Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-05
26 Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatóhelyettese, a Szülőföld Alap Oktatás és Szakképzési Kollégiumának elnöke. – Úgy láttuk, hogy a legfontosabb elvek közé az együt tműködés, a kölcsönös felelősségvállalás, a partnerség, és egyfajta egyensúly megteremtése tartozik. Azt hiszem, hogy ez az intézmény ennek az egyensúlynak az egyik példája. Az elmúlt 10 – 15 évben Magyarországon is nagyon sok szó esett a felsőoktatásról, és ugyanúgy a határon túli felsőoktatási képzésről is. Kihelyezett képzések, egyetemek jöttek létre, melyeket mind a mai napig támogatunk. Közben rájöttünk, hogy a felsőoktatás mellett egy picit elhanyagoltuk a szakképzést. Azt szeretnénk, ha egészséges arán y alakulna ki, ezért a felsőoktatás további támogatása mellett nagyobb hangsúlyt fektetünk a szakoktatásra is. Többek között ezért karoltuk fel a Miniszterelnöki Hivatal, illetve a Szülőföld Alap részéről a kezdeményezést – hangsúlyozta a főigazgatóhelyet tes. Az alapkövet Egressy Miklós görög katolikus parochus szentelte meg. Hegedűs Csilla vissza Most kezdődik a tánc KiSzó 20080905 Az ukrán politika immáron megszámlálhatatlanul sokadik alkalommal demonstrálta, hogy ha hatalombirtoklásról van szó, semmi sem lehetetlen és elképzelhetetlen. Bárki bárkivel összefoghat, vagy éppen összeveszhet, egy a lényeg: a pozíció bitorlása. Miközben a legtöbb elemző arra számított, hogy a színfalak mögött egy régiósnasás megegyezés kör vonalazódik, a valóságban még soha nem volt annyira közel egymáshoz – no és persze a mindenki által áhított varázsszerű hatalompálcához – a köztudatban ősi ellenségnek tartott Julija Timosenko Tömb és a Régiók Pártja. Ha jobban belegondolunk, több szempon tból is logikus, jól kommunikálható lenne egy ilyen frigy. Ideológiailag, ha csak a két párt korábbi kampányprogramját nézzük, egy sor hasonlóságot találni, leginkább a szociálisgazdasági pontok között. A legordítóbb különbség talán csak a külpolitikai st ratégiát illetően jelentkezik, de az utóbbi időben itt is tapasztalható némi enyhülés és közeledés. A mostani orosz – grúz konfliktus kapcsán Julija Timosenko miniszterelnök nem engedett meg magának olyan bátor kijelentéseket, mint a kisebbik koalíciós partn er. Sőt, mármár a Kreml iránti lojalitása nyilvánult meg. Érthető is, elvégre az ország energiafüggőségét szem előtt tartva nem kifizetődő harcban állni a nagy szomszéddal. Ezen túl talán az is szerepet játszik magatartásában, hogy a narancsos forradalom óta eltelt közel négy év alatt a bátorító szavakon kívül szinte semmit sem kapott Brüsszeltől az ország, integrációs törekvései változatlanul egy helyben topognak. S azt is megemlíthetjük, hogy a BJUT és a Régiók Pártja a tavaly őszi előrehozott választáso kon együttesen megkapta a voksok jelentős többségét, amivel egyfajta legitimitást is nyerhet a szövetségük. Ráadásul rohamosan közeledik az elnökválasztás ideje. Kényelmes alkotmányos többséget alkotva pedig megerőltetés nélkül nyugdíjba küldhetik a regná ló államfőt, aki bizony jó sok borsot tört már mindkettejük orra alá. Persze egy nasásrégiós megegyezés is elképzelhető még. Elvégre hatalmas gazdaságipénzügyi potenciálok egyesülnének így, s pont a kárpátaljai megyei koalíció bizonyíthatja ennek az élet képességét. Ám ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a koalíció végleges szakadására jogi értelemben tíz napig még biztosan várni kell. Olyan ez, mint a házastársak válásakor a békítő tárgyalás. Ez pedig elég hosszú idő ahhoz, hogy a nasások változtassanak döntésükön. Az is lehet, hogy csak zsarolásra, saját pozíciójuk erősítésére találták ki ezt a haragszomrádot. A koalíciós szerződésben ugyanis kikötötték, amennyiben az egyik fél kilép abból, az automatikusan a kabinet szétesését, illetve a kormányfő és a házelnök menesztését vonja maga után. Márpedig ha ez megtörténik, s egy hónapon belül nem jön létre más parlamenti többség, valamint új kormány, az államfő ismételten szélnek eresztheti a testületet. Ez pedig semmiképp sem lehet érdeke Lady Junak. A variá ciók száma tehát végtelen, az ukrajnai realitásokat ismerve értelmetlen jósolni. Élünk és meglátjuk, tartja egy ukrán mondás. Ám az tény: a 2004es események két főhősének, Timosenkónak és Juscsenkónak az érdekházassága másodszor sem élte túl a kilenc hón apot. Ami nem megy, azt jobb helyeken nem erőltetik... Dunda György vissza
