Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-21
23 rendezés (Andrei Se rban) és a Legjobb előadás díjára terjesztette fel. Az április 14i díjkiosztó gálán a kitűnő Hatházi András megkapta a címszerepért a Legjobb férfi alakítás díját (Maia Morgenstern nyújtotta át), Andrei Serban pedig a Legjobb rendezés díját. A darab elhód ította a Legjobb előadás díját is (amelyet a román művelődési miniszter adott át). Persze nem első alakalommal történt meg, hogy a KÁMSZ társulata tarolt Bukarestben, s hogy teljesítményét a román közönség rendkívül lelkes tapssal honorálta. Hatházi Andrá st az elmúlt években két alkalommal jelölték UNITERdíjra: 2006ban a Bolond és az Ezreddobos szerepéért Georg Büchner Woyzeck című előadásában (KÁMSZprodukció, Mihai Maniutiu rendezésében), majd 2007ben Tinker szerepéért Sarah Kane Megtisztulva című dar abjában (a Kolozsvári Nemzeti Színház produkciója, rendező: Andrei Serban). Az Andrei Serban rendezte Ványa bácsi egyébként a KÁMSZ ötödik előadása, amely megkapta az év legjobb romániai előadásának járó UNITERdíjat. Korábban Kao Hszingcsien: A buszmegá lló (rendező: Tompa Gábor, 1989), Anton Csehov: Cseresznyéskert (rendező: Vlad Mugur, 1996), Carlo Goldoni: A velencei ikrek (rendező: Vlad Mugur, 1998) és Georg Büchner: Woyzeck (rendező: Mihai Maniutiu, 2005) című előadások érdemelték ki a rangos díjat. A színházi berkekben megszokott szakmai féltékenységen jóval túlmutat azonban az a tény, hogy a kétségbevonhatatlan sikerek ellenére, az idén a kolozsvári társulat egyetlen produkcióját sem hívták meg a pécsi POSZTra, de a Szamosparti színház nem lesz o tt a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválján sem. Pedig Tompáék a most befejeződő évadban összesen öt darabot mutattak be (valamennyi telitalálatnak számított), az ötödik bemutatójukra május 21én került sor, amikor a kolozsvári közönség Danil o Kis: Borisz Davidovics síremléke című művének magyar nyelvű ősbemutatóját láthatta a kolozsvári színház nagyszínpadán a horvátországi Robert Raponja rendezésében. Ha a Ványa bácsi esetében lehetne is technikai kifogásokat találni, a díszletek és kelléke k szállításának (nem áthidalhatatlan) nehézségei mögé bújni, az erdélyi társulatot meghívhatták volna például a Kolozsváron februárban Dragos Galgotiu rendezésében színre vitt Thomas Bernhard A vadásztársaság című előadással, az említett Danilo Kisdarabba l, Henrik Ibsen Peer Gyntjével, amelyet márciusban mutattak be, s amelyet David Zinder, telavivi rendező állított színpadra, vagy pedig a Silviu Purcarete rendezte nagytermi előadással, Giacomo Puccini Gianni Schicchi című operájának KÁMSZváltozatával, a melynek bemutatója tavaly október 29én volt. Kifogást persze ez utóbbi esetében is lehet találni, hiszen mégis csak opera, meghívása esetén pedig nemcsak az ezúttal éneklő színészeket, hanem a zenekart is el kellett volna szállítani. Valamennyi közül tal án mégis a Csehovdarab a legizgalmasabb, s mindenképpen kár, hogy a magyarországi közönség - Erdélybe és a kolozsvári színházba el nem látogató része - nem láthatta. Rendhagyó rendezői koncepcióra épül, amely egyaránt felhasználja a játszótér kezdeti kisz élesítésének, majd fokozatos beszűkítésének lehetőségét és a színészek (egészen kiváló) játékképességeit. - Anyaországi mellőzés? - kérdezem már az irodájában Tompától. Kép: MTI - Sándor Katalin - Ennél több - válaszolja, s sorolja: mára Magyarországo n a színházi értékrend a feje tetejére van állítva. Noha többször jelen voltak, sőt díjat is kaptak a POSZTon, a szakmai beszélgetéseken előadásaikról rendszerint "irtózatos zagyvaságok" hangzottak el. - El is mondtam egyszer: úgy érzem, esztétikai lábví zben mossák meg a mi előadásainkat meg néhány más, mondjuk úgy, határon túli produkciót. Az értékrend egyedül Magyarországon fordított a világ bármely részén bizonyos európai előadások vonatkozásában használttal szemben. Ezt pontosan és egyenesen megírta K oltai Tamás, aki többször foglalkozott a jelenséggel, de talán a legdrámaibban az idén - érvel.
