Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-01
19 Életet vittek a Székely Nemzeti Múzeumba Hár omszék • 2008.11.02. A kívülálló számára nem érzékelhető munka mellett látványos előrelépés is tapasztalható a Székely Nemzeti Múzeum életében. Az idén rendezett és fogadott kiállítások minősége, a kiadványok színvonala, gyűjtemények kezelése, nyilvántart ása és gyarapítása terén jelentős előrelépés történt, továbbá a székházdíszítésben is újat mutat fel az intézmény. Ezekről a megvalósításokról kérdeztük a múzeum vezetőjét. ― Mely rendezvényeikkel büszkélkednek? Vargha Mihály: az év legkiemelkedőbb esemé nyei közé tartozik az erősdi ásatás centenáriumi kiállítása, ugyanis az erősdi anyaggal vált a Székely Nemzeti Múzeum világhírűvé László Ferenc és Csutak Vilmos idejében. A svájci Oltenben és a vatikáni múzeumban is kiállítottunk régészeti anyagunkból. A n éprajzi osztály legnagyobb teljesítménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett, Ünnepek és találkozások című kiállítás. Ennek érdekessége, hogy a kiállítás mellett az előtérben székely napot szerveztünk, ahol szemelvényt nyújtottunk a még élő székel yföldi népi mesterségekből. Kós Károlyév lévén, kiállítást szerveztünk Kós Károly ― egy európai építész címmel. Ezt házi tárlattal egészítettük ki, hiszen közel száz Kósrajza van múzeumunknak. Ilyen tervek alapján elkészíttettük a Bartók Terembe a kicsit templombelsőre emlékeztető padsorokat. Nagy György olaszteleki mester jóvoltából a mellvédre felkerült az oda megálmodott kovácsoltvas korlát, továbbá elkészíttettük a Kós tervezte múzeumcímert velencei mozaikból. Végre visszaadhattunk valamit azokból az ipar- és képzőművészeti díszekből, melyeket Kós Károly megtervezett. Kiemelném azt is, hogy visszatért a múzeumba a zene. Tucatnyi hangversenynek adtunk otthont, ezekben a Codex együttes és a Filip Ignác vezette Gregorius Kamarazenekar jeleskedik. Szent G yörgynapokkor négy hangverseny után reneszánsz táncházat tartottunk. A múzeumkertre is gondolunk, ott harci bemutatót tartott a kisújszállási hagyományőrző csoport. Íme, nem csak a tárlók megtekintéséből áll a látogatás, hanem életet viszünk a múzeumba. A Gyárfás Jenő Képtárban is pörög az élet. Megemlíteném a szentendrei Vajda Lajos Stúdió és az angliai Digitális Csoport kiállítását. Megjegyzem, hogy tizenkét képpel a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban is részt vettünk egy kiállításon. ― Említette a veszpr émi, most a nagyszebeni együttműködést. Milyen más kapcsolatokat ápolnak? ― Nagyon jó a kapcsolatunk nemcsak a külföldi, hanem a székelyföldi múzeumokkal is. Kiállításokat cserélünk. Nemrég nyílt a Térbe zárt pillanat című, háromdimenziós képekből álló ki állítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ugyan, de a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum közvetítésével jutott el hozzánk. Mi is hozzájárultunk a nagybányai festőiskolát bemutató csíkszeredai kiállításhoz. Jövőre a Gyárfás Jenőanyagunkat fog adják a székelyföldi múzeumok. ― Milyen a tudományos élet a múzeumban? ― Szakembereink számos külföldi és hazai konferencián tartottak előadást. Kocs Irén Frivaldszky Imredíjas kolléganőnk két tudományos ülésszakon, Sztáncsuly Sándor ifjú régész Rómában tartott előadást, a néprajzosok jól együttműködnek a Kriza János Néprajzi Társasággal. Vinczeffy László a legmagasabb magyar szakmai kitüntetést, a Munkácsydíjat kapta meg. ― Kiadványaik is megjelentek… ― Igen. Évkönyvünk, az Acta Siculica új arculatta l most készül, decemberben megjelenik. Hasonmás kiadványként megjelentettük Kozma Ferencz: A Székelyföld közigazgatási és közmívelődési állapota című reprezentatív könyvét, a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesülettel közösen a Bortnyik Györgyfotóalbumot. Az O rbaiszék változó társadalma című konferenciakötet nem a mi kiadásunk, de a zabolai részlegünkben zajló munka eredménye. ― Mi az, ami fontos, ám kívülről nem látszik?
