Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-02
19 európai műtárgypiacot is ugyanúgy szemmel fogják tartani, akár az Interpol illegális műkereskedelmet követő adatbankját. Olyan nagy aukciós házakkal is kapcsolatba lépnek, mint a Sotheby's, a Christie's vagy a Dorotheum. Külön figyelmet szentelnek majd azoknak a legjelentősebb időszakok nak, amikor a legtöbb slovacikum különféle módon, "a megélénkült kereskedelmi hullámok útján, diplomáciai úton vagy a lakosság kitelepítése során került a Szlovák Köztársaság területén kívülre". Érték a kitelepítetteknél Kiemelt figyelmet szentelnek az oknak az időszakoknak, így a XX. századnak, a monarchia szétesését követő időszaknak, amikor nagyon sok érték jutott erre a sorsra. Ezen műtárgyak közül "számos már a Szlovák Köztársaság határain kívül, még az I. világháború előtti, majd a két világháború közötti időszakban, akkor keletkezett, amikor alkotóik a hazájuk elhagyására kényszerültek. További ilyen hullám következett 1945, 1948 és 1968 után. Szerepet játszott ebben az is, hogy a II. világháború derekán az előre haladó frontvonal mögé evakuálták a német lakosságot, valamint az is, hogy a II. világháború után a kisebbségeket a Benesdekrétumok alapján kitelepítették" - zárja ismertetését a TASR szlovák hírügynökség. A rokkák visszavásárlása A pozsonyi Pravda a "slovacikumokkal" kapcsolatosan é pp szerdán közölt egy írást, melynek címe szerint a szlovák kulturális miniszter a külföldön található rokkák visszavásárlására készül. Az írásban véleményt formáló művészettörténész, Alexandra Homolová szerint külföldön csak kivételes esetekben fordulna k elő slovacikumok. "A dokumentumok, műtárgyak többsége a szomszédos Magyarországon végezte, ahonnan azokat nagyon nehéz visszaszerezni". Ugyanitt Elena Machajdíková, a Szlovák Nemzeti Múzeum muzeológusa azt mondja, hogy a trianoni döntés "Szlovákia eset ében előnytelen volt", mert Magyarország semmit sem volt köteles visszaszolgáltatni abból a húszezer műtárgyból, amit az 1896os "millenniumi kiállításra Szlovákia területéről vettek kölcsön". Figyelőnet vissza Frusztráci ó Felvidékma 2008.10.01. Ha az EU vezetői valóban tisztelnék az Unió papíron lefektetett alapértékeit, akkor Brüsszelben egy ideje már a Pozsony ellen az emberi és kisebbségi jogok súlyos megsértése miatt kirovandó szankciókról zajlanának a tárgy alások. A felvidéki történések nyomán lassan egyértelmű: a szlovák – magyar megbékéléshez már korántsem elég, ha a politikusok és a történészek próbálják meg elsimítani az ellentéteket. Ahhoz, hogy erre esély mutatkozzék, már a pszichológia avatott tudorai is szükségesek. Más módon ugyanis nehéz lenne kideríteni, honnan származik az a mérhetetlen mennyiségű frusztráció, amely a szlovák politikai élet mértékadó erőit arra sarkallja, hogy az ország minden nyomorúságáért a magyarokat tegyék felelőssé. Ám vélhe tően nem csupán a politikumot hatja át ez a hangulat, másként nem lehetne az ország élén két fasiszta alakulat. Persze szó nincs arról, hogy minden szlovák gyűlölné a magyarokat, ha ezt állítanánk, ugyanabba a hibába esnénk, mint a közvéleményt folyamatos an a magyarok ellen hergelő pozsonyi politikusok. Az azonban tény, hogy egyre rosszabb a két nemzet viszonya – és ezt az állapotot a magyar helységnevek kitiltása az iskolai tankönyvekből bizonyosan nem javítja majd. Mint ahogy az sem, hogy Robert Fico kor mányfő vérebként ront rá Csáky Pál MKPelnökre, ha a magyarok önrendelkezésének kérdése merül föl. A helyzet súlyos – már csak azért is, mert Budapest sem képes a kellő határozottsággal kiállni a szlovákiai magyarok mellett. Holott most erre lenne szükség: a magyar külügynek minden követ meg kell mozgatnia, hogy ne fokozódjon tovább a feszültség – ha Pozsonyban továbbra
