Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-07
17 – Biztos vagyok benne, hogy ez a fajta „érvelés” totális ostobaság. Ez a jelenség nem csak Szlovákia problémája, hanem egész Európáé. A kérdés az, mi a politikai vezetők szerepe. Az, hogy újraválasztassuk magunkat, vagy az, hogy teg yünk valamit a nemzetért, az emberekért, a jövőért? Kétféle politikus van, s ez érvényes Magyarországra is. Az egyik csoporthoz azok tartoznak, akik megértik, hogy az embereket lényeges dolgokkal kell szolgálnunk; ha változás kell, azzal, ha a folyamatossá gra van szükség, akkor azzal. A másik csoportot viszont csak a népszerűség érdekli. Ez teljesen egyértelműen látható Európában. Ha valaki a politikusok második csoportjába tartozik, mesterséges és hamis „érveket” akar gyártani. Az igazság az, hogy az ember ek életszínvonala jócskán nőtt, és nemcsak Pozsonyban. Kassán például ott van a U.S. Steel acélipari vállalat, vagy Miskolctól nem messze működik a legnagyobb szlovákiai ipari park Kechnecen (a falu magyar neve Kenyhec – a szerk.), 15 külföldi befektetővel , akik 9 ezer munkahelyet teremtettek. A 2002 és 2006 közötti adatok is azt bizonyítják, hogy a szegénység két éve volt a legalacsonyabb. A reformokra tehát szükség van, és azok az egész társadalomnak hasznosak. Azt tagadhatatlanul nehéz mérni, hogy a közé posztály, a szegények vagy a gazdagok jártake a legjobban, de szerintem ez a felosztás eleve mesterséges. – Azt mondja, kétféle politikus van, de Ön is jól tudja, hogy minden politikusnak választást kell nyernie ahhoz, hogy megvalósíthassa az elképzelése it. Önt nem választották újra. Elkerülhetetlen, hogy a régió reformpolitikusai megbukjanak? – Nagyon sajnálom, ki kell javítanom: engem újraválasztottak. – Csakhogy 2006ban már nem. – Mégis, hány évig kellene miniszterelnöknek lennem, 14, 16, vagy 20 é vig? Nyolc év nem elég hosszú ebben a régióban, nem elég jó? – A fő reformokat azonban a második ciklusban hajtotta végre, amely után már nem választották újra… – Szó sincs róla! Miért, a privatizáció talán nem része a reformoknak?! Márpedig annak javát – a bankszféra, az energiaszektor magánosítását – 1999 és 2002 között hajtottuk végre. A reformok első fázisát igenis az első ciklusban valósítottuk meg. Az igaz, hogy a jelentősebb reformokra 2002 és 2006 között került sor. Az viszont szintén tévedés, hog y a reformerek elvesztették a 2006os választásokat. Ez nem igaz! Majdnem sikerült koalíciót alakítanom a kereszténydemokratákkal, a Magyar Koalíció Pártjával és a Vladimír Meciar vezette HZDSszel, de a kereszténydemokraták nem fogadták el Meciar pártját. Megjegyzem, az összes politikai erő közül csak Robert Fico baloldali pártja, a SMER kritizálta a reformokat. Szóval egyáltalán nem igaz, hogy a reformerek okvetlenül veszítenek. – Akkor mivel magyarázza, hogy éppen a reformokat határozottan bíráló SMER v égzett az első helyen a választásokon? Mi tette őket olyan népszerűvé 2006ra? A Dzurindakormány főbb reformjai ▪ PRIVATIZÁCIÓ. Magánosították az állami bankokat, valamint a nagyvállalatok és az energiaszektor túlnyomó részét. ▪ NYUGDÍJAK. Vegyes rendszert a lakítottak ki: a nyugdíjjárulék fele magánpénztárakba megy, miközben az állami nyugdíjkasszán belül is egyéni számlákat hoztak létre. Emelték a nyugdíjkorhatárt. ▪ ADÓZÁS. Bevezették az egykulcsos adózást: 2003tól az áfa, az szja és a társasági nyereségadó kulcsa egyaránt 19 százalék lett. ▪ EGÉSZSÉGÜGY. Többbiztosítós rendszert és vizitdíjat vezettek be, részvénytársaságokká alakították a kórházakat. ▪ MUNKAEŐPIAC. „Rugalmasabb” munkaerőfelvételi és felmondási szabályokat léptettek életbe, egyúttal csökkentet ték a szociális segélyek összegét. ▪ KÖZIGAZGATÁS. Nyolc régiót alakítottak ki, és elindították a pénzügyi decentralizációt. – Úgy vélem, természetes, hogy nyolc év reform és folyamatos kormányzás után változás történik. Teljesen normális, hogy egy ellenzék i párt, amely 1998tól kezdve nyolc éven át folyamatosan bírált engem, ilyen eredményt érjen el.
