Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-06
8 meg a szlovák napilap cikkírója, aki szerint Orbán Viktor számára most a "legkedvező bb valamiféle szakértői kormány lenne, élén valamelyik elszánt Fideszközgazdásszal, amelyik aztán véghezvinné a reformokat, egyszersmind az országos népharag levezetésével is megbirkózna. Ő maga csak ezek után lépne színre: fehér lovon, azon mesebeli herc egként, aki megvédi a népet a gonosz közgazdászoktól, ám anélkül, hogy azok művén különösebben nagy csorbát ejtene." vissza A grúziai háború következményei Népszabadság • Németh Zsolt • 2008. szeptember 6. Az Európai Uni ó rendkívüli csúcstalálkozón vitatta meg a grúziai konfliktust. A több mint négyórás ülésen elfogadott konklúziók rácáfoltak azokra, akik úgy vélték, hogy az unió belső megosztottsága miatt soha nem fog egységes és határozott álláspontra jutni a konfliktu s és annak az EU és Oroszország kapcsolataira gyakorolt hatásának megítélésében. Már önmagában az a tény, hogy a 27ek legmagasabb szinten - az állam- és kormányfők részvételével , rendkívüli ülés keretében foglalkoztak a grúziai helyzettel - amire utolj ára az iraki háború kapcsán, 2003ban került sor , jelzi, mekkora jelentőséget tulajdonít az unió annak, hogy határozottan állást foglaljon a konfliktusról, s egyértelműen Moszkva tudomására hozza: kettejük viszonya nem maradhat olyan, mintha mi sem törté nt volna. Az EU nevében a francia elnökség aktív diplomáciai közvetítésbe kezdett, melynek eredményeként hamarosan sikerült rábírnia Grúziát és Oroszországot, hogy elfogadjanak egy hatpontos tűzszüneti megállapodást. Utólag kiderült: Oroszország nem hajla ndó maradéktalanul végrehajtani a megállapodásban vállalt kötelezettségeit - nevezetesen csapatainak teljes kivonását a konfliktust megelőző pozícióiba , sőt újabb frontot nyitott Grúzia két szakadár tartománya - DélOszétia és Abházia - függetlenségének az elismerésével. Ez a Grúzia területi integritására és szuverenitására vonatkozó nemzetközi jogi alapelvek további nyílt megsértését jelentette. Ezek után világossá vált, hogy az EUnak - már csak hitelességének megőrzése érdekében is - az eddigieknél hat ározottabban kell fellépnie Oroszországgal szemben. Az Európai Tanács felnőtt a feladathoz: a 27 tagállam egyhangúan fogadta el félreértelmezhetetlen álláspontját Oroszország aránytalan reakciójáról, Abházia és DélOszétia függetlenségének egyoldalú elisme réséről, a hatpontos megállapodás be nem tartásáról és mindezek lehetséges következményeiről az EU és Oroszország kapcsolataira nézve, továbbá az EU eddigi és jövőbeli lehetséges szerepéről a konfliktus megoldásában. A brüsszeli válasz legfontosabb eleme: az EU mindaddig felfüggeszti Moszkvával való tárgyalásait, míg Moszkva ki nem vonul. Ez a döntés gyakorlatilag szankciókkal ér fel. A magyar kormány meglepő módon nagy hallgatásba burkolózott az EUtagállamok kormányai által sorra keményen elítélt Grúzia elleni orosz agresszió első napjaiban. Mind a mai napig nem egyértelmű, hogyan ítéli meg a kormány Oroszország aránytalan és a nemzetközi joggal ellentétes fellépését, azt, hogy Moszkva - a hidegháború legsötétebb napjaira emlékeztetően - egy szomszédos o rszág lerohanására, infrastruktúrájának nagyarányú tönkretételére, Grúziának és általában a térség euroatlanti aspirációkat valló országainak, köztük Ukrajnának a megfélemlítésére használta fel a konfliktust. Talányos, hogy egy olyan ország kormánya, amely saját bőrén tapasztalhatta meg 1956ban, majd az "ideiglenes megszállás" hosszú évtizedeiben, milyen az, amikor Moszkva "rendet rak", miért nem követte Lengyelország, Csehország és a balti államok példáját, és miért nem ítélte el egyértelműen Oroszország agresszióját, majd a hatpontos béketerv megsértését. A konfliktus mindennél jobban rávilágított az európai energiabiztonság és az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok közötti szoros összefüggésre. Az Európai Tanács ülésén elfogadott elnökségi konklúziók kif ejezetten elismerik annak sürgető szükségességét, hogy az EU felgyorsítsa a közös energiapolitika kialakítására irányuló erőfeszítéseit, és kilátásba helyezik mielőbbi intézkedések megtételét az energiaforrások és az ellátási útvonalak diverzifikálása érde kében. Itt az ideje, hogy Gyurcsány Ferenc függessze fel Magyarország részvételét az egyoldalú függést tovább erősítő és a valódi diverzifikációt veszélyeztető Déli áramlatprojektben. Világosan látnunk kell: a több mint 85 százalékos függés a magyar állam polgárok biztonságát veszélyezteti.
