Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-10
10 Nevetséges volt a választásokat megelőzően, hogy a két tábor plakátok hosszúságával, szélességével mé rte a népélvezetet, a „csúcsélményt”. Markóék hatalmi pozícióból, médiafölényből eredő gőgje állandósulni látszik, pedig aligha indokolt az öngólok sorozatát lövő polgáriak lekicsinylése. Még akkor sem, ha a bejáratott klientúrának és a szavazóreflexnek kö szönhetően az elért eredmény a tulipánosokat igazolja. (A klientúrák lojalitása közmondásosan múlékony, a reflexek meg idővel tompulnak.) A polgáriak talán legnagyobb hibája az európai parlamenti választások eredményéből levont téves következtetés: Tőkés L ászló sikerét sajátjukként könyvelték el, holott ez a jelölt hitelesen karizmatikus, szimbolikus személyiségének volt köszönhető. Erre az álazonosságból fakadó önámításra épült a kampány is: útonútfélen azt hirdették, hogy: „Mi a Tőkés László pártja vagyu nk!”, „Mi szeressük Tőkés Lászlót!” Nehéz volt erről meggyőzni a tájékozott, öntudatos, disztingválni tudó választókat, hisz néhány helyiségben posztkommunista, nyíltan magyarellenes, ilieszkánus, kolonizáló politikusocskákat indítottak jelöltként. Mintha a román hatalmi forgatókönyv elvárásainak akartak volna megfelelni: a pártot indulásból lejáratni, hitelteleníteni, és hozzátapadva Tőkéshez, közvetve őt erodálni, lejáratni. Hibás lépésnek bizonyult az erdélyi magyarsággal szemben következetlen, imigyen c sorbult hitelességű Fideszvezér, Orbán Viktor medvetáncoltatása is a Székelyföldön. Az autonómiatörekvés sem világos a választók többségének. Csak annyit tud, hogy Markóék nem tettek érte szinte semmit. Azt sem magyarázták el nekik, hogy a szándék, az aka rat kevés a megvalósításhoz. Hisz az Uniónak nem szívügye, a tagországok belügyének tekinti. Tehát a mindenkori román politikai elit kellene rábólintson a különböző szintű önrendelkezési formákra. Ez pedig szinte kizárt. Ebben a politikai uborkaszezonban k ét magyar párt addig alkudozhat, egyeztethet, ameddig türelme van hozzá. Mert tárgyalni szükséges. De mint többször is bebizonyosodott, a csúcsosodó gondok nem a „csúcsokon” oldódnak meg. Csak az elbeszélgetésre és a az egymásmelletti elbeszélésre voltak a lkalmasak. Mondhatni, céltalanokká váltak, miként a tizennyolc év alatt megtett út is, mely ugyan járható, de legfőképpen csak a helyben járásra alkalmas. A magyarság számára megmaradása érdekében az egyetlen megoldás a radikalizálódás. Még akkor is, ha az anyaország nemzetellenes kormánya , külhoni csatlósaik és bértollnokaik a szó hallatán rögtön végveszélyt, paramilitáris fasizálódást kiáltanak. Hiszen békés eszközökkel is lehet és kell erőt demonstrálni. Mert lehet megannyi lobbi- és panaszirodánk, siratófalunk, zokogóutcánk, sirámnegyed ünk, az ideoda futkározva gazsuláló, rimánkodó magyar nevetségessé válik nyomorítói előtt. Mint ahogy történelmi paródiába illő tény az is, hogy akiket évszázadokon át védtünk tatártól, töröktől – miközben ők a fél világot gyarmatosították – , azoknak rimá nkodunk: gyarmatosítsanak már minket is! A magyarság – még ha félhangon is – cselekvő politikusokat szeretne végre, akik nyilatkozatok, állásfoglalások végeláthatatlan sorozata helyett, hiteles vezérekként nem látszategységre törekednének, és tettekkel is bizonyítanák elkötelezettségüket, rátermettségüket. Mert vészesen fogy az idő, és fogyunk benne mi is. Már nem az a lényeges kérdés, kinek dolgozik, hanem hogy ki dolgozik az időnek. vissza Pataki István Visszavonulását fon tolgatja Ion Iliescu volt román államfő – "Korára való tekintettel komolyan gondolkodik azon, hogy átadja helyét a fiataloknak" Népszava.online 2008.07.09. A politikai életből való visszavonulását fontolgatja a közel 80 esztendős Ion Iliescu volt román államfő, aki előrehaladt kora ellenére a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) még mindig meghatározó személyisége. A jelenleg szenátori mandátummal rendelkező politikus még nem döntötte el, hogy jelöltetie magát ismét a várhatóan novemberben sorra kerülő parlam enti választásokon. Kijelentette azonban a Cotidianul című napilapnak: korára való tekintettel komolyan gondolkodik azon, hogy átadja helyét a fiataloknak. Az államfői tisztségét 1992 és 1996, illetve 2000 és 2004 között betöltő Iliescu nagy ívű politikai pályát futott be. 1967 és 1971 között ifjúsági miniszter volt, majd a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkáraként dolgozott. 1971ben eltávolították a párt felső vezetéséből, 1979ig a Iasi megyei tanács elnöki tisztségét töltötte be.
