Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-09
31 Az asztalon fényképek tucatjai hevernek. A fotókon a már névtelen arcok, egy letűnt kor szi nte feledésbe merült közösségének egykori létéről mesélnek. A Tudsz róluk? Cine îi recunoaşte? Missing since 1944 – 2008 című kolozsvári projekt keretében ezúttal egy könyvbemutatóra és kerekasztalbeszélgetésre került sor a Tranzit Házban az erdélyi zsidó ságról. A Cine îi recunoaste? Tudsz róluk? Missing 1944 – 2008 projekt célja az 1944ben eltűntek emlékét közvetíteni, elsősorban Kolozsvár mai lakosai számára. A projekt által megteremtett médiumok, mint például az internetes felületen elraktározott elek tronikus képek mind az egykor eltűnt személyek nyomait sokszorozzák meg azért, hogy azok a Tranzit Házból, azaz az egykori Poale Tzedek zsinagógából visszakerülhessenek a városba, hogy emlékezzünk rájuk, Kolozsvár valamikori lakosságának arra a 15 százalék ára, mely nyomtalanul tűnt el 1944ben. Az Árnyékos oldal az identitás kereséséről szól, a könyv egyik lényegi kérdése az, hogy milyen identitásalternatívák kínálkoztak a holokausztot túlélő erdélyi zsidóság számára 1945 és 1948 között – kezdte Tibori Szabó Zoltán könyvének bemutatóját Gidó Attila, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A választ a korabeli erdélyi sajtó tematikus vizsgálatával próbálja megadni a szerző. „A könyvben elhatárolódik az empirikus sajtótörténeti rész az elméleti fejezetektő l. A szerző elsősorban a hiányok konstatálásából indul ki. A magyar köztudatba kevés ivódott be a zsidóság tragédiájából, ami nemcsak annak tudható be, hogy a magyarok a saját tragédiájukkal voltak elfoglalva, hanem a háború után újraéledt antiszemitizmus nak és a holokauszttal való szembenézés szinte teljes elmaradásának is” - mondta Gidó. Hozzáfűzte, a könyv tematikailag szinte újdonságnak számít, mivel Tibori Szabó Zoltán könyve megírása előtt nem léteztek szakmunkák a második világháborút követő időszak ról, az erdélyi zsidóság történetére vonatkozóan. A Holokauszt után kevés zsidó kiadvány látott napvilágot, és többségük igen rövid ideig működött. A hazatérő zsidók a keresztények számára kellemetlen bűnjelként építették újra életüket és közben mind a két részről általános volt a történtek elhallgatása – mondta a Kisebbségkutató Intézet kutatója. Általában csak olyan esetekben esett szó a holokausztról, amikor a túlélők elkobzott vagyonokat próbáltak visszaszerezni, vagy szociális ellátásért, kárpótlás ért szálltak síkra.
