Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 25 . 23 Azt a tényt, hogy ilyen kényes és - pártállásra való tekintet nélkül - minden magyarnak fájdalmas eseményekről objektív és alapos beszám olók jelentek meg a lapban, feltétlenül pozitívan kell értékelni, akkor is, ha ugyanebben az időszakban olyan publicisztika is hangot kapott, amely szerintem nem maradhat kritika nélkül. Örvendetesnek találtam, hogy az érzékeny témáról frappáns és szakmail ag is jó címek jelentek meg, mint "Őrizetbe vett őrsereg", "Jobboldali határzár", "Egy lépés előre, sok van hátra", "Ez nem vásári komédia", "Ők megmondják, ki itt a magyar". Nagy kár az ország és a magyarság jövője szempontjából, hogy a Fidesz és a KDNP még ebben a feszült helyzetben sem volt hajlandó a miniszterelnök felszólalását meghallgatni, pedig Gyurcsány Ferenc figyelmeztetése tömören, de találóan foglalta össze a veszélyeket: "Ha nem vigyázunk, a nacionalisták tönkretesznek bennünket. Addig feszít ik a húrt, amíg el nem pattan. A magyar nacionalisták provokálják Szlovákiát, a szlovák nacionalisták pedig Magyarországot". A címlapon is közölt képek a "Nemzeti Őrsereg" nyíregyházi szervezetének "főkapitányáról", s az 1944es nyilasegyenruhákra emlékezt ető egyenruhásokról, akik a keletszlovákiai Királyhelmecen emlékeznek a Felvidék visszacsatolására a bécsi döntés hetvenedik évfordulóján, vagy a futballszurkolók aznapi tüntetése Szlovákiát szidalmazó transzparensekkel a parlament előtt, elsősorban a szl ovákiai magyar kisebbségnek ártanak. Erre és hasonló provokációk szomorú következményeire mutattak rá Kis Tibor és Aczél Endre kiegyensúlyozott és gondosan fogalmazott kommentárjai. Senki sem vitathatja, hogy a magyar ellenzék éles állásfoglalásai a szlová k kormányban is jelen lévő nacionalizmus, konkrétan a fékevesztetten magyarellenes nacionalista Ján Slota pártja ellen éppúgy helytállóak, mint a szlovák rendőrség brutális túlkapásainak elítélése. Ugyanez vonatkozik a magyar kisebbség oktatási és kulturá lis diszkriminációjával kapcsolatos jogos panaszokra. Mindez azonban erősebb érveket adhatna a magyar diplomáciának a nemzetközi porondon, ha az úgynevezett mérsékelt hazai jobboldal is egyértelműen elítélné a radikális, nacionalista, szélsőséges elemek pr ovokációit. Mind a két oldalon meg kellene végre érteni a Prágában született nagy német költő, Rainer Maria Rilke (18751926) figyelmeztetését: "A sebekre idő kell, és nem gyógyulnak azzal, ha beléjük zászlókat ültetnek". Majdnem kilencven évvel a trianon i diktátum után az európai integráció sikeresen eltörölte a határzárakat és a németfrancia vagy osztrákolasz politikai és kulturális közeledésnek sikerült elszigetelnie a radikális nacionalista elemeket Elzászban és DélTirolban egyaránt. A Slotaféle sz lovák nacionalisták, akik a minden hájjal megkent populista kormányfő támogatását élvezik, és azok a magyar politikusok, akik NagyMagyarországmatricával díszített autóban járják az országot (lásd a riportot az Országház parkolójáról november 19.), s talá n a Felvidéket és Erdélyt is, nem tanultak a történelmi tragédiákból. Nem hiszem egyébként, hogy dr. Farkas Péter egyetemi adjunktus és "EUszakértő" szenvedélyes hangja és lefitymáló véleménye (Kettős kereszt november 15.) az általa joggal elítélt idegen gyűlölet elleni harcnak használ. A Jobbik és a Magyar Gárda provokációi vezettek a szlovák parlament elfogadhatatlan döntéséhez. Strasbourgot és Pozsonyt nevetséges összehasonlítani. A kisebbségi jogok védelmét jobban szolgálja Bugár Béla, a Magyar Koalíci ó Pártjának parlamenti képviselője, aki a Szlovák Keresztenydemokrata Unió alelnökével közösen kétnyelvű, "Együtt, békességben" feliratú táblával sétált a komáromi Erzsébet hídon, és több száz szlovákiai és magyarországi polgár csatlakozott hozzájuk. Furc sálltam, hogy Gyurgyák János két teljes oldalas, fotókkal illusztrált cikkét A magyar népi mozgalomról Németh László alapjában kritikátlan magasztalásával s Erdélyi Józseftől Csurka Istvánig az "autentikus népi" költők és írók differenciátlan felsorolásáva l (Nagy László és Szabó Zoltán, Szabó Pál és Sértő Kálmán együtt "a betűs álmodozások világában") a Népszabadság nem vitanyitóként, és szerkesztőségi megjegyzés nélkül közölte. Bibó István, az igazi humanista gondolkodó lebecsülése ("túlságosan konstruált és kissé vérszegény tanulmányai") és az európai modern konzervatív politikus, Antall József kritizálása az MDF "átformálása" miatt, együtt a "kommunista és a globalizációs gőzhenger" elítélésével, disszonánsnak hat egy magát liberális baloldali orgánumnak tekintő lapban. "A népi gondolatot", illetve a "népi szárnyat kiszorították a (szocialista - P. L.) pártból és leradírozták a politikai palettáról"? Ki, mikor és miért tette ezt? Mit képvisel ma "a radikális népi tábor", és mit jelentene a népi mozgalom " valamikori újjászületése", amiben a szerző reménykedik, sőt talán "politikai és intellektuális feltámadása?"
