Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-19
27 Már csak azért is, mert ha jól emlékezem, akkor az elmúlt két esztendőben a kormánypárti többség az ellenzék indítványok közül eddig csak Iveta Radičová egyik módosító javaslatát fogadta el. Tegnap pedig a Magyar Koalíció Pártj a képviselőjének felvetésére mondtak nagy többséggel – a Szlovák Nemzeti Párt frakciójának kivételével – igent. Sok országban teljesen természetes az, amit a szlovákiai magyar politikus indítványozott: a népszámlálás kérdőíveket az ország nemzetiségeinek a nyanyelvén is elkészítik. Itt és most Szlovákiában sajnos, nem az, miként az sem, hogy értelmes ellenzéki javaslatra rábólintanak. Mindezek ismeretében még nem rohantam a számítógépemhez. Azt a bizonyos lökést az adta meg, hogy tegnap kora este éppen a p ozsonyi parlamentben sündörögtem és néhány kormánypárti képviselővel beszélgettem. A Smer több tagja nem hivatalosan azt bizonygatta, hogy ha Csáky vagy Duray áll elő ugyanezzel az indítvánnyal, akkor hétszentség, hogy nem szavazzák meg. „Berényi az más, ő nem nacionalista” – bizonygatták. Dumáltunk, vitatkozgattunk még egy ideig, meggyőzni semmiről sem lehetett őket. De azért elgondolkoztam azon, amit mondtak. Berényi József távolról sem tökéletes, néhány vitatható kijelentése miatt bíráltuk őt – és ha i ndokoltnak látjuk, fogjuk is – ezen a portálon. Olyan véleményt is olvastam, hogy az „MKP szintén sunnyogó fiatal szárnyához” tartozik. Mindezek ellenére bizonyos mértékig modellértékűnek tartom eddigi politizálását, amelyet Brüsszelben is méltányolnak, hi szen az Európa Tanács kisebbségjogi albizottságának vezetőjévé válaszották. Ami látszólag nem túl nagy rang, de nem is jelentéktelen. A döntéshozókkal kialalakított kapcsolatok érdekében pedig kimondottan fontos, még ha az eredmények nem is mutazkoznak meg azonnal. Az sem mellékes, hogy Berényi nem mond nagyokat és mást Budapesten sem. Idehaza pedig beszélő viszonyban van a kormánypártiakkal is, kivéve teljesen reménytelen szlovák vérnacionalistákat. Gyakran szólal fel a törvényhozásban is, több olyan magya r kollégájával ellentétben, akit évek óta, sőt: a rendszerváltás óta nem hallatták a hangjukat. Nem úgy, mint Magyarországon. Az MKP elnökhelyettesének tevékenységét fontos politikai apróvagy háttérmunkának is lehet minősíteni. Némi előlegezett bizalomm al modellértékűnek is. Ha több hazai magyar politikus követné a példáját, idehaza jóval hitelesebb és a jelenlegi állapotához képest sokkal erősebb lehetne a Magyar Koalíció Pártja. vissza Mit csinál a jegybank? Népszabadsá g • Róna Péter • 2008. június 19. Bihari Péter (A monetáris politika felelőssége, június 7.) megpróbálja érthetővé tenni a közvélemény számára az MNB döntéshozatalának elméleti alapjait. Szükség is van rá. Az elmúlt hét évben kialakult hamis kép szerin t ugyanis a nemzetgazdaság állapota kizárólag a kormány felelőssége. Aki pedig a Nemzeti Bank döntéseit öszszefüggésbe hozza a jelenlegi gondokkal, vagy nem ért a monetáris politikához, vagy az MNB függetlenségét ássa alá. A szerző közgazdász Csakhogy a z ún. inflációs célkövetés sikerességének fontos feltétele éppen a döntéshozatal indokainak megértése a lehető legszélesebb körben. Ezért tehát a demokrácia alapkövetelményén túl - miszerint minden intézménynek be kell számolnia tevékenységéről a nyilvános ság előtt - a jegybankok nagy többségének törvényes kötelessége is rendszeres jelentést adni az ország képviselőinek. Az európai jegybank elnöke például évente háromszor jelent szóban és írásban az Európa Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és az Európai Pa rlamentnek. Mindennek tükrében érthetetlen Simor András jegybankelnöknek a költségvetési bizottsághoz intézett intelme, miszerint a "piacok" helytelenítik a magyar képviselők érdeklődését a jegybank döntései iránt. Bihari tömören, de világosan leírja az inflációt visszaszorítani hivatott, 2001ben bevezetett inflációs célkövető rendszert, de arról már nem szól, hogy az elmúlt évek tapasztalatai mennyire igazolják az abba vetett bizalmát. Nőtt az MNB hitelessége az elmúlt hét évben? Sikerült hatást gyakoro lni az inflációra? Ha igen, mi a bizonyíték, ha nem, mi a magyarázat? Nem érdemes az inflációs célkövetés módszerét se magasztalni, se ócsárolni, mert az csak egy elméleti keret, amelyet minden országnak sajátosságai, társadalmi elvárásainak figyelembevé telével kell kitöltenie. Ez más ÚjZélandon (ahol először vezették be) és más Svájcban vagy Svédországban. A siker kulcsa a részletekben rejlik.
