Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-09
34 Ezek a feszültségek hamar eljuttatták a közösséget a feledés pontjára. A zsidó és a magyar közösség is egyszercsak elkezdett csendben, visszafogottan beszélni a történtekről, majd a téma említése teljesen elhalt. Tulajdonképpen a burg összes közössége lépésről lépésre építi fel a hallgatást és beindítják a feledést: bezártak az archívumok, a témát taglaló újság- és folyóiratkollekciókhoz nem lehetett hozzájutni” – mesélte Tibori. A kerekasztal a meghívottak és a hallgatóság közötti, személyesebb jellegű beszélgetéssel zárult. A Tudsz róluk? Cine îi recunoaşte? kiállítás június 5én zárult, de a 436 azonosítatlan arcot megjelenítő fotók és a Tranzit Ház kiállításának képei továbbra is megtekinthetők a Missingsince1944.ro honlapon. Kertész Melinda vissza Ki foghatja be Slota száját? 2008, június 8 - 17:11 Paramter.sk Vagy négy éve készítettem interjút a Szlovák Nemzeti Párt elnökével. Akkor még zsol nai polgármester is volt. Munkahelyén, a patinás és szépen felújított városháza folyosóján hatalmas festményre figyeltem fel, amely a szlovák nemzet dicső fiai címet viselte. Az olvashatatlan szignójú szerző Svätopluknak, Ľudovit Štúrnak, Štefan Moyzesnek , a Matica slovenská első elnökének, továbbá Jozef Tisónak dicsfénnyel övezett portréját pingálta a vászonra. Társaságukban ott vigyorgott Ján Slota is. Ennyit a hely szelleméről. Beszélgetésünk során a kérdéseken kívül arra a régi dilemmámra is igyekez tem választ fiomálni, hogy primitív vagy nagyon is ravasz alake a pártvezér. Meg is kérdeztem tőle, miért gyűlöli a magyarokat. „ A gyűlölet kicsit túlzás. Az viszont igaz, hogy harcolok ellenük, mert mindig veszélyeztették a szlovákságot. Nagyapám mesél te, hogy néhai tanítója a színszlovák Lietavská Lúčkán, az én szülőhelyemen is, rendszeresen megpofozta őt, mert nem tudta magyarul elmondani a Miatyánkot“ – közölte. Arra a felvetésemre, hogy mindez több mint egy évszázada történt, s politikusként miért n em tud felülemelkedni egy régi sérelmen, felcsattant a hangja: „Mert a magyarok semmit sem változtak, Szlovákia létére törnek. Duray, Orbán és sok magyar politikus határrevíziót akar, amelynek első foka a délszlovákiai autonómia – fröcsögte ki a rögeszméj ét. Azóta polgármesterként megbukott, politikusként viszont jóval feljebb avanzsált. Alpári stílusa azonban semmit sem változott. Nemrég ugyebár Szent Istvánt becsmérelte, legutóbb pedig Göncz Kinga magyar külügyminiszter asszonyt sértegette, hatodrangú k ocsmai szinten. Csekély vigasz, hogy néhány hónapja Jan Švejnar neves csehamerikai pénzügyi szakembert, prágai elnökjelöltet minősítette ganaj embernek. Egynémely prágai lap felfújta a nyilatkozatot, de a cseh politikusok csak mosolyogtak és legyintettek : szóra sem érdemes az ilyen primitív megnyilvánulás. Felvetődött bennem, hogy talán az lenne a hatásos módszer, haa magyar politikusok is jgy sajnáljnák le a pártvezért. Csakhogy a jelenlegi szlovákmagyar politikai viszony rendkívül feszült, ezért a leg apróbb negatív megnyilvánulás is vihart kavar. Hát még a Slotaféle sértegetések! Ráadásul mindkét ország közéleti szereplői a belpolitikai helyzet túszai. Ezért reagál minden apróságra hevesen Ján Kubiš, akit éppen Ján Slota ostorozott többször is azért, mert szerinte puhány a magyarokkal szemben. S ezért heveskedik Németh Zsolt és más budapesti ellenzéki politikus, akik meg Gyurcsány Ferencet nógatják keményebb fellépésekre a szlovákokkal szemben. Ezt a bonyolult és képlékeny helyzetben valósággal lubic kol Ján Slota. Aki primitív magyargyűlölő, de ravasz politikus is egyben. Jól tudja ugyanis, hogy sok még a nacionalista Szlovákiában is. Ők lelkesen díjazzák ezeket a megnyilvánulásait. Aki kételkedne egy keveset is, az lapozza fel a szlovák politikusok népszerűségi listáit, amelyeken a magyarfaló pártvezér hosszú hónapok óta az élcsoportban tanyázik. Pozícióját sem alkohollal sem pedig magyarellenességgel átitatott botrányai egyelőre nem rengetik meg. Messze, nagyon messze még az a kor, amikor ezt a hő börgőt a józan és tárgyilagos szlovák többség a politika peremére vagy a szemétdombjára taszítja. Ahogy a zsolnai polgárok már megtették városukban.