Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-27
21 Hogyan viszonyul a kitüntetéshez? – Számomra teljesen elfogadható, amivel a díjat megind okolták. Nem tekintem politikai meghatározottságúnak, ezt igazolja, hogy Gálfalvy Györggyel, Pátkai Róberttel, a Tanyaszínházzal és az itteni alapítványokkal együtt kaptam. Állítólag nem pillanatnyi teljesítményt vagy hosszabb időszakot honorál, hanem inkább a hétköznapokat. Úgy érzem, hogy ez egy több évtizedes munka eredménye, ezért tudom elfogadni és nem egyik vagy másik, egymással szemben álló politikai oldal szerint megítélhetőnek tartani a díjat. Miben nyilvánul(t) meg a románmagyar kölcsönös megismerést és párbeszédet szolgáló kezdeményezésben való tevékenysége? – Természetesen alakultak ezek a kapcsolatok attól kezdődően, hogy ’59ben a Korunkhoz bekerültem. Előbb irodalmi, majd irodalmi és művészeti szerkesztő tisztségemben szerkesztőségi feladatként is kaptam a kapcsolatépítést – egyrészt a kolozsvári román írókkal, képzőművészekkel, másrészt romániai kapcsolatokat kellett ápolni. Voltak protokolláris feladatok is, melyek bizonyos időszakokban kellemetlenek is lehettek. Hál’ istennek, ne m én voltam a frontvonalban, hanem elsősorban az akkori főszerkesztő. Nekem kifejezetten a szakmai rész jutott, s ebből nagyon pozitív kapcsolatok, barátságok alakultak, például az abban az időszakban nagy szerepű Dumitru Vladu Popescuval, a jelentős próza- és drámaíróval, vagy Marin Sorescu költő és drámaíróval, aki később művelődési miniszter is lett. Említhetném Mircea Iorgulescu kitűnő kritikust és irodalomtörténészt is, aki disszidensként élte meg a ’89es változást. De képzőművészek közül is többeke t sorolhatnék. A színházi világban is kifejezésre jutott különböző rendezvényeken ez a kommunikáció, például az első nemzetiségi színházi kollokviumon Sepsiszentgyörgyön, melyből majdnem botrányos ügyeink lettek. Ott akkor már kezdett a magyarromán viszon y hivatalosan is elromlani. Szóvá tettem a magyarellenes kampányokat, ebből nagy párt- és szekusprobléma lett. Folytatódott ez a konfliktus Koloszvárt a Nemzeti Színházban egy drámairodalmi országos rendezvényen. Az 1980as szárhegyi írótalálkozóból is n agy hecc lett, leközöltük a Korunkban a találkozó második napi anyagát, s ebbe majdnem belebuktunk Gál Ernő főszerkesztővel.
