Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 25 . 41 támogatottsággal a népszerűségi lista élén álló liberális demokraták vezetője, Theodor Stolojan exkormányfő megvalósítaná a tanárok bérének 50 százalékos emelését; ezt a buka resti parlament szeptemberben megszavazta ugyan, de a kisebbségi kabinet fiskális szempontból felelőtlennek tartotta, és ezért bíróság előtt megtámadta. Stolojan nemcsak a tanárok, hanem az egészségügyi dolgozók és más közalkalmazottak számára is jelentős béremelést ígér. A jelenlegi kormányfőt, Calin Tariceanut támogató nemzeti liberális párt óvatosabb költségvetési politikát ígér ugyan, de mindöszsze 17 százalékos támogatottságuk miatt ezt aligha sikerül az új kormány programjává emelni. Márpedig a gazdas ági válság kezelésével, a gazdaság élénkítésével kapcsolatban is nekik vannak a leghatározottabb elképzeléseik: adókedvezményeket adnának a nyereségüket újrainvesztáló vállalatoknak, tízmilliárd eurós közútfejlesztési programmal javítanák a konjunktúrát és 250 millió eurót pumpálnának szociális lakásépítési programokba. A közvéleménykutatások szerint a második helyre esélyes posztkommunista szociáldemokrata párt a bér, nyugdíj- és más közkiadások emelésével párhuzamosan 16ról 10 százalékra csökkentené a személyi és a társasági jövedelemadó mértékét. Ezzel kezelhetetlenné válhatna a büdzsé hiánya, amely már az idén is meg haladja a tavaly mért 2,4 százalékos szintet. Luis Costa, a Commerzbank londoni elemzője szerint a kormányzati költekezés és az egyre na gyobb folyómérleghiány miatt Romániának gondjai lehetnek külső adósságai törlesztésével. Bloomberg vissza Élénkítés EU módra Világgazdaság 20081125 Az EUforrások gyorsabb hozzáférésével, a tagállamok végső döntésére bíz ott cselekvési irányok sugalmazásával, valamint a tagok vállalásait összesítő fiskális élénkítő csomag látványos bejelentésével próbál az Európai Bizottság holnap a mélyülő receszszió útjába állni. A gazdaságélénkítő programnak, amelynek a részletei a z elmúlt napokban már kiszivárogtak, négy karakterisztikus vonása van. Mindenekelőtt: nincs szó „európai alap” felállításáról. Ehelyett a megcélzott „130 milliárd eurós” keret az egyes tagországok nemzeti programjai keretében tett vállalások összesítését j elenti – már ha holnapig valóban összejön ennyi. Merthogy főként német húzódozások miatt lapzártánk idején még nem volt biztos, szerdán ki lehete jelenteni a jól hangzó tételt: az EU GDPjének 1 százalékát kitevő csomagról van szó. De valahol a körül lesz . A másik, hogy mindennek tényleges felhasználását a tagállamokra bízzák, csupán szempontokat ajánlanak a vélt legjobb elköltéséhez. (Ezek amúgy elsősorban a kis- és közepes vállalkozások és a humánerőforrás támogatását, az infrastrukturális – azon belül is az energetikai – beruházások segítését, valamint az innováció és a kutatásfejlesztés bátorítását tekintik kiemelt célnak.) A harmadik, hogy külön ajánlást tesznek a költségvetési hiánnyal küszködő országoknak, ahol továbbra is a fiskális konszolidáció t minősítik első számú követelménynek: óvnak a bevételek megcsappanásától, és a közkiadások felülvizsgálatával javasolnak forrásátcsoportosítást – megtetézve mindezt az EUs felzárkóztatási alapok könnyebb elérhetőségének a meglobogtatásával. Ez utóbbi egy úttal átvezet a csomag negyedik jellemzőjéhez. Ez a hétéves uniós költségvetésben betervezett források gyorsabb lehívhatóságát – például az eredetileg behatárolt célra szánt „globalizációs alap” tágabb értelmezésű hasznosításával vagy a nagyberuházásokat s egítő kohéziós alapoknál az előfinanszírozást segítő előleghányad növelésével – ígéri. Miközben kilátásba helyezi az Európai Beruházási Bank hitelkeretének a megduplázását is a klímavédelmet, az energiabiztonságot és az infrastruktúrafejlesztést célzó ber uházások esetében. A csomag tényleges közgazdasági haszna nyilván sokirányú elemzés tárgya lesz még. Ami első ránézésre szemet szúr, az a kicentizett egyensúly, amellyel a közösségi és a nemzeti eszközök tárházát igyekszik kombinálni, lehetőleg nem sértve az utóbbit. Közismert: az uniós szintű gazdaságpolitika legsebezhetőbb pontja, hogy miközben közösségi szinten fogalmaz meg terveket, lényegében kizárólag nemzeti szintű és hatáskörű végrehajtási eszközei vannak csupán (legfeljebb bizonyos fokig ellenőriz heti és – limitált keretek között – helyenként szankcionálhatja egyes célszámok elmaradását). A mostani csomag kifinomult példája annak, hogyan igyekszik a bizottság a gúzsba kötve táncolásból a maximumot kihozni. Nem dobhat be milliárdos közösségi „mentő alapot”, mert erre nincs a tagoktól felhatalmazása, és forrása sincs rá. Cserébe egyfelől könnyít a már elfogadott EUkeretek felhasználásának eszközrendszerén, másfelől ráveszi a tagországokat, hogy a nemzeti szinten elhatározott fiskális csomagokat számo lják össze, fogadják el és jelentsék be egyeztetett módon, hogy azt lehessen mondani: az EU összességében X (130?) milliárd eurós élénkítő csomaggal
