Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-21
18 Prágai t avasz: kitörölhetetlen történelem Népszabadság • Szilvássy József • 2008. augusztus 21. Michal Stefansky történész, a pozsonyi Hadtörténeti Intézet (VHÚ) munkatársa az 1968as megszállás szlovákiai sajátosságairól és a felvidéki magyarság magatartásáró l nyilatkozott lapunknak. Váratlan megszállás - A csehszlovák és a szovjet pártvezetők ágcsernyői (Cierna nad Tisou, július 29.augusztus 1.) tárgyalásai, majd a kommunista pártvezetők pozsonyi találkozója (augusztus 3.) után nemcsak a közvélemény, hanem a csehszlovákiai politikusok is megnyugodtak kissé. Alexander Dubcek is aláírta a brezsnyevi doktrínát tükröző dokumentumot, amely a szocialista társadalmi rend megvédésének internacionalista kötelezettségét hangsúlyozta. Nem sokkal ezután derült ki, hogy ez a dokumentum nem a szovjet nyomás csökkenését eredményezheti, amiben Dubcekék hittek, hanem az egyik hivatkozási alapot jelentette a megszállásra. Pjotr Seleszt és Vaszil Bilak balatoni eszmecseréje - Az Ukrajnai Kommunista Párt első titkára, az SZKP politikai bizottságának tagja 1968 júliusában a balatonaligai pártüdülőben találkozott Vaszil Bilakkal, a csehszlovákai dogmatikusok vezető képviselőjével, akinek azt tanácsolta, hogy levélben kérjék a testvéri országok internaconalista segítségét a szoci alista társadalmi rend megvédése érdekében. Ezt a segélykérő levelet végül öten írták alá, s megbízható értesülések szerint Bilak a pozsonyi tárgyalás szünetében, a mosdóban adta át Brezsnyevnek. Egyébként ők öten kívánták megalakítani néhány társukkal egy ütt 1968. augusztus 21én éjjel a forradalmi munkásparaszt kormányt, ám Ludvik Svoboda államfő nem volt hajlandó kinevezni ezt az önjelölt testületet. Kádár János szerepe - A magyar pártfőtitkár sokáig rokonszenvezett a prágai tavasz bizonyos törekvései vel, ugyanakkor ő is tartott az általa ugyancsak ellenforradalminak minősített jelenségektől. Ezek felszámolására ösztönözte Alexander Dubceket még az augusztus 17i, révkomáromi találkozójuk során is. Elsősorban a média pártellenőrzésének megerősítését és azoknak a személycseréknek a végrehajtását kérte szlovák kollégájától, amelyre állítólag ő már Ágcsernyőn is ígéretet tett Brezsnyevéknek. Ezt azonban a csehszlovákiai pártvezető tagadta, s miután a bodrogközi találkozóról nem készült jegyzőkönyv, a jelen lévők visszaemlékezései nem egyértelműek. Kádár János a négyszemközti eszmecsere során burkoltan utalt a megszállás egyre nagyobb veszélyére. A találkozót követő napon utazott Moszkvába, ahol a szovjet, a lengyel, a bolgár és az NDKbeli pártvezetőkkel dön töttek a katonai invázióról. Gustáv Husák előretörése - A jogi végzettségű politikus egyik vezetője volt az 1944es szlovák antifasiszta felkelésnek, majd a felszabadulás utáni fokozatos kommunista hatalomátvételnek. 1951ben letartóztatták, 1954ben ped ig több társával koholt perbe fogták és életfogytiglanra ítélték. 1960ban amnesztiával szabadult, s igyekezett ismét politikai tisztséghez jutni. A prágai tavasz idején Alexander Dubcek híveként szerepelt, több beszédében élesen bírálta Vaszil Bilakot. A katonai invázió után Pozsonyban elérte, hogy a moszkvai tárgyalásokon őt bízzák meg Szlovákia képviseletével. Brezsnyev kezdetben semmit sem tudott róla, többször úgy vélte, hogy Milan Klusák, Ludvig Svoboda cseh államelnök veje, volt kulturális miniszter ül a tárgyalóasztalnál. Rövidesen azonban felfigyelt Husákra. Husák ekkor már a föderáció, a csehszlovákiai államszövetség létrehozásán fáradozott, amelyet néhány hónap múlva el is fogadtatott a szovjetekkel is, akik csak abba nem egyeztek bele, hogy Csehs zlovákia Kommunista Pártja is kettészakadjon. 1969 áprilisától Gustáv Husák egyre élesebben fordult szembe Dubcekkel. Megkezdte az úgynevezett normalizálást, amelynek során sok ezren veszítették el nemcsak a párttagságukat, hanem addigi munkahelyüket is. Megszállóknak tartották a magyarokat is - DélSzlovákia magyar nemzetiségű lakosságának a viselkedése semmiben sem tért el a szlovákokétól. A legtöbbjük szintén megszállóknak tartotta az Ipolyság felől Léva és Nyitra térségébe bevonuló magyar katonákat. E rről többek között az a felmérés is tanúskodik, amelyet a pozsonyi pártközpont megbízásából készítettek 1968 szeptemberében. Ugyanez volt a véleménye Szűcs Ferenc altábornagynak, a magyar hadsereg összekötő tisztjének, aki szeptember 2án Czinege Lajos hon védelmi miniszternek tett szóbeli jelentésében hangsúlyozza, hogy nincs semmilyen támogatottsága a Varsói Szerződés katonáinak, szerinte a legjobb lenne azonnal hazaindulni. Hasonló véleményen volt Sztankó Pál, pozsonyi magyar főkonzul is, aki szeptember 1 3án Budapestre küldött részletes helyzetelemzésében rámutat, hogy a megszállással enyhült a magyar és a szlovák nemzetiségű polgárok közötti éles feszültség, mert azóta egységesen lépnek fel a megszállók ellen. Akik más véleményen vannak - s név szerint n éhány járási párttitkárt említ , azokat árulónak
