Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-28
19 Sz. Bíró Zoltán e lap hasábjain kiváló elemzésekben részletezte az orosz lépések ellentmondásos, sőt kontraproduktív jellegét. Súlyos hiba volt orosz részről Abházia és DélOsz étia függetlenségének elismerése közvetlenül a válság után. Oroszország ezzel teljesen elszigetelődött, legszorosabb szövetségesei sem támogatták ezt a lépést. Ha Oroszország nem kapkod, 810 éven belül esély lett volna rá, hogy - ha nincs más megoldás - K oszovóhoz hasonlóan szélesebb nemzetközi koalíció ismerje el a két új független államot. Nagy veszteség Oroszország szempontjából, hogy nemzetközi hitelessége csorbát szenvedett, fokozódott az iránta való bizalmatlanság, sőt a félelem birodalmi ambícióinak feléledésétől. Az Európai Unió, benne Magyarország jól döntött, amikor szeptember 1jei rendkívüli csúcstalálkozóján egységes, határozott és kemény üzenetet küldött Oroszországnak, amelyben határozottan elítélte Oroszország katonai fellépését, felszólíto tt az erőszakos cselekmények azonnali beszüntetésére, a csapatok augusztus 7e előtti állapotok szerinti visszavonására, valamint a konfliktus tárgyalásos rendezésére Grúzia területi integritásának és nemzetközileg elismert határainak tiszteletben tartása mellett. Nem segítette azonban az unió és Oroszország közötti bizalomépítést, kiegyensúlyozott viszonyt, hogy a nyilatkozatban egyetlen szó sem esett a grúz politikai vezetés felelősségéről és háborús pusztításairól. Magyarország következetesen, határozott an képviselte az uniós álláspontot. Augusztus 26án a Külügyminisztérium közleményben ítélte el a DélOszétia és Abházia függetlenségét elismerő orosz döntést. A legfontosabb feladat most a francia EUelnökség által kezdeményezett, az orosz és grúz fél ál tal is elfogadott 6 pontos békemegállapodás végrehajtása, amelynek egyik legfontosabb eleme, az orosz csapatok kivonása október 8án, két nappal az előírt határidő előtt megtörtént. Az EU nem gondolkodhat továbbra is csak rövid távon, kezdeményezőnek kell lennünk a válság tartós rendezésében. Üdvözlendő, hogy az EU végre magához ragadta a kezdeményezést, és meghatározó, rendkívül összetett közvetítő szerepet vállalt. Bár a felek közötti genfi tárgyalások első fordulója hamar megszakadt, de ezt az uniós erőf eszítést folytatni kell. Ha nekünk valóban annyira fontos Grúzia területi integritása, miért nem ajánljuk az Ahtisaaritervben a koszovói szerbeknek biztosított, széles körű autonómiát a két területnek? Az EU deklarált célja, hogy kölcsönös előnyökön alap uló "stratégiai partnerséget" alakítson ki Oroszországgal. Az unió tagállamai kétoldalú alapokon - a történelmi sérelmektől vezérelt néhány országot leszámítva - eddig jó kapcsolatokra törekedtek Oroszországgal. A grúziai válság fényében nem kerülhető el a z EUorosz viszony újragondolása. Nagy kérdés, hogy a grúziai beavatkozás "egyszeri kisiklás" vagy külpolitikai doktrínaváltás. Oroszország azonban mindenképp megkerülhetetlen stratégiai partner, a hozzá fűződő viszonyt nem az érzelmek, hanem a kölcsönös é rdekek alapján kell értékelnünk. Az Európai Uniónak szüksége van Oroszországra, de Oroszországnak legalább akkora szüksége van Európára gazdasági partnerként, energiafogyasztóként. Kívánatos lenne, ha Oroszország átértékelné stratégiáját, regionális nagyha talmi befolyását, világpolitikai súlyát, és kooperatívabb magatartást tanúsítana a jövőben. Ezzel párhuzamosan az új amerikai külpolitikának, de az EUnak is nagyobb empátiával kellene kezelnie katonaipolitikai jelenlétét Oroszország közvetlen szomszédság ában, hogy azt az orosz politikai vezetés ne bekerítésként, geopolitikai kiszorításként értelmezhesse. Jellemző, hogy Oroszországot meszsze nem aggasztja annyira az EU Ukrajnához és Grúziához közelítő politikája, mint a NATOval való kapcsolatok szorosabbr a fűzésének a kilátásai. A kiegyensúlyozott és dinamikusan bővülő orosz kapcsolatokhoz Magyarországnak is stratégiai érdeke fűződik. Nyilvánvaló, hogy bírálnunk kell az orosz külpolitika negatív fordulatát, visszatérését az arrogáns módszerekhez. A kapcso latok fejlődését puszta antipátia alapján veszélyeztetni, feleslegesen konfrontatív nyilatkozatokat tenni azonban felelőtlenség, amely kárt okoz Magyarország számára. A magyar diplomáciai erőfeszítések eredménye rendkívül látványos: a sárospataki könyvtár visszahozatalától a magyar kivitel dinamikus bővüléséig. Igaztalan az a vád, hogy a magyar külpolitika szemet hunyna az oroszországi demokratikus deficit és emberi jogi problémák felett. Magyarország aktív részese az EU és Oroszország közötti emberi jogi párbeszédnek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök fellépett az oroszországi finnugor mari nép védelmében (amely ügyben határozatot kezdeményeztem SzentIványi Istvánnal együtt az Európai Parlamentben, amelyet az EP el is fogadott), és szolidaritást vállalt Ész tországgal Oroszország ellenében is. A jogos bírálatot meg kell fogalmaznunk, de a kioktató hangnem sehova se vezet. Aránytévesztés lenne azt hinni, hogy akár Magyarország, akár az Európai Unió, akár az Egyesült Államok rendelkezne elég eszközzel ahhoz, ho gy érdemi nyomást gyakoroljon Oroszországra emberi jogi és külpolitikai deficitjei felszámolása vagy jelentős mérséklése érdekében.
