Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 02 . 24 Csáky Pál: Ez a modern Szlovákia jövőképe a 21. században? Felvidék.ma 2008.12.01. Ha nekem bárki két évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy a magyarszlovák viszo ny ilyen mélyre süllyed, mint azt napjainkban tapasztaljuk, nem hittem volna el. Azt gondoltam, hogy a második Dzurindakormány civilizáltabb viszonyai egy elfogadhatóbb együttélési modell alapjait vetették meg. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem így van. Az o kok? Persze, gyorsan ki lehet jelenteni: hiba mindkét oldalon van. Azok a szlovákok ugyanis, akik akár csak egy kicsit is európainak érzik magukat, nem mondhatják, hogy a Szovák Nemzeti Párt kormányba való emelése után nincs akár csak részbűnösség a szlová k oldalon is. Félnek azonban nem hozzátenni a kiegyenlítő magyarázatot: legalábbis részvétkesnek a magyar oldalon is lennie kell. Hiszen a szlovákok nem lehetnek rosszabbak, mint a magyarok. Nos, kérem. A magyarok a kisebbségi politika terén valóban komo ly hibákat követtek el a 19. század végén és a 20. század elején. Ez azonban senkit nem jogosít fel arra, hogy bárki ezeket a hibákat megismételje bármely kisebbségi közösség ellen a 21. század elején. Miben keresendő az ok, amely szerint a magyarellenessé g újratermeli önmagát Szlovákiában most, a 21. század elején is? Miben gyökerezik az a tény, amely szerint a legerősebb magyarellenesség épp azokban a szlovák régiókban van, ahol magyarok nem is élnek? Csak Paul Lendvai könnyed tézisének visszaigazolásáról van szó, amely szerint az antiszemitizmus némely formájának nincs is szüksége zsidók jelenlétére? Valami mégiscsak előhívja ezeket a hangulatokat. Persze, már hallom az ellenvéleményeket is: hiszen a magyarok sem különbek, a magyar fiatalok is... Igen, bizonyos fokig lehet ebben is igazság. Ha feszültség keletkezik, az megjelenik mindkét oldalon. De nem mindegy, ki gerjeszti a feszültséget. Érdekesnek találtam, hogyan értékelték politológusok a kialakult helyzetet. A szlovák TA3 hírtelevízióban egyikük n emrégiben az alábbiakat mondta: „Hagyjuk ki ebből a Szlovák Nemzeti Pártot és Slotát, hiszen ők annyira primitívek, hogy ahol a politika kezdődik, ott Slota véget ér.” Természetesen becsaphatjuk magunkat, ez is a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik. Ám akkor ne csodálkozzunk, ha elveszítjük az irányt. A Szlovák Nemzeti Párt témánk szempontjából a szlovák politika rossz szelleme. 2002 és 2006 között, amikor az MKP kormányon volt, a Szlovák Nemzeti Párt pedig parlamenten kívüli párt volt, viszonylago s nyugalom volt. Elemezhetjük tehát, miért esett ki pl. valaki a 9. emeletről. Elemezhetjük az erkély állapotát, az áldozat mozgásának jellemzőit – de kihagyni az egészből a gravitáció létét önbecsapás lenne. Hazudik, aki nem látja: a szlovák politikai t érfél 2006 óta erősen nacionalizálódott, s ezért a felelősséget elsősorban Rober Fico miniszterelnök és pártja, a Smer viseli. Persze, ezen a ponton az érvelésből nem hagyhatnak ki engem és a Magyar Koalíció Pártját sem. Mi pedig radikalizálkódtunk, így sz ól az axióma. Egy másik politológus abban is kivetnivalót talál, hogy én nemrégiben használtam az autonómia kifejezést. Szerinte a szlovákiai interetnikus dialógust ezzel a 19. századba toltam vissza. Igen? A politológus úr bizonyára nem ismeri Olaszorsz ág, Finnország, Belgium, Spanyolország stb. alkotmányát, a korzikai nyelvtörvényt Franciaországban vagy NagyBritannia Skócia és Wales autonómiájáról hozott törvényeit Tony Blair kormányzása idején, esetleg Svájc és más fontos ország alkotmányos rendjét. A z Európai Parlament elnöke, HansGert Pöttering is épp a közelmúltban f ogalmazta meg ismét, hogy az autonómia nem olyan megoldás, amelytől félni kellene, amely az elszakadás előcsarnoka lenne. Épp ellenkezőleg. a nemzeti kisebbségek számára éppen olyan megoldást kínál, amelynek alapján kiteljesíthetik saját kultúrájukat, mikö zben anyanyelvüket a társadalmi élet minden szintjén szabadon használhatják. Ő maga is támogatja az ilyen megoldásokat. A szlovák kormány nem rendezi meg minden évben Pozsonyban a külföldön élő szlovákok találkozóját? Ki kapta meg a 10 millió koronás tám ogatást a piliszszentkereszti kulturális központ ügyében? Nem a szlovák kulturális önkormányzat, vagyis a magyarországi szlovákok autonóm testülete? Az osztrák politikusok hozzáállására hivatkozni pedig igencsak szép öngól. Nem szabad megfeledkeznünk ugy anis arról, hogy Bruno Kreisky, Ausztria volt kancellárja két alkalommal is megnyitotta a déltiroliak ügyét az ENSZ testületei előtt. A helyzet lecsillapodása ott is csak hosszú idő után következett be, mégpedig a déltiroli
