Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-27
21 történelemkönyvek világ ából, hogy egy rövid historiográfiai áttekintés után visszatérhessünk a tankönyvek konkrét tartalmához. A névátírás elmélete és gyakorlata Szlovákiában A szlovák historiográfia a hetvenes évekig a történelmi Magyarországon élő történelmi személynevek ered eti alakját használta – azaz azt a névalakot, melyet vagy az illető maga rögzített, vagy a kortársak illetve az utókor tett általánosan használttá. Ez tehát általában megegyezett a magyar nyelvben is használatos alakkal. Ez a helyzet igazán akkor kezdett változni, amikor a Szlovák Történelmi Akadémia Történettudományi Intézetét belül 1979ben felállították a Történelmi Terminológiai Bizottságot. A bizottság 1980ban publikált javaslatai szerint a szlovák történelem magyarországi korszakában élő történelmi személyek neveit szlovák helyesírással kell írni. A névátírás időbeli határának a 19. század közepét adják meg, tehát a nevek szlovákosítása „nem érintheti a történelmi Magyarországon a nemzeti mozgalmak korában élő, annak kulturális és politikai életét képviselő híres személyek már rögzült vezetékneveit”. Szlovák keresztnév használandó viszont a történelmi Magyarország minden közéleti személye esetén – magyarok esetében is, és azok esetében is, akiknek a vezetéknevét nem szlovákosították. Így tehát Rákó czi Ferenc javasolt alakja František Rákoci, Kossuth Lajos esetében pedig Ľudovít Kossuth. Külön említésre méltó szabály, hogy azon történelmi családnevek esetében, melyek esetében források alapján feltételezhetőnek tartják, hogy volt valamikor szlovák var iánssa is, a szlovák változatot kell használni (így például a Kubinyi, Palugyay, Szentiványi családok nevét a Kubínsky, Palucký, Svätojánsky alakra javasolják átírni). Hogy az elméletből gyakorlat váljon, még ugyanebben az évben Jozef Novák megjelentette „Családi címerek Szlovákia területén” [Rodové erby na Slovensku] című heraldikai művét, melyet a bizottság által is deklarált szabályok alapján készített. Többek között bevezette a településhez köthető családnevek átírását a szlovák helynévnek megfelelő a lakra. Így lett a Magassy családból – akiket a szerző a pozsony vármegyei Magasi (szlovákul Horenice) faluhoz kötött – Horenicky. Az új nyelvi kodifikáció gyakorlatba való átültetését volt hivatott elősegíteni az 19861994 között megjelentetett hatkötete tes Szlovák Életrajzi Lexikon (Slovenské biografický slovník) is, mely máig alapvető szlovák historiográfiai segédkönyv. A lexikon már kiterjeszti az akadémiai terminológiai bizottság által javasolt időbeli hatályt: „a szlovák helyesírás elveinek megfelelő en írjuk a címszóban és a címszóhoz tartozó életrajzi szakaszban azoknak a személyeknek az eddig nemszlovák írásmóddal írt keresztnevét, akik 1918 előtt haltak meg – mindezt történészek, nyelvészek, könyvtárosok közös döntése alapján”. A történészi gyak orlat hamar „össztársadalmivá” vált. A bizottság által kidolgozott elvi alapvetést ugyanis átvették a Szlovák Helyesírás Szabályai (Pravidlá) 1991. évi kiadásának összeállítói is, akik leszögezik, hogy a szlovakizációt a „szlovák történelem magyarországi t örténetében” végig érvényesíteni kell, azaz 1918ig. A Pravidlát pedig a szlovák nyelvtörvény alapján a Kulturális Minisztérium 1997ben a nyelvi kodifikáció egyik segédkönyvévé nyilvánította, így megsértése elméletileg törvénysértésnek számít. Kultúrbo trányok mindkét oldalon Az új gyakorlat a magyar történészek körében kisebb kultúrbotrányt okozott, de számos kritika érte azt szlovák részről is. Sokan emelik ki például, hogy miközben a terminológia újraszabályozói a kaotikus névhasználatra hivatkoznak, valójában maguk teremtenek zűrzavart. Hiszen a kuruc fejedelem nevét valóban írták Rákóczy és Rákóczi formában is, de az új szabályozással egy harmadik forma – Rákoci – jött létre. Az új szlovák névalakok pedig így visszakereshetetlenek szakkatalógusokban és idegen nyelvű könyvekben. Ezzel együtt a külföldieknek is nehézséget okoz a szlovák forrásokban szereplő nevek „dekódolása”. Kritika érte a szlovákosítás leegyszerűsítő jellegét: az egri hős Bornemissza Gergelyt és a költőíró Bornemisza Pétert egy c saládban egyesítették, hiszen szlovákul mindkettő Bornemisa lett, ahogyan a Szeberínyiek és a Szeberényiek is egy névként tűnnek fel (Seberini). Eközben másutt különböző névformák párhuzamos használata alakult ki, hiszen az akadémiai terminológiai bizotts ág szerint egy nemzettéválás előtti Wesselényiből Vešeléni lett, a 19. századi nemzeti mozgalmár Wesselényi Miklós viszont már Wesselényi maradhatott.
