Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-30
12 stratégiai döntésekre is képesek. Az oros z modellben azonban csak funkcionalitásukban különböznek. Léteznek ugyan különböző belső kiegyenlítő mechanizmusok és ellensúlyok, amelyek közöttük az egyensúlyt biztosítják, függetlenségük egymástól és a központi politikai akarattól azonban névleges. Lehe tséges, hogy hosszabb idő elteltével kialakult volna valamilyen új rend, de Putyin nem akart, vagy nem tudott ennyit várni, s leállította a "nyugatos" belső hatalommegosztási kísérletet. Ezzel együtt a hagyományos orosz autokratizmust modernizálták is. A K reml hatalmának megerősítésére olyan rendszerben került sor, ahol a piacgazdaság meghatározó maradt, és minden beavatkozási kísérlet ellenére a pluralista média, ha korlátokkal is, de lényegében életben maradt. A Putyin által választott utódlási technika az adott környezetben akkor is elég elegánsnak tűnik, ha külföldön sokan kifejezetten idegenkedtek tőle. Elmenni valamilyen távolságra, átadni a hatalmat egy bizalmasnak, és később majd talán ismét visszatérni a Kremlbe - a séma önmagában nem túl bonyolult . Ugyanakkor többen úgy gondolják, hogy a szélesebben vett fegyveres erők vezérkarában valamilyen tisztogatás elengedhetetlen, és ezt tudta Putyin is. S most majd ezeket a kényszerű lépéseket Medvegyevnek hagyja. Hogy az új elnök tulajdonképpen milyen, az t nyilvánvalóan nem tudjuk, de az azért látható, hogy 2005 óta arculatépítésére profi csapatokat állított az orosz államvezetés. Nemcsak kamerákba tanították meg mosolyogni, hanem rendszeresen módot adtak arra, hogy stratégiai kérdésekben nyilatkozzon. Alá húzták érzékenysé gét szociális ügyekben. Felépítették mint olvasott, könnyen csevegő értelmiségit. "Majdnem liberális hírébe" hozták, de csapatot nem adtak alá. Ő maga látott hozzá a csapatépítéshez. Egy ismert moszkvai elitkutató az elnök induló csapatában, Medvegyev szem élyes alaphálójában 55 embert talált. Ezek fele jogász, többségük együtt tanult a most választott elnökkel a Leningrádi Tudományegyetemen. A Medvegyevcsapatból sokan egyébként egyetemi oktatók voltak. Medvegyev maga is tíz évig tanított. E hálózat ismert tagjainak több mint 70 százaléka most állami tisztviselő. A szakértők egy része két blokkra osztja az orosz politikai osztályt. Az elsőbe tartoznak azok, akiknek vagyona nyugati bankokban, beruházásokban fekszik. A másik csapatba azok tartoznak, akiknek a pénze (még?) Oroszországban van, és ott is ruháznak be, mindenekelőtt azért, mert a gazdaság és környezete, kulturális stílusa nekik a nyugatinál jobban tetszik. Kijelentéseik alapján a sajtó az első csoportot liberálisoknak vagy demokratáknak, a másikat pedig "szilovikoknak" (belügyeseknek, tiszteknek) nevezi. Világképeiket itt láthatóan nem ideológiák, nem is elsősorban életutak, hanem legnagyobb részt pénzmozgatási stratégiák határoznák meg. Mostanában emellett szokásos második generációs oligarchákról beszélni. Az oligarchák első nemzedéke valamikor a '90es évek végén megélt egy töréspontot. S most úgy tűnik, a második nagytőkés nemzedék is elért oda, ahol többékevésbé a JelcinPutyin korszakváltás környékén az első nemzedék megállt. Már akkor világo ssá vált, hogy a legfontosabb forrásokat és bevételi lehetőségeket felosztották, de hát akkor mit csináljanak tovább? Nyilvánvalóan háborúzhatnak még valameddig, de ez egyre drágább és véresebb csatákat jelenthet, s ehelyett talán érdemes lenne újragondoln i az alapstratégiát. Mit tesz majd a fent jellemzett két csapat? Hogyan működnek majd együtt a két hatalmi központ apparátusai? Medvegyevé az orosz államelnök regáliái. De Putyin sem technikai miniszterelnök, hanem az ország legnagyobb pártjának elnöke is . A "szilavikok" befolyása feltehetően máris csökkent, de mit jelent ez? Honnan kell visszavonulniuk, és hol építhetnek ki előretolt állásokat? A rendszer átalakítása csak most kezdődött, a két vezető emberei között komolyabb öszszecsapások nem voltak. Ig az, a hosszas, békés kettős hatalom az újabb orosz történelemből nem igazán ismert, viszont jelenleg egyikük sem érdekelt a politikai elitek összecsapásaiban. Medvegyev egyelőre az intézményépítéssel foglalatoskodik, az igazságszolgáltatás erősítésén munká lkodik, hogy később a hatalmi ágak közötti megosztás visszafordíthatatlanná váljék. Putyin számára viszont a pártépítés tűnik a pluralizálás legkönnyebben járható útjának. A helyzet néhány hónapig még cseppfolyós maradhat, és a következő fél évben Medvegye v érdekelt lesz abban, hogy pozícióit a leggyorsabban kiépítse. Ha ezt most elmulasztaná, később ugyanezzel már csak nagyobb áldozatokkal kísérletezhetne. vissza Utolsó utáni tárgyalást ajánl Markó Béla Magyar Hírlap 20080730
