Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-02
21 A nagyváradi polgári családban született Gáll E rnő Kolozsváron jogot és filozófiát tanult. Már a két világháború között a baloldali eszmék mellett kötelezte el magát. Egyetemi évei alatt a Korunkban politikai és szociológiai írásokat közölt. Aztán azonnal a munkaszolgálat következett, majd a deportálás . Buchenwaldban szabadult fel 1945 áprilisában. Volt főszerkesztő (Igazság, 19451949; Korunk, 19571984), felelős szerkesztő (Utunk, 19491952), egyetemi filozófiatanár (Bolyai Egyetem, 19491959; BabesBolyai Tudományegyetem, 19842000), rektorhelyettes (Bolyai Egyetem, 19521957). Rendes tagjává fogadta a román Társadalom- és Politikatudományi Akadémia, és levelező tagja lett a Román Akadémiának. Gondolkodó ember volt, életében szinte mindig az ár ellen úszott. Akkor is, amikor a harmincas évek végén a Korunkban publikálni kezdett, akkor is, amikor a Horthykorszakban Nagyváradon az antifasiszta diákság tevékenységébe bekapcsolódott, akkor is, amikor kolozsvári egyetemi éveiben az illegális kommunista mozgalomba belépett, de a háborút követő néhány első lelkes év után nemkülönben, hiszen idejekorán felismerte: a szocializmus távolról sem volt képes megoldani a nemzetinemzetiségi kérdést. Lépésről lépésre jutott el ahhoz a fajta önreflexióhoz, amely már az ötvenes évek végén a két világháború közötti e rdélyi és európai polgári gondolkodás képviselőinek és műhelyeinek kritikai számbavételéhez vezette. Meggyőződéssel vallotta, hogy a kisebbségi helyzetbe került erdélyi magyarságnak Balázs Ferenctől, Makkai Sándortól vagy pedig László Dezsőtől van mit és k ell is tanulnia. Eközben "ihlető Vergilius"át Jorge Semprunban vélte felfedezni, akivel a Buchenwaldban átélt borzalmak emléke és a sorozatos etersbergi visszatéréseket követő töprengések kötötték össze. Később, a hetvenes években a korábbi, dogmatikus önmagával való szembefordulás hangsúlyosabbá vált. A "sajátosság méltóságáról", az "erkölcs dilemmáiról", a nemzetinemzetiségi kérdés megoldatlanságáról beszélt és írt. Ez a "másként gondolkodás", a "sajátosságnak" (ma "másságnak" is nevezzük) ez a fajta kritikus felmutatása akkoriban nem kevés veszéllyel járt. Gáll Ernő azonban vállalta a gondolatait. És meg is fizetett értük: három évtizednyi munka után menesztették a Korunk főszerkesztői tisztségéből és féligmeddig a BabesBolyai Tudományegyetemről is. Amikor pedig a kilencvenes évek elején Erdélyben is nagyon sokan igyekeztek korábbi cselekedeteiket letagadni, s önmagukat minél antikommunistább színben feltüntetni, Gáll Ernő emelt fővel és következetesen vállalta baloldaliságát. Ez akkor már magától adódott, hiszen a korát csaknem mindig meghaladó értelmiségi volt és maradt. A hívő katolikus Éva asszony türelemmel és megértéssel vette körül férjét, s teljes erejével igyekezett a munkájához szükséges kényelmet biztosítani. Az immár befejezett életmű jelentős részének elkészüléséhez Gáll Éva biztosította a hátteret, a nyugodt munkához szükséges gondtalan légkört, és eszmetársa volt 35 éven át. A romániai nacionálkommunizmussal történő hangsúlyos szembefordulásának éveiben a néhai professzor naplót kez dett írni. A kis füzeteket felesége rejtegette, hogy ha netán házkutatásra kerül sor, Gáll Ernő a rejtekhelyüket se ismerje. Este átadta neki a naplót, s a bejegyzések végeztével azt ismét elrejtette. A haláláig folytatott naplót csakis özvegye volt képe s kiolvasni, rövidítéseit és utalásait feloldani. Gáll Éva nekilátott tehát a munkának, amelyben budapesti intézmények (Szabad Sajtó Alapítvány, Politikatörténeti Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Illyés Közalapítvány) és barátok (elsősorban Földes Györ gy és Ilia Mihály) siettek a segítségére. Ma is hálás azért a Népszabadságtól kapott első komputerért, amelyen a számítógépes szerkesztést és a drótpostázást megtanulta, s amely előtt hosszú éveken át görnyedve sajtó alá rendezte a 2003ban Dávid Gyula sze rkesztésében, Kolozsváron kiadott kétkötetes naplót. Évekig rendszerezett, segítségére siető munkatársaknak diktálta a szövegeket, korrektúrázott, egyeztetett. Mások mellett Dávid Gyulával, Horváth Andorral és Gálfalvi Zsolttal, akik erdélyi értelmiségiekk ént és Gáll Ernő tisztelőiként, barátaiként is végig támogatták a munkáját, annak fontosságával tisztában voltak, biztatták tehát, tanácsokkal látták el, baráti és szakmai segítséget nyújtottak neki. Gálfalvi Zsolt szerint Gáll Ernő gondolatterjesztő sze llemi műhelye nem utolsó- sorban azért tudott termékenyen működni a sorvasztóbénító évtizedekben, mert légkörét felesége mindenre kiterjedő gondja töltötte meg éltető és védő oxigénnel. Ez a műhely tovább működik ma is, mert Gáll Éva működteti, magával so dró energiával, kitartással, szervezettséggel és tömérdek munkával, s teszi hozzáférhetővé Gáll Ernő hagyatékát. - Aki ezen a
