Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 30 . 20 Másfél évtized - Szabó László – Elbír két ernyőszervezetet is az erdélyi ifjúság Erdély.ma [ 2008. december 30., 07:19 ] – Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) elnökeként majdnem a kezdetektől részese voltál a MIT életének, és most is aktívan részt veszel az ifjúsági szervezeti életben. Mesélj arról, hogyan kezdtél civil szervezetben tevékenykedni? – 1993ban kezdtem foglalkoz ni ifjúsági egyleti tevékenységgel, elsőéves papnövendék koromban. A nyári tanszünetben otthon, szülőfalumban néhány társammal közösen megalapítottuk, és „bejárattuk” a helybeli ifjúsági egyletet, egészséges foglalkozásokra és értékes időtöltésre kínálva l ehetőséget. Nem az volt a célom, hogy ezáltal bevere- kedjem magam az ODFIE vezetőségébe, azonban a homoródalmási fiatalok közösségi életének megszervezését célzó próbálkozá- sunk fokozatosan kiterjedt. A kezdeti sikerélményeken felbuzdulva egyre nagyobb l éptékű terveket kezdtünk szőni, amelyek meghaladták egy helyi ifjúsági szervezet kereteit. Így kezdeményeztük az első unitárius gyermek- és ifjúsági szórványtábor megszervezését, amelynek további kiírásait 1994 nyarától minden évben megrendeztük. Ezekbe a táborokba elsősorban délerdélyi szórványtelepülésekről toboroztunk gyermekeket, akik számbelileg kettős kisebbségben éltek. A táborok célja kettős volt: a résztvevő fiatalok nemzeti öntudatának felélesztése és ápolása, ugyanakkor a vallásosságukkal és fel ekezettudatukkal való foglalkozás. Az első két szórványtábor megszervezése által (is) felfedeztük azokat a lehetőségeket, amelyekkel az unitárius ifjúságot már nem csak a Homoród mentén vagy a Zsilvölgyében, hanem Erdély- szerte mindenütt meg lehetett szó lítani. Kezdtek körvonalazódni azok az igények is, amelyek fiataljaink részéről 1990 óta ott lebegtek a levegőben, de teljesítésüket addig csak részlegesen, egyes egyházközségekben sikerült megszervezni. Fokozatosan alakult ki bennünk az a hivatástudat, am ely révén egyre több helyi ifjúsági egyletre kezdtünk figyelni, és megpróbáltuk segíteni a működésüket. – Ekkor már volt valamilyen hivatalos feladatköröd is az ODFIEben, és ennek keretében kezdtél országos szintű szervezeti tevékenységbe? – Amint utalta m erre, az 1993. évi „kezdéskor” semmilyen tisztségem nem volt, ellenben 1995 nyarán, az évi ifjúsági konferencián úgymond megszerveztük a belépésünket az ODFIE vezetőségébe. Ez azt jelenti, hogy szervezett módon indultunk a választásokon, és sikerült is b ekerülnünk az országos választmányba. Mondhatni, hogy a mi kezünkbe – az akkori kezdeményezők, újítók, a fiatalabb korosztály kezébe – került az ODFIE vezetése. Mi ezt életbevágóan fontos feladatnak tartottuk; az előbb úgy fogalmaztam, hogy hivatásnak. Hiv atásunknak kezdtük érezni az ODFIE kereteinek a kiépítését, a szervezeti élet kibővítését, az egész Egylet „felfuttatását”. Így fokozatosan kiépítettük az ODFIE belső és külső kapcsolatrendszerét, kezdtük létrehozni az eszköztárát, és megteremteni a működé shez szükséges pénzügyi feltételeket. Újabb rendezvényekben gondolkoztunk, kiadványokat terveztünk stb. Addig az ODFIEnek évente két központi rendezvénye volt: az ifjúsági konferencia, meg az – általunk kezdeményezett és az egyházunk akkori püspökével, né hai dr. Erdő Jánossal közösen kivitelezett – szórványtábor. Ehhez viszonyítva újabb rendezvényötleteket szültünk, amelyekből évről évre újabbakat sikerült megvalósítani. Az ezredfordulókor a központi rendezvényeink száma már meghaladta a tízet, jelenleg má r szinte húsznál tartunk. Ezzel együtt kiadványokat szerkesztettünk és jelentettünk meg, de kulcsfontosságúnak tartottuk a fiókegyletek rendszeres, programszerű segítését, a helyi egyletvezetőkkel és lelkészekkel való folyamatos kapcsolattartást is. Az imé nt említettem, hogy külkapcsolataink felvétele és ápolása is az elsődleges tennivalóink közé tartozott. Meg voltunk győződve arról, hogy az ODFIE helye ott van a többi erdélyi magyar ifjúsági keretszervezet között. Sajnálatosnak tartottuk hatéves lemaradás unkat azokhoz képest, akik már 1990től együttműködtek, és nem csak laza kapcsolatápolásban gondolkodtak, hanem megfelelő szervezeti keretet is igyekeztek kialakítani. – Most a MISZSZre gondolsz? – Nemcsak a MISZSZre, hanem minden olyan kezdeményezésr e, amely túlmutatott egyegy országos keret, illetve ernyőszervezet lehetőségén. Az ODFIE részéről 1995 őszén fejeztük ki igényünket a társzervezeti együttműködésre. 1996 tavaszától kerültünk rendszeres kapcsolatba a MIT akkori vezetőivel, illetve az RMDS Z Ügyvezető Elnöksége Ifjúsági Főosztályával. Mindkét részről nagyon sokat segítettek: megosztották szervezetvezetői tapasztalatukat, ötletekkel és tanácsokkal láttak el, ugyanakkor azzal biztattak, amire a
