Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-31
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 31 . 25 lehetővé, hogy a törekvések megfogalmazódjanak, hanem azt is, hogy ezek elinduljanak a megvalósítás irányába. Ez újszerű itt minálunk S zerbiában, Vajdaságban. Azt látom, hogy sokakat meglepett, és emiatt a magyar közösséget a szerb társadalom jobban respektálja, mint ahogyan mi méltányoljuk saját eredményeinket, ugyanakkor átlépve a vajdasági és szerbiai határt azt látom, hogy a vajdasági magyar közösség az anyagországban, a határon túli más régiókban hihetetlenül felértékelődött. Ez az erőfeszítés, a verbális megnyilatkozás, valamint az azt követő tettek sora, a kockázatvállalás és a kockázatos helyzetek megoldása, az abból származó közös ségi eredmények jelentős mértékben növelték a vajdasági magyar közösség súlyát a magyar nemzeten belül. Ma nekünk komolyabb súlyunk van, mint ami a számarányunkból következik. Azzal, amit a 2008as évben tettünk, példát mutattunk a Kárpátmedencében élőkne k, mi elképzeléseinket nemcsak megfogalmaztuk, hanem meg is valósítjuk. Gondolom, hogy ez már most sok ember tudatáig eljutott, és az elkövetkező hónapokban, években még több emberben tudatosodni fog. – Van visszajelzése erre vonatkozóan? – Ezt látom lép tennyomon, ezt érzem a kézszorításokban, a különböző rendezvényeken, amelyeken megtelnek a termek, és kitapintható hangulat van a levegőben, de ez látható az emberek szeméből, és egészen biztos, hogy ezekről a dolgokról azok az emberek, akik e közösségi é lményben részesültek, beszélgetnek, továbbadják azt, amit láttak és hallottak. Lehet, hogy egy kicsit ünnepinek és fellengzősnek tűnik amit most mondok, de bocsássák meg nekem, hiszen magyar politikusként hosszú idő után úgy nyilatkozhatok az elmúlt eszten dőről, hogy nem másokra kell mutogatnom, hogy nem a keserűségekről, a lecsúszásról, a megkülönböztetésről, a kilátástalanságról kell beszélnem, hanem nagyon is értékes és értékelhető eredmények tükrében gondolok vissza 2008ra. – Mi a konkrét hozadéka enn ek az évnek? – Ez az előttünk lebegő eredmény a 2008as évből, az ezt követő években lelki tartást ad nekünk, feltöltődést, lehetőséget, hogy mindent, amit elterveztünk meg lehessen valósítani. Ennek a folyamatnak az elindulása és az abból létrejött feltö ltődés tette lehetővé egy részről a közösségi, politikai súly megtartását, bebetonozását a mögöttünk álló választások során, amire nem kívánok kitérni. Ugyanúgy módot adott rá, hogy az emberek elkezdték megfogalmazni egyéni és közösségi igényeiket. Nem vél etlenszerűen, hanem azért, mert mi ezt a VMSZből erőteljesen a pártpolitikánk fókuszterébe helyeztük. Ennek az igénymegfogalmazásnak az eredménye a hiteles politizálási ambíció biztosításaként megannyi projektumot és beruházást indított el 2008ban. Ami e gy odavissza kapcsolódás elv alapján elkezdett kibontakozni, megerősödött, és visszahatott ugyanerre a folyamatra, ennek köszönhetően tovább fejlődtünk. A 2008as évet úgy zárjuk, hogy majdnem több mint egy év alatt több mint 80 millió eurót sikerült bizt osítani dinárellenértékben utakra, járdákra, vízvezetékre, szennyvízelvezetőre, kerékpárövezetre, iskolákra, templomokra, művelődési otthonokra, ipari parkokra, és számos olyan ötletekre, amelyek a kis közösségekben saját igényeiket figyelembe véve fogalma zódtak meg. Ez akkora pénzösszeg, amekkorát a magyar politika itt Szerbiában eddig még nem valósított meg. – Milyen forrásokból ered a pénz? – Ez nemcsak a Vajdasági Nagyberuházási Alap által biztosított összeg, hanem a titkárságoktól is származik még kü lönböző pénz, s ha mindezt összevetem, meggyőződéssel állítom, hogy a végösszeg megközelíti a 100 millió eurót. Ez borzalmasan nagy pénzösszeg. Csak a templomok viszonylatában eljutottunk oda, hogy alig egy év alatt több mint 300 000 dinárt sikerült biztos ítani felújításukra. Ami nemcsak az épület miatt fontos, hanem azért is, mert ennek van egy érzelmi üzenete, hogy közösen olyan folyamatokat tudunk elindítani és sikerre vinni, amelynek megvalósítását kéthárom évvel ezelőtt lehetetlennek tekintettük. Ez n em másnak az eredménye, nem más biztosította ezt számunkra, hanem azért valósult meg, mert volt hozzá lelki erőnk, akaratunk, képességünk, tudásunk, politikai erőnk, hogy ezeknek az ambícióknak, a megvalósítását nem tudják elsöpreni, ellehetetleníteni, fel tételekhez kötni és elaltatni. – Nem volt ez mindig így. – Ha felülvizsgáljuk azt, amit néhány évvel ezelőtt mondtunk vagy mondtak mások, akik erről a közösségről beszéltek (magyar emberekről és politikusokról, közéleti személyekről van szó), hogy megkes eredett, elöregedett és perspektívát vesztett. Nos, az élet biztosítja, hogy ez nem igaz, és lehet, már akkor sem volt az, de hogy ma nem
