Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-08
17 prófétákra és a kiáltó szóra a pusztában, mint ahogy Izr áel népének a politeizmus kavargó, sokszínű, keleti világában nagyon nehéz volt megmaradni az egy, igaz Isten hitén. - Melyek jelenleg az egyházkerület priorításai, kulcsfontosságú kérdései, melyek haladéktalan megoldást kívánnak, illetve milyen helyzetbe n van az anyaszentegyház? Előbb az általános egyházi helyzetről szólnék. Véleményem szerint nem ment végbe az egyházban a rendszerváltozás. Nagyon sokan azt hitték, hogy amit régen az elnyomatás alatt végeztek, ahhoz képest most arról van szó, hogy a szaba dság viszonyai alatt kell ugyanazt folytatniuk. Számomra is a rendszerváltozás után jó idővel tudatosodó felismerés ez, hogy nem elég jobban és szabadon csinálni, azt amit régen a lehetőségek szűk korlátai között végeztünk, hanem gyökeresen újítanunk, vált oztatnunk kell az addigi egyházi szolgálaton. Teljes megújulásra, átalakulásra van szükség az egyházi mentalitásban. Erre jó esélyt kínál a fiatal lelkészek nemzedéke. Habár ott a baj az, hogy ők bekerültek az idősebb nemzedékek folytonosságába és adott es etben nem az újdonságot hozták magukkal, hanem a régihez alkalmazkodtak, vagy pedig teljesen elrugaszkodtak a hagyományok világától. Egyszóval szervezeti, lelki rendszerváltozásra van szükség az anyaszentegyházban. Ami pedig a mi egyházkerületünket illeti, hadd válaszoljak e vonatkozásban egy napi időszerűség jegyében. 18 évvel a diktatúra bukása után megvilágosodásszerűen rádöbbentem arra, hogy egyházkerületünk - de lehet más egyházak is így vannak vele, - teljesen alá van aknázva a múlt rendszer által. Ez en taposóaknák között lépkedünk már 18 esztendeje. Néhány kiugró esetből, valamint deduktív módon az egyházi élet bizonyos fajta lefojtottságából és abnormális megnyilatkozásaiból következtetni lehet arra, hogy még mindig jelen van a kommunista múlt, a tit kosszolgálat, nemcsak a mentalitás, a rossz reflexek, a belénkidegződött félelmek és gátlások szintjén, hanem a régi rendszer örökségének hátramaradt hordozói, például a besúgók szintjén. Jónéhány olyan egyházi vezető ember működött vagy működik, – a többs égük már nyugdíba ment, vagy az előtt áll - akik a posztkommunizmus viszonyai között továbbra is zsarolhatók és kénytelen kiszolgálni egykori gazdáikat. Most már késő bánat, sajnos az elmúlt közel 20 év sok vergődésének és úttévesztésének egyik legfőbb oka éppen ez volt: a román nacionalizmus, kommunizmus és titkosszolgálati beágyazottsága az egyházunkba. Nehéz volt ez túlvészelni, még mindig szembetaláljuk magunkat ezzel a helyzettel, ezért jelen pillanatban az egyik legfontosabb dolognak tartom az előbb e mlegetett egyházi rendszerváltozás összefüggésében a kommunista múlttal való szembenézést, tudományos igényű feldolgozását és a titkosszolgálati átvilágítást. Ha erre sor kerülhetett volna 90ben, akkor ma máshol volnánk és másképp beszélnénk. - Sok támad ás érte önt az átvilágítás kapcsán. Nem könnyű leszámolni a múlt árnyaival. Milyen tanulságokat vont le ezekből a támadásokból? Még a titkosszolgálati ügyeken is túlmutató jelenséggel van dolgunk. Gondoljunk itt a nagyváradi Lorántffy Gimnázium sportpályáj ának az ügyére, vagy a folyamatban lévő gencsi ügyre. Egyfelől ott húzódnak a háttérben a kommunista rendszer örökösei, volt kiszolgálói, ágensei, másfelől, akik a háttérben működnek. Nem véletlen, hogy Constantinescu elnök mandátuma végéhez közeledve azt mondta, hogy elnöksége kudarccal végződött, mert legyőzte a Szekuritáté. De még fájdalmasabb, hogy mi magunk, akik áldozatai vagyunk a tartótisztjeinknek, a Szekuritáténak és a kommunista rendszerünknek, mi is hozzájuk idomultunk és valahogy úgy viszonyulu nk hozzájuk, mint egykor a jobbágy a hűbérurához; még halála után is ugyanazok a magatartásformák és reflexek élnek a jobbágyivadékokban. Szinte cinkosságot vállalunk egykori elnyomóinkkal, életünk megnyomorítóival. Ennek tulajdonítható, hogy ahelyett, hog y kiállnának a magyarok vagy a reformátusok a gencsi ügyben, a Lorántffy Gimnázium ügyében, vagy örvendenének annak, hogy a Szekuritáté besúgóit leleplezzük, ehelyett egy felemás, zavaros fogadtatásban részesülnek ezek az ügyek. Két csoportot kell megkülön böztetnünk e tekintetben. Egyfelől ott vannak a valódi cinkosok és a régi rendszer kiszolgálói, akik megbízatást kapnak arra, hogy összezavarják a képet, és mint egy névtelen véleményformáló csoport megmérgezzék az egyik internetes honlap olvasóinak a tuda tát, és másfelől különbséget kell tennünk a jobbágy mentalitású emberek között, akik még mindig nem tudták kinőni a kommunizmust. Ezekre épít a posztkommunista politikai osztály, ezeken alapul az Iliescu, Nastase, Markóféle politikai vezetőknek a sikere é s a hatalma. Fábián Tibor, Harangszó Együttműködés körvonalazódik a Sapientia és egy amerikai egyetem között Erdélyma [ 2008. augusztus 07., 10:13 ]
