Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
32 A Felvidéken élők – magyarok és szlovákok egyaránt – jó viszonyt állapítanak meg együttélésükkel kapcsolatban és nem éreznek ellenségeskedést. Ezt az állítást alátámasztja a Fórum Intézet 2 007. októberi felmérése, melyből kiderül, hogy Szlovákiában a vegyes nemzetiségű települések lakóinak 95%a jónak tartja a viszonyt nemzetiségi ügyben. A felmérésből az is kiderül, hogy míg saját környezetük viszonyát jónak ítélik meg a felvidéki magyarok, addig az országos viszonyt közel fele rossznak tartja. Ez a megítélés a 2003as felméréshez képest romlott , melyre a szlovák kormány magyarellenes megnyilvánulásai erősen hatottak. * A szlovák kormány nacionalizmusának mértéke nyilván kihat az érintette k mindennapjára és viselkedésére. A helyzet valamelyest javult a 1516 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor egy meglehetősen nacionalista (Mečiar) kormány volt hatalmon és folyamatos megfélemlítés alatt tartotta az ország magyar lakosságát. Nyelvtörv énnyel és a magyar nyelvű oktatás és kultúra rombolásával akart egy amúgy is létező folyamatot felgyorsítani – a szlovákiai magyarok létszámának csökkenését, illetve asszimilálódását. Ezekben az időkben a nacionalistább lelkületű állampolgárok felbátorodta k és kinyilvánították magyarellenességüket. Pozsonyban vagy Nyitrán a nyelvtörvényt bakancsos kopasz legények szigorúan vették és egykét pofon kiosztásának segítségével hozzájárultak, hogy az iskolából hazafelé tartó diákok ne szólaljanak meg az utcán mag yarul. Az efféle megfélemlítések gyakoriak voltak, azonban médiahangja azokban az időkben nem volt. Én mint párkányi lakos, ilyen problémával nem szembesültem, ezért számomra meglepő volt, mikor ezt utólag megtudtam. A helyzet valamelyest javult mikor a k ormányban – magyar szemmel nézve rövid időre – helyet kapott a Magyar Koalíció Pártja. A napjainkban is hatalmon lévő Ficokormány azonban ugyancsak magyarellenes megnyilvánulásokat tanúsít. A nacionalizmus szlovák politikai oldalon egyre jobban érezhető, ami veszélyes, mert nagyban befolyásolni tudja a lakosok nézeteit és újfent felbátorodik a nacionalista fiatalság – gondolok itt a Malina Hedvigügyre. A Hedvigügy kapcsán azonban nagyszabású médiafigyelem alakult ki. Magyarország állást foglalt az üggye l kapcsolatban. Elítélte és határozott fellépést követelt szlovák kormány részéről, s ezzel némileg megakadályozta az erőszakos magatartás terjedését és talán a szlovák kormány óvatosabban kezdte kezelni a felvidéki magyarság ügyét. Óvatosság ide vagy oda mégis megtörtént az,hogy Malina Hedvig került ki vesztesként a perből, vagy az, hogy Malina Hedvig célpontbabát használt a szlovák rendőrség egy lőgyakorlaton. Számtalan olyan kijelentés is született, amely bizonyítja a kormány magyarellenességét. Olyan kijelentésekkel próbálnak hatni az emberekre, amelyekkel a szlovákosodás célját szolgálják. Gondolok itt Ján Slota álláspontjára, hogy: „Szlovákiában nem élnek magyarok, csak akadnak olyan szlovákok, akik magyarul beszélnek.” Ez a kijelentés elvileg békíti a szlovákokat és elfogadóbbakká válnak a felvidéki lakosság irányába, de Slota szándéka nyilván nem ez volt. Az ilyen kijelentések nagyban hozzájárulnak, hogy csökkenjen a magyarság létszáma. A Felvidéken ugyanis valóba sok olyan ember él, akiknek nemzeti identitászavarai vannak és elhiszik Slota állítását. Ezekkel az emberekkel az a gond, hogy nincs nemzetiségük, és a gyerekeik már 100 százalékban szlovákok lesznek, ami azzal kezdődik, hogy szlovák alapiskolákba íratják be őket. A környezetemből számos o lyan embert ismerek, akiknek nincs nemzetisége abból az okból kifolyólag, hogy magyar anyanyelvük ellenére szlovák iskolába jártak. A mindennapokban túlnyomórészt a magyar nyelvet használják. Ennek ellenére a magyarországi magyarság egységét nem kedvelik, bár különkülön nincs gondjuk egyik magyarral sem. A magyar érdemeket nem, míg a szlovák érdemeket (pl. sportrendezvényeken) értékelik és tartják magukénak. Ennek ellenére nem tekintik magukat sem szlováknak, sem magyarnak. Egy alkalommal megkérdeztem egy ismerősömet, hogy milyen nemzetiségű, mert egyszerűen nem tudtam róla eldönteni. - Én Štúrovčan vagyok – mondta. Majd kifejtette, egyik nép iránt sem érez olyan vonzalmat vagy kapcsolatot, hogy nemzetiségének vallja. Mivel a szülő- és lakóhelyét Párkányt (Štúrovo) szereti, ezért ő helyhez köti nemzetiségét, nem pedig olyan népekhez, amelyek távol állnak tőle. Az én magyarázatom eltér az övétől. Szerintem egyszerűen nem tudja/meri vállalni szlovák nemzetiségét, mivel a magyar nyelvet használja, és meg va gyok róla győződve, hogy gyerekei már teljesen szlovákok lesznek. Slota
