Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-24
17 És mégis: a szicsgárdisták emlékműve immár tény. A rajta lévő felirat viszont korrektnek nevezhető, csak hősi elesettekre emlékezik, dátum és helyszín nélkül. Felmerülhet: jóe, hogy az a vatásán Magyarország és kárpátaljai magyar társadalmi szervezetek képviselői is jelen voltak? Nos, az ugyanakkor felavatott honfoglalási emlékjelünk ennyit biztosan megért. Ezen ugyanis az ukrán állam képviselői vettek részt. Verecke misztikum és szimból um volt, ma is az. Persze kérdés, hogy kinek mennyit ér egy álom megvalósulása, az, hogy most már egy "hivatalos" helyen róhatjuk le tiszteletünket Árpád apánk és népe előtt. Ére annyit, hogy ne "szembenálló" erők csatatere legyen? Hogy ott elhalkul az eg ymás elleni kardcsörtetés, baráti jobbá válik az ökölbe szorított kéz? Hogy ott megszűnik a "turáni átok"? És ére annyit, hogy – nem UMDSZes és nem KMKSZes, hanem – összmagyar zarándokhellyé váljon? Olyanná, mint Csíksomlyó, ahol felekezettől és világ nézettől függetlenül minden magyarnak helye van. Bizonyára lesz példa az igenre és a nemre is. Sőt, már mindkettőre van. Meglepő (?): a KMKSZ nem képviseltette magát az avatási ceremónián. Ne higgye senki, hogy nem tudtak róla, hiszen lapjuk tudósítója jelen volt. Az sem lehet kifogás, hogy nem kaptak meghívót, mert egyrészt kaptak, másrészt mióta kell magyar embernek meghívó a Vereckeihágóra?! Persze az is lehet, hogy komoly oka volt a távolmaradásnak... Például szakadt az eső, fújt a szél. Ám jóval nagyobb a valószínűsége, hogy egyszerű politikai fogásról van szó, amelyben Verecke lett a játékszer. Elvégre, ha nem mennek el, utána meg lehet sértődni, s tele lehet sírni a médiát azzal, mennyire mellőzik őket, hiszen az emlékművet 1996ban a KMKSZ kez deményezte, az avatáson mégis az UMDSZ volt ott (amelyik viszont legalább ott volt!). Közben meg dörzsölik a tenyerüket: na, végre hátha sikerült ismét valami rosszat ráhúzni a másik szervezetre. És az sem elképzelhetetlen, hogy a KMKSZ vezetői külön fog nak avatni. Néha már az az érzésem, hogy az ő őseik a hágón is külön jöttek be... vissza Tóth Viktor Egy a cél: közös európai jövő – Tizenkét évet kellett várni a vereckei emlékjel avatására KISZO 2008.07.24. Zuhogó eső ben, csontokig hatoló szélben került sor a vereckei magyar honfoglalási emlékjel avatására. Az időjárás mintegy szimbolizálta Matl Péter alko tásának tizenkét éves hányatott sorsát. A szónokok – Bársony András, Magyarország ukrajnai nagykövete, Tóth András országgyűlési képviselő s az emlékjel alkotója – kivétel nélkül a közös múlt, az együttélés fontossága, az egymásra utaltság, és a nehéz örök ség után remélt könnyebb jövő gondolatai mentén fogalmazták meg ünnepi beszédüket. A hivatalos avatáson Bársony András kijelentette: az emlékmű tizenkét éves története példát mutat arra vonatkozóan, hogy miként nem szabad, és egyúttal arra is, hogyan ke ll megemlékezni a múlt eseményeiről. A népek közötti együttélés során tapasztalt konfliktusokat jellemezve kijelentette: azokat mindig kívülről küldték az itt élőkre. Magyarország ukrajnai diplomáciai testületének vezetője szerint a XXI. század Európájának közös ünnepekre és emlékekre kell épülniük. A nagykövet mellett megosztotta gondolatait a cudar idő és a médiabeharangozó elmaradása ellenére összegyúlt szépszámú hallgatósággal Tóth András országgyűlési képviselő, az alkotás kivitelezésében segítséget nyújtó Közös Európa – Közös Múlt Alapítvány elnöke, illetve Matl Péter is. A szobrászművész leginkább azt a felelősséget emelte ki, amivel a véső után nyúlt. Az avatáson, mint arról legutóbbi számunkban már beszámoltunk, ukrán részről Oleg Havasi megyei közigazgatási elnök és Dmitro Tkacs budapesti ukrán nagykövet vett részt. A honfoglaló őseinknek emléket állító kompozíció avatását megelőzően pedig a Vereckeihágón 1939ben állítólag kivégzett szicsgárdisták emlékművét leplezték le,
