígy évente kétszer műhelytábort szervezünk, tavasszal és ősszel, ahol részletesen elemezésre kerülne k az éppen időszerű MITes kérdések. Van azonban jó néhány olyan témakör, mely az elnökváltás óta napirenden van, de átütő eredményt a mai napig nem sikerült elérni. Egyik ilyen témakör a Magyar Ifjúsági Konferencia, melyet 1999ben hozott létre az akkori Ifjúsági- és Sportminisztérium. Létrehozása óta a MIT nagyon sok javaslattal járult hozzá annak munkálataihoz.
