Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-03
17 Megszokták, hogy volt pénz "Azért nehéz eladni a Lisszaboni Szerződést, mert nem hoz kézzel fogható előnyöket a népességnek" - panaszkodott az Euobserver honlapnak az írek európai biztosa. Charlie McCreevy szerint az olyan általánosságokkal, hogy "javulni fog a helyzet" vagy hogy Írországnak "nagyobb beleszólása lesz a jobban működő szervezeti felépítésbe" nem lehet megragadni a szavazókat. Az írek ugyanis európai közösségi tagságuk 35 éve alatt megszokhatták, hogy bőven jutott pénz a gazdáknak és az elmaradott vidéki térségek fejlesztésére. Mindez az európai piacokhoz való szabad hozzáféréssel együtt Írországot mára az EU egyik leggazdagabb országává tette. Cowen szerint kétség sem férhet hozzá, hogy Írország nemzeti szuverenitását éppen az európai integráció garantálta eddi g is. Ráadásul a zöld sziget az EUn keresztül sokkal inkább bele tud szólni a világ dolgainak alakításába, mintha elszigetelten állna a világ szélén. Nem is beszélve arról, hogy a tetemes amerikai és más külföldi befekte tés is nagyban köszönhető az Unió által nyújtott stabilitásnak. Európa tehát az egyik fő oka az ír gazdasági csodának - érvel Cowen. Félnek a túl liberális piactól A főbb politikai pártok - akiket a kormányfő nyomatékkal kért, hogy folytassanak igenkam pányt - és más szerződéspárti szervezetek várhatóan összesen 2,3 millió eurót (több mint 550 millió forintot) költenek kampányra. A kormány lehetőséget adott a nemmel érvelők véleményének kifejtésére is. Az egyik szerződésellenes szervezet, a Libertas úgy véli, az egész kidobott pénz. "Csak egy dolog biztos: minél többet tudnak az emberek Lisszabonról, annál kevésbé szeretik" - mondja Declan Ganley, a Libertas vezetője. Ugyancsak rossz előjel, hogy az egyik legnagyobb ír szakszervezet, a TEEU (Technical Engineering and Electrical Union) felszólította 45 ezer tagját, hogy voksoljon nemmel a népszavazáson. A műszaki dolgozókat tömörítő szervezet attól tart, hogy a Lisszaboni Szerződés a munkások jogai helyett inkább a nagyvállalatoknak kedvez. A gazdák ugya ncsak a túl liberális piactól félnek. Az ír külügyminiszter mintha már előre igyekezne a bizonyítványt magyarázni. Dermot Ahern nemrég azt nyilatkozta, hogy semmilyen rossz következménye nem lesz, ha zátonyra futna a referendum. Elemzők azonban inkább az t mondják, hogy politikailag feltétlen káros lenne, ha az írek leszavaznák a Lisszaboni Szerződést, de az is lehet, hogy elhúzódó válság elé néz az Unió, hiszen az új alapokmány életbelépéséhez minden tagország ratifikálására szükség van. vissza Párizsban magyarként Népszabadság • Glatz Ferenc • 2008. június 3. Ma délelőtt meghalt Fejtő Ferenc. Jövőre lett volna százesztendős. Tegnap még arról beszéltek barátai, őt is kérdezve: hol (melyik kiskocsmában), kivel (mely hölg yrajongókkal), milyen étek- és bormenüvel ünneplik a születésnapot. Ma már telefonálnak a napilapoktól, rádióból, televíziótól: kik és mit írjanak életművéről. Mert Fejtő kora egyik legjelentősebb nyugateurópai (és magyar) publicistája volt, kora egyik legolvasottabb történelmi esszéírója, a század második felének okos és szeretetre méltó közéleti embere. De az is lehet, hogy a jövő esztendőben már doktori disszertációk témái között szerepel életműve. A lexikonok adatainál kezdik majd róla a számvetést . Nagykanizsán született 1909ben, felmenői között vidéki nyomdász, papírkereskedő, hírlapíró. Folytatják fordulatos életeseményeivel: a piaristáknál érettségizik, majd a pécsi, azután, 1929től a pesti egyetemen tanul. Elemzik majd a '30as évektől irodal mi kapcsolatait, mindenekelőtt József Attilához fűződő barátságát, baloldali politikai környezetét, szerkesztői, esszéírói tevékenységét. S aztán azt is: ő volt a nagy civil. Nyíltan vallott politikai álláspontja mellett sem volt soha egyetlen pártnak sem tagja. A lexikonokból is ismert tény: 1938ban franciaországi emigrációba kényszerül, Franciaország részleges német lerohanása után részt vesz a francia ellenállási mozgalomban, majd 1944től 1974ig a francia hírügynökség keleteurópai hírmagyarázója és egy konzervatív liberális napilap publicista szakértője. A kényszerből - emigráns