Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-01
30 Szegénységgel az autonómia ellen Ki gondolná, hogy a tudatos elszegényítést is fel lehet használni az autonómia elleni harcban? Az 1990es államcsínyt követő hónapokban a nacionalista románság képviselői megdöbbenve tapasztalták, hogy az általuk felszámoltnak hitt magyarság százezr es tömegekben követeli jogait. Nem véletlen tehát, hogy 1990. március idusán megszervezték a marosvásárhelyi pogromot, majd a Har — Kovjelentésnek nevezett pszichológiai hadjáratban próbálták megfélemlíteni egész Erdély magyarságát. Időközben rádöbbentek ar ra, hogy a magyartalanításban már elavult módszer a lefejezés, a bunkósbot, a fegyveres mészárlás, ahogy azt Horeáék tették 1784ben, Avram Iancuék 1848ban, a Maniugárdisták 1944 őszén. Hasonlóképp nem lehet folytatni a Ceauşescu által alkalmazott grando mániás iparosítást, a magyarokat nem lehet kiárusítani a szászok mintájára, így született meg az a zseniális ötlet, hogy a magyar többségű területeket le kell szegényíteni, tönkre kell tenni az infrastruktúrát, létbizonytalanságot kell teremteni. Úgy gondo lták, hogy ilyen helyzetben a magyar fiatalok tömegesen fogják elhagyni őseik földjét. A szegénység lesz a legjobb fegyver a székely autonómia megakadályozására, mert ha nem lesz székely, akkor nem kell önkormányzat sem. Az eredmény látványos. A különböző döntések meghozatala, pénzek elosztása révén — Bukarestben és a távoli városokban, Gyulafehérváron, Brassóban, Ploieştien stb. — sikerrel valósult meg Székelyföld lezüllesztése, a gyatra úthálózat pedig madárijesztőként hat a külföldi befektetőkre. Köztud ott az is, hogy a Székelyföld azért nem kaphatja vissza az önrendelkezés jogát, autonómiáját, mert ez gátolná Hargita, Maros és Kovászna megye gyors elrománosítását, de nem eléggé ismert tény, hogy bizonyos helyi és központi funkciót nyerő magyar politikus ok és vállalkozók miért szolgálják ki a román nacionalista hatalmat, miért szabotálják a tényleges értékrend érvényesülését. Úgy tűnik, hogy a szegénység fojtogatása elleni harcban elvész az autonómia gondolata. Egy szó, mint száz E történelmi háttér fel villantása után jól érzékelhető, hogy jogos a 80 százalékban ma is magyar Székelyföldnek — Románia keretében — belső önkormányzatot követelni. A területi önkormányzat megadásáról azért nem akar tudni a román politikum, mert jól tudja, hogy e terület nem jo gszerűen, népszavazással, békés megegyezéssel került uralma alá, ugyanakkor azt is tudja, hogy nem kell tartania annak elvesztésétől sem, mert közismert az anyaországi magyarság és politikum többségének nemzetellenes gondolkodása. Egyértelmű az is, hogy mi nden riogatás ellenére a magyar határtól több száz kilométer távolságra fekvő Kovászna, Hargita és Maros megye székelyek lakta része belátható időn belül nem tud független állammá válni, mert hosszú évekre lenne szükség ahhoz, hogy kialakuljon a saját nép nemzettudata, amely révén a nemzetközi jog alapján megilletné az önálló állam alakításának joga. Azonban megtörténhet, hogy épp a román nacionalista hatalom gáncsoskodása, a területi autonómiakövetelés visszautasítása fogja felgyorsítani a székelység öntud atra ébredését, és mint nép már nem fogja beérni autonómiával, hanem követelni fogja a saját államisághoz való jogát. Az is világos, hogy szükséges az olyan politikai elit létrehozása, amely felvállalja e küzdelmet, mert az elmúlt közel két évtized alatt k ialakult erdélyi magyar politikai elit többsége — amely a hatalomból részesül, s gazdaságilag (is) kötődik a hatalmi struktúrákhoz — az autonómia kérdését csak szlogenként, eszközként használja fel minden olyan alkalommal, amikor azt az egyéni érvényesülés e megköveteli. Ilyen feltételek közt az etnikai alapú önkormányzat kivívása nehéz, de nem megvalósíthatatlan. Arról van szó, hogy Erdély sikeres elrománosítása után a román politikai elit úgy látja, közel áll a nagy román eszme, az egységes, homogén nemze tállam megteremtéséhez. Bízzunk abban, hogy a székelység önmagára talál, nem fogja megengedni, hogy a szegénység, a butaság és az önzés legyőzze az autonómiát, mert ettől függ jövője, fennmaradása! Kádár Gyula, Háromszék vissz a Jogot kaptak a menekültek és kiutasítottak Erdélyma [ 2008. október 01., 07:41 ] Elfogadta az 1940 szeptembere és 1945 márciusa között etnikai okokból üldözött személyek jogaira vonatkozó törvényt tegnap a szenátus. A tervezetet két RMDSZképvisel ő, Kerekes Károly és Máté András nyújtotta be. A megszavazott változatban a kormányhatározat rendelkezései alól eddig kimaradt kategóriák — menekültek és
